A Bébiszitter

4. fejezet

Kedd reggel, 06:15

Amint felkeltem, egyből felöltöztem és lementem reggelizni. Oliver már lent volt.

- Jó reggelt! -köszöntem sokkal kedvesebben, mint általában.
- Jobbat!

Hát ez furcsa.
Mi baja lehet még mindig?

° ° °

Ma busszal mentem suliba, ugyanis Oliver nem ajánlotta fel, hogy elvisz.

Beérve egyből Emmát kerestem, hiszen muszáj volt beszélnem vele. Úgy gondolom, teljesen tönkretettem a születésnapját.

- Szia Emma! Beszélnünk kell! -kezdtem, amint odaértem a szekrényéhez.
- Szia Nora! Jobban vagy? -kérdezte.

Meglepett a kérdése. Azt hittem, nem akar majd velem beszélni.

- Nem is haragszol rám? -kérdeztem meglepett arccal.
- Miért, kellene?
- Hát elrontottam a születésnapod. -folytattam, lesütve a szemem.
- Dehogy rontottad butus! Legalább lesz mit emlegetnem életed végéig.

Erre mindketten elnevettük magunkat.
Szerencsés vagyok, hogy ilyen jó barátnőm van.

A nap további része nagyon gyorsan telt.
Az idő csak múlt, egyik pillanatról a másikra kicsengettek az utolsó óráról is.

A szekrényem felé tartottam, amikor James lépett mellém, egy filmbe illő jelenethez hasonlóan, bevágta a szekrény ajtót és egyenesen a szemembe nézett.

- Mit akarsz? -kérdeztem flegmán.
- Mondd csak Nora. Apád mit szólna, ha megtudni, hogy a kincsecskéje lefeküdt a bébiszitterrel? -kérdezte gúnyosan.
- Te mocsok! Úgy sem mered!
- Valóban? Csak figyelj!

Ezután elővette a telefonját és hívni kezdte apám.

- Halló? -hallottam apám hangját a vonal másik végén.
- Jó napot, James vagyok! Nem akarom zavarni uram, csak gondoltam szólok, hogy rossz bébiszittert választott a lányához. -beszélt a telefonba James.
- Miről beszélsz James? -hallottam apám hangján, hogy azt sem tudja miről van szó.
- Erről a lányát kérdezze. -válaszolta James majd letette a mobilt.

- Te szemét! - néztem rá mérgesen.
- Siess sírni, amíg Oliver válla szabad. -vágott vissza gúnyosan.

Becsaptam a szekrényt és Emmával elindultunk hazafelé.

Megáltunk a házunk előtt és beszélgetni kezdtünk, amikor Emma szeme megakadt valamin.

- Ki az a csaj Oliver mellet? -kérdezte Emma, bámúlva a nappalinkba.
- Mi a fene?

Nem akartam elhinni, amit láttam.
Közelebb mentünk, hogy kihalgassuk őket.

- Köszönöm az ebédet! -szólalt meg a lány.
Magas volt, fekete haja a válláig ért. Egy kék póló volt rajta. Többet nem láttam.
- Ugyan, semmiség. -mosolygott rá Oliver.

Ezután a lány nyomott egy puszit Oliver arcára.

Ezt látva, elkezdtem hátrálni az ablakból.
Sajnos az kiment a fejemből, hogy a földhöz képest, magasabban vagyunk, így a lábam lecsúszott és hátra estem.
Ha ez még nem elég, magammal rántottam egy virág cserepet, ami darabokra tört.

Erre a zajra Oliver kijött az udvarra.

- Nora? Mi a franc van itt?
- Sajnálom, az én hibám! -kezdte Emma.
- Mi történt? -kérdezte Oliver.
- Emma meg szerette volna nézni a virágot, de nem sikerült jól megfognom, így kiesett a kezemből. -mentegetőztem.
- Hogyan estél el? Tudod mit, nem is érdekel! -folytatta Oliver.

Oliver bement, Emma pedig haza.
A lány időközben felszívódott.

Ma sem beszéltem többet Oliverrel.
Még a vacsorát is magamnak kellett megcsinálni.