A Bébiszitter

11. fejezet

Másnap reggel úgy keltem, hogy Oliver a derekam fogja.
Őszinte leszek, feküdtem volna még így, de úgy döntöttem felkelek.
Amint megmozdultam, Oliver is felkelt.
Kócos hajjal és félig kinyitott szemmel nézett rám.

-Álmodtam, vagy tényleg veled aludtam? -kérdezte.
-Nem álmodtál.
-De, ugye nem csak aludtunk? -kérdezte, majd mosolyra húzta a száját.
-De, csak aludtunk.
-Kár.
"Hülye"-gondoltam magamban.

Kimentünk a konyhába és csináltam két kávét, egyet neki és egyet nekem.

-Mi a terv mára? -kérdezte.
-Beszélek Viktorral.
-Ezt nem tartom jó ötletnek.
-Én sem, de egy hatalmas pofont megérdemel.
-Így már más, remek ötlet! -nevetett.

Megittam a kávét és elindultam megkeresni Viktort.
Oliver is jött, ugyanis kíváncsi volt a svédasztalos reggelire. Nem tagadom, én is.
Nem kellett sokat keresni Viktort, ő is az asztalnál válogatott. De a lány, már nem volt vele. Elég messze állt tőle, és még csak rá sem nézett.

"Különös."-gondoltam magamban.

Levettem egy almát az asztalról, és megindultam Viktor felé, aki éppen a teák között válogatott.

-Jó reggelt! -köszöntem neki.
-Nora, jó reggelt! Talán segíthetek valamiben?
-Nos, csak nem tudom eldönteni melyik teát válasszam.
-Nem vagy egyedül.
-Jó tudni. Kár, hogy te a lányok közül sem tudsz választani egyet. -az utolsó szóra hatalmas hangsúlyt fektettem.
-Öö, miről beszélsz?
-Ugyan Viktor! Emma tényleg szeretett téged. De a tegnapi után, erre már ne számíts!
-Szóval megláttad tegnap...
-Igen. Nem értem, hogy még miért nem ástad el magad.
-Nora, ezt nem értheted.
-Ó, dehogynem! Még a hülye is érti.
-Csak sokat ittam. Vágod? Nagyon szeretem Emmát...
-Röhejes vagy!

Ezzel adtam neki egy pofont.
Ez viszont, a mögöttem álló Jamesnak nem tetszett, így elém lépett és adott egy hatalmas pofont.
Valószínűleg nem tudta, hogy én vagyok az, mivel meglepetten nézett a szemembe, majd a tűzpiros arcomra, amin látszott a keze nyoma.

Ekkor Oliver odalépett mellénk, és a keze csattant James arcán.

-Te barom! Hogy van merszed megütni egy lányt? -ordított az arcába.
-Nem tudtam hogy ő az. Nyugi tesó!
-Nyugi tesó? Megütötted Norát. Már hogy lennék nyugodt?

Ekkor az egyik tanár, a két fiú közé állt és felküldte őket a szobájukhoz.
Én maradtam, és csak álltam Viktor mellett.

-Nora! Én kérek elnézést James viselkedése miatt.
-Viktor, te nagyobb hibát követtél el, remélem tudod.
-Helyre hozom!
-Elvesztetted Emmát, ezt nem fogod tudni helyre hozni.
-Csak menjünk haza, ígérem helyre hozom!
-Ne nekem ígérd!

Ezzel otthagytam, és egy citromos fekete teával a kezemben, leültem az egyik szabad asztalhoz.

Körülbelül egy órát ültem ott, csak egyszer álltam fel, amikor elmentem még egy almáért.
Csak ültem és gondolkoztam.
Amikor már éppen felállni készültem, mellém ült egy lány.

-Szia! Nora ugye? -köszönt az idegen.
-Szia! Igen, honnan tudod a nevem?
-Csak tippeltem. Zoé vagyok. -mosolygott.

Nem válaszoltam, csak bólintottam.

-Volna kedved délután lejönni velem a medencéhez?
-Aha. -válaszoltam.

Úgysem ártana új embereket megismernem, esetleg barátkozni.

-Oké, akkor délután negyed háromkor várlak itt, az ebédlőben. -mondta.
-Megbeszéltük.
-Szia!
-Szia!-köszöntem el, majd felmentem a szobámba.

Oliver az ágyon feküdt és sorozatot nézett.
-Oliver! -szóltam oda neki.
-Hm? -nézett rám.
-Köszi! Mármint amit lent tettél.
-Ez a minimum. Az arcod még mindig piros.
-Nos, nézzük a jó oldalát, legalább nem kell pirosítót használnom.
-Görény ez a James.
-Az, de mindegy is. Mit nézel?
-Euphoria.
-Klassz. Nézhetem veled?
-Még nem vagy tizennyolc. -mondta nevetve.
-Haha. -néztem rá komoly fejjel.
-Nézheted velem. -nézett rám mosolyogva.

Mellé feküdtem és együtt néztük a sorozatot.

Már 14:20 volt, mikor eszembe jutott, hogy már öt perce a medencénél kellene lennem, Zoéval.
Felkaptam két törölközőt, két papucsot, a bikinim és Oliver fürdő nadrágját ami a széken pihent.

-Gyerünk Oliver! Megyünk medencézni.
-Mi?
-Gyere már. -kiabáltam utána az ajtóból.

Nagyon gyorsan szedtem a lábam, nem tudtam, hogy Zoé mennyit várhatott rám.

-Szia! Ne haragudj én csak...-kezdtem.
-Szia Nora! Semmi baj. -vágott a szavamba.

Ekkor ért le Oliver is.

-Szia! -köszönt Oliver Zoénak.
-Szia! Nora, ő a barátod? -nézett rám Zoé.
-Nem, nem, nem! Csak egy jó haver! -ellenkeztem.
-Akkor jó. -mosolygott.

Ez egy furcsa mondtad volt tőle, mindenesetre nem nagyon foglalkoztatott.

-Akkor át is öltözök. -indultam az egyik öltöző irányába.
-Várj! Jövök én is! -szólt utánam Zoé.

Átöltöztünk pár perc alatt.

-Te jó ég!! -nézett rám Zoé.
-Mi az? Valami baj van?
-Nem csak nagyon szép vagy..  öö.. mármint, imádom a bikinid. Hol vetted? -ekkor elpirult.
-Ó, köszi! Már nem emlékszem honnan van.
-Kár.

Hát ez furcsa volt, de nem akartam rákérdezni.

-Eddig tart átöltözni? -nézett ránk Oliver nevetve.
-Lányok vagyunk. -mondtam.
-Nem is mutattad be az új barátod. -nézett rám Oliver.
-Ó, bocs. Nos, Oliver, ő Zoé. -mutattam az újdonsült barátnőm felé.
-Örülök. -fogott vele kezet Oliver.
-Én is. -mondta Zoé, miközben szó szerint bámulta Olivert.

Először a nagy medencébe mentünk, majd az egyik jakuzziba, a végén pedig beültünk a szaunába.
Sokat beszélgettünk, mivel még én sem ismertem Zoét, sok új dolgot megtudtam róla. Mondjuk, a nevén kívül, minden új infó volt.
Zoé magas, igazán vékony. Rövid fekete haja van, ami nem ér le a válláig sem és szerintem festett. A szeme kék, bár nem nagyon láttam, ugyanis tekintetével, mindig Olivert bámulta.
Ez elég feltűnő volt. Valószínűleg Oliver is észrevette, de nem tette szóvá.

Nem sokáig voltunk a medencénél, így úgy döntöttünk, hogy este még vissza megyünk.

Amint felértünk a szobába, Oliver veszettem nyomkodni kezdte a telefonját. Én is ezt tettem.
Emmával, majd később Zoéval is chateltem.

Zoé:
Sziaa!
Megkérhetlek valamire?

Én:
Hali! Persze.

Zoé:
Mondanád Olivernek, hogy írjon vissza? 🥺

Én:
Persze.

Zoé:
Klassz! Köszi, csak ennyit akartam, majd a medencénél találkozunk. Szia!❤️

Én:
Szia.

Atya ég! Mostmár minden világos! Illetve nem, de egy dolog biztosan. Zoénak tetszik Oliver.
Nem tehettem mást, nem akartam bunkó lenni, így szóltam Olivernek, hogy írjon vissza Zoénak.

OLIVER SZEMSZÖGÉBŐL:

-Hé, Oliver! -szólt Nora.
-Igen?
-Zoé kéri, hogy írj vissza neki.
-Öö, oké.

"Mit akarhat tőlem Zoé?"

Nos, mindjárt kiderül.
Megnyitottam a chatet...