A Bébiszitter

25. fejezet

-Örülök, hogy végül eljöttél. -mondta, ismételve magát.
-Én is. Egyre kíváncsibb vagyok, hogy miért is kell most itt lennem.
-Itt mondjam, vagy esetleg meghívhatlak egy kávéra?
-Elfogadom a meghívást. Köszi. -mondtam.

Egy közeli kávézóba mentünk.
Nem voltak sokan, így szinte azonnal ki is szolgáltak minket.
A forró kávét kevergetve, vártam, hogy Viktor elkezd beszélni.

-Szóval... -kezdte egy idő után. -Főképp James miatt hívtalak ide. De van más oka is. -folytatta.
-Mi van vele? -kérdeztem.

Valóban furcsa volt ma, de ha Viktor is csak ennyit mond, akkor nem volt értelme kitörni az ablakot.

-Nem tudom, neked fel tűnt-e, de mostanában furcsán viselkedik. -mondta végül, pontosan azt, amire gondoltam én is.
-Ami azt illeti, ma odajött hozzám és tényleg szokatlanul viselkedett.
-Mit akart?
-Azt nem mondta. De holnap találkozok vele, talán akkor elmondja. -feleltem.
-Rendben. Mindenképp értesíts, hogy mit mondott.
-Miért? -abba hagytam a kávé leverését és felé néztem.
-Csak kíváncsi vagyok. -válaszolta.
-Aha, értem. -feleltem.

Furcsának találtam az egészet. Viktor, James legjobban barátja, tehát neki kellene tudnia az okát, hogy miért furcsa.
De ezek szerint nem tudta.
Különös...

-Újat nem mondtál. Ezért kár volt kitörni az ablakot. -mondtam végül.
-Sajnálom, nem tudhattam.
-De miért nem lett volna jó, ha csak simán odajössz? -kérdeztem.
-Nem akartam, hogy tudjon róla. -válaszolta egyszerűen.

Bólintottam, mert erre nem tudtam mit mondani.

-Egyébként tettem pénzt a levél mellé. -szólalt meg újra.
-Igen és köszi, de tudod milyen nehéz manapság jó üvegest találni? Apa meg fog ölni.
-Majd magamra veszem. -mondta végül.
-Hülye vagy? Mégis miért tennél ilyet? -néztem rá értetlenül.
-Mert valóban az én hibám volt.
-Lényegtelen. -válaszoltam egyszerűen.

A kávém már szinte kihűlt, de már csak két korty maradt a csészében.

-Azt említetted hogy van más oka is a meghívásnak. -szólaltam meg.
-Igen. Tényleg. -csapott a homlokára.
-Nos? -néztem rá kérdőn.
-Emmáról van szó. -mondta mosolyogva.
-Hallgatom. -kaptam fel a fejem, ezúttal végleg abbahagyva a kávé keverését.
-Hol is kezdjem... -tette fel a költői kérdést.

Talán választ nem várt rá, de én adtam.

-A legelejétől szeretném hallani. -mosolyogtam.
-Oké. Nos, hát tudod, hogy jól megvagyunk Emmával és nagyon szeretem. Azt hiszem, soha nem fogok tudni mást így szeretni.
-Ez igazán aranyos Viktor. -mondtam.
-Köszi. De a lényeg az, hogy meg szeretném kérni a kezét és kéne a segítséged.

Hirtelen nem jutottam szóhoz.
Csillogott a szemem és sikítani akartam, de nem tettem.
A legjobb barátnőm eljegyzik...

-Nora? -nézett felém kérdőn.
-Bocsi, elbambultam.
-Szerinted jó ötlet? -kérdezte.
-A lehető legjobb. -mosolyogtam.
-Tényleg?
-Persze. Biztosan nagyon boldog lesz. Valószínűleg igen-t fog mondani. -mondtam izgatottan.
-Remélem.
-Mihez kell a segítségem? -tértem rá az igazi kérdésre.
-A szervezésben és a titokban tartásban.
-Menni fog. Mindkettő. -tettem hozzá.
-Köszönöm. -mondta.

Végül ő rendelt még egy kávét, én pedig indulni készültem.

-Köszönöm a meghívást. -mondtam végül és felálltam az asztaltól.
-Már mész is? -kérdezte.
-Igen. Valójában sok dolgom van még otthon.
-Értem. Mégegyszer köszönök mindent.

Már indultam az ajtó felé, de végül visszafordultam.

-Holnapután lesz a születésnapi bulim. Nem volna kedved eljönni? -fordultam felé.
-Nem is tudom. -gondolkozott.
-Majd írj ha jössz. Szia! -mondtam és kimentem az ajtón.

Elég meleg volt ma, rajtam pedig pulcsi volt.
Levetettem majd begyömtem a táskámba.

"-Sokkal jobb!" -gondoltam magamban.

Siettem haza, mert már így is később fogok hazaérni, mint rendesen tanítás végén.
Nem akartam, hogy apa gyanút fogjon. Bár nem hiszem, hogy otthon van, hiszen elvileg Oliver apukájával találkozik.
De lehet, hogy már haza ért. Ha így van, akkor nagyon ki fogok kapni, vagy ami rosszabb, kérdőre von majd.

° ° °

Haza értem és sietve ledobtam a táskám.
Hallottam hogy apa a konyhában van és telefonál.
Gondoltam, itt az alkalom, hogy felosonjak a szobámba anélkül, hogy észrevenné.
De a telefon ki volt hangosítva és valami megütötte a fülem.

-Hagyd a tiniket. Te is voltál szerelmes, nemde?

Ez Oliver apjának a hangja volt.
Tudom, nem szép dolog de maradni akartam és hallani mit mond erre apa.

-De Nora még kislány.

-Ugyan már! Ne butáskodj. Nora már igazi nő és ami ennél is fontosabb, hogy Oliver nagyon szereti.

-Ne viccelj Tamás, ezt te sem gondolod komolyan. A fiadnak Nora csak egy játék.

-Tévedsz, ha ezt gondolod. Oliver komoly érzelmeket táplál a lány iránt.

-Buta kis tini szerelem. Majd elmúlik.

-Azt kívánom ne múljon el. Lásd be, nem tudsz mit tenni, a fiam nem adja fel, a lányod pedig nem hagyja magát.

-Abba nekem is lesz beleszólásom.

-Ami viszont engem illet, a fiatalok mellett állok.

-Azt gondoltam. Jól van, majd még beszélünk erről, de most térjünk vissza az üzletre.

Amint ezt kimondta apa, egy gyors lendülettel felszaladtam a lépcsőn, egyenesen a szobámba és írtam is Olivernek.
Nem volt elérhető, de majd biztosan válaszol ha ráér.
Nekem addig is volt időm emészteni amit beszélgettek a szüleink.

23:45

Csörög a telefonom.
Oliver az.
Álmos hangon szóltam a telefonba.

-Te még nem alszol?
-Nélküled nehéz baba. -hallottam a hangját a vonal másik végéről.

Végül sokat beszélgettünk, aztán egyszer csak... elaludtam.

Szombat, 12:50

Elindultam Jameshoz.
Nem laknak olyan messze, de egy órára nem fogok így sem odaérni.
Szóltam neki előtte, hogy talán egy picit kések.

Apa tegnap este már nem jött be. Talán nem akart zavarni, mindenesetre sokáig beszéltek Oliver apjával.

Négy perc késéssel léptem be James-ék nappalijába.
Sokszor voltam itt régen, de már nem is emlékszem, hogy az mikor volt.

-Szia! -lépett ki James a szobája ajtajából.
-Szia! -köszöntem én is.
-Kérsz valamit inni?
-Egy pohár vizet elfogadok.
-Hozom.

Egy perc múlva már a kezembe is nyomta a pohár vizet.

-Köszi. Szóval, miről van szó? -kérdeztem.
-Hát...

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen sokat késtem.
Utolsó hetekben nagyon kellett koncentrálnom a suliban, illetve lelkileg most eléggé a padlón vagyok.
Elnézést kérek mindenkitől, akit megvárattam ezzel a résszel.
Össze szedem magam és ígérem aktívabb leszek.
Kellemes szünetet kívánok nektek és vigyázzatok magatokra!
-R♡