A Bébiszitter

33. fejezet

Szombat, 12:40

Arra keltem, hogy Oliver konkrétan az arcomba liheg.

-Hercegnőm! Ideje felkelni.
-Mi-miről beszélsz? - nyitottam ki a szemem, hozzáteszem nem ment könnyen.
-Már elmúlt dél, ideje lenne kikelned az ágyból. - pislogott.
-Hogy mi? - ültem fel.
-Reggelente nem jó a hallásod? - kérdezte nevetve.
-De, tökéletes. - vágtam rá, majd gyorsan kiszálltam az ágyból és a fürdőbe mentem.

Arcot és fogat mostam, csináltam egy gyors sminket, majd előkotortam valami ruhát a táska aljáról.

Oliver már az ajtóban állt.

-Na milyen? - léptem elé.
-Meseszép, mint mindig! - mondta, majd hosszasan megcsókolt.

Csókunkat a levegő hiánya szakította meg.

Oliver átölelt.

-Szeretlek. - suttogta a fülembe.
-Én is téged hercegem. - mondtam nevetve, majd egy puszit nyomtam a szájára.
-Indulhatunk? - lépett hátra.
-Hová? - néztem rá értetlenül.
-Haza. - mondta egyszerűen.

Haza? Hova haza?
Nem igazán értettem miért mennénk haza már most, de rá hagytam.

Az én autómmal mentünk, de most sem én vezettem.
Nem akartam most zenét hallgatni, ugyanis a gondolataim nem hagytak nyugodni.
Azon gondolkodtam, hogy Oliver miért jött el napokig úgy, hogy nekem nem is mondta.
Ha apa nem beszél az apjával, akkor nem tudom az okát.
Eddig mindig szólt.
Gondoltam rá, hogy megkérdezem, de végül úgy döntöttem , hogy ezt későbbre hagyom.

° ° °

Elkezdtem a táskám aljában kotorni és elővettem egy tollat és egy lapot. Azt a lapot, amin a szabályok voltak.
Mivel a negyedik szabály már duplán meg lett szegve, itt volt az idő hogy kihúzzam.

-Hogy állunk? - kérdezte Oliver.

Először nem tudtam mire gondol, majd pillanatok alatt rájöttem, hogy a szabályokról beszél.

-Még kettő van. - mondtam.
-Klassz. - válaszolt gyorsan Oliver.
-Klassz? Nem gondolsz arra, milyen következményekkel jár ennek a három szabálynak a megszegése? - néztem rá.
-Nem. - mondta unottan.

"Talán egy kicsit túlreagáltam.
Vagy csak túl aggódó vagyok?
Vagy a kettő dolog nem is különbözik..."

-Hahó! Megérkeztünk. - rázta meg a vállam Oliver.
-Ó, bocs. - mondtam.

Ekkor feltűnt, hogy nem otthon vagyunk. Egyáltalán nem otthon.

-Gyere már hercegnő! - szólt utánam Oliver az ajtóból.
-Eddig nem királylány voltam? - kérdeztem, a kocsiból kiszállva.
-Azóta idősebb lettél. - vont vállat.

Nem válaszoltam csak mosolyogva bólintottam.

-Mellesleg miért ide jöttünk? - kérdeztem, a helyszínre utalva.
-Mert még van megszegetlen szabály a listán. - kacsintott.

Sírba visz a kacsintásával.

Sietősen utána lépkedtem és gyorsan szeltem a lépcsőfokokat.
Oliver kinyitotta a szobája ajtaját és előre engedett.
Vissza zárta az ajtót, majd mellém ült az ágyra.

Kihasználtam az alkalmat, hogy megkérdezzem miért ment el.

-Oliver!
-Hm? - nézett rám.
-Miért mentél el szó nélkül? Mármint mindig szóltál, hogy ne keresselek, de most csak elmentél.
-Valóban. Sajnálom, de el kellett intéznem valamit, ami igazán fontos. - mondta.

Ettől nem lettem nyugodtabb, sőt sokkal inkább kezdtem aggódó lenni.
Mi lehetett neki ennyire fontos.

-Sok dolgom volt, hogy végül megkérdezhessem azt, amit már régóta szeretnék. - folytatta végül.
-Miről is van szó? - kérdeztem meglepetten.

Megfogta a kezem, majd mélyen a szemembe nézett és mosolygott.

-Nora, hozzám költöznél? - bökte ki végül.
-Hogy mi? - néztem rá vörös arccal.

Nem tudtam, mit mondhatnék. Nem akartam elhinni, hogy Oliver ezért ment el.

-Tudod, kellett egy kicsit alakítanom a házon. - mondta, majd egy kis szünet után hozzátette: - Szóval mit mondasz?
-Mindennél jobban szeretném. - mondtam.
-De?
-De hogy? - néztem rá szomorúan.
-Megoldjuk. - ölelt át.
-Mint mindent. - tettem hozzá halkan.

° ° °

Oliver mindent elmesélt. Néhány változás nekem fel sem tűnt, de nem is nagyon figyeltem ilyesmire.
Nagyon boldog voltam, de egy dolog nem hagyott nyugodni.

-Miért nem maradunk a városban? - engedtem ki, ami aggasztott.
-Mert vidéken nyugtunk lesz. - húzta huncut mosolyra a száját.

Elnevettem magam, majd közelebb jött és megcsókolt.
Majd újra és újra.
Az utolsónál elkezdte felhúzni a pólóm, amire elhajtottam a fejem.

-Mi a baj? - kérdezte.

Megráztam a fejem.

-Nem jó itt? Nem jó most? - kérdezte.
-De. - mondtam egyszerűen.
-Akkor? Jamesnak könnyebben ment? - nevetett.

Én nem nevettem, ezt ő is látta és abba hagyta.

Komoly arccal néztem rá.

-Jamesnak sehogy sem ment. - sóhajtottam.

Oliver teljesen lesokkolódott. Úgy látszik nagyon megleptem.

-Ezt úgy érted, hogy... - kezdte.
-Igen úgy, hogy soha nem feküdtem le Jamessal. Sőt mással sem. - tettem hozzá egy kis szünet után.

-Ne haragudj, ezt nem is tudtam. - mondta.
-Nem mondtam még. - mosolyogtam.
-Ha nem akarod, akkor nem kell. - mondta végül, közben pedig alrébb húzódott.

Közelebb ültem hozzá és megcsókoltam.
Belemosolygott a csókba, majd elengedett.

-Biztosan? - nézett a szemembe.

Bólintottam.

-Ne félj hercegnő, nagyon vigyázok rád. - mondta mosolyogva, majd lehúzta a pólóm.
-Efelől nincs kétségem. - mondtam határozottan.

Levetkőztetett, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

A homlok puszi a hűség jele...

Talán észrevette, hogy ezen gondolkozom, vagy csak simán gondolat olvasó lenne?

-Ha kell, itt és most hűséget fogadok neked, de ha nem muszáj, akkor jobb lesz az oltár előtt. - mondta, majd fölém feküdt.

Rá mosolyogtam, majd becsuktam a szemem és mély levegőt vettem.

A levegő párás lett, de az is lehet, hogy csak én éreztem úgy.

Majd mikor feleszméltem már megtörtént...

° ° °

Másnap reggel:

Oliver ágyba hozta a reggelit. Ami sokkal inkább már ebéd volt.

-Jól vagy? Minden oké? -kérdezte, közben pedig egy bögre kávét nyomott a kezembe.
-Soha jobban.
-Ennek örülök. - mondta, majd mellém ugrott az ágyba.

Miután megittam a kávét az ölembe dobott egy papírt.

-Ez mi? - emeltem fel.
-Már nincs több megszegetlen szabály. - vigyorgott.

Erre én is felnevettem.

-Toll nélkül, hogy húzzam ki őket?-kérdeztem.
-Nem kell a toll. - mondta.

Sejtettem mire gondol, szóval fogtam a papírt és széttéptem.

Sziasztok!

Köszönöm szépen a több mint 1000 vote-ot. ❤️
Már tervezés alatt van a következő rész, amit valószínűleg hétvégén hozok is.
Addig is jó olvasást mindenkinek, ahhoz amit épp olvas.

-R<3