A Bébiszitter

10. fejezet

Hétfő, 05:45

Korán keltem, mivel ma suli lenne. Csakhogy ma nem lesz, sőt mi több, három napig nem lesz.
Ugyanis, az osztályunkból pár diák elmehet három napra egy szállodába. Ez amolyan kirándulás szerűség.
Minden évben rendeznek egy ilyet, de mivel még sosem voltam, nem tudom mire számítsak.
Őszinte leszek, semmi kedvem menni, ugyanis James is ott lesz, illetve nem vagyok az a kirándulós fajta.
Csak tízre kell a suli előtt lenni, de elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt.

Nem aludtam vissza, ehelyett lementem a konyhába.
Oliver is lent volt.

-Jó reggelt! -köszöntem neki.
-Jó reggelt! Én már bepakoltam a cuccom. Te is?
-Miről beszélsz? Miért pakoltál magadnak?
-Ó, nem is mondtam. Én is megyek! -mondta izgatottan.
-Mi? Dehát ez egy iskolai kirándulás, mit keresnél te ott?
-Kell egy plusz kísérő, én pedig jelentkeztem.

Nos ha eddig nem lett volna elég, akkor itt van még egy ok, amiért nem akarok menni.

Felmentem pakolni, majd miután végeztem felöltöztem.
Arra gondoltam, rá kellene vennem Olivert, hogy ő ne jöjjön. De tudtam, hogy ez szinte lehetetlen.
Később újra lementem. Most már apa is ébren volt.

-Szia Nora! -köszönt apa.
-Jó reggelt apu!
-Kicsit tovább aludtam, mint terveztem.
-Semmi gond.
-Kérsz kávét?

Meglepett a kérdés, apa eddig nem nézte jó szemmel ha kávét iszok.

-Aha. -mondtam végül.
-Oliver, kávét? -nézett apa Oliverre.
-Nem köszönöm, már felöltöztem, nem szeretném leinni az ingem.
-Hát jó, te tudod.

Ó, tehát nem szeretné leinni az ingét?
És ekkor remek ötletem támadt.

Pont kapóra jött, hogy apu kilottyantott egy kis tejet a padlóra.
Megindultam a tejfolt irányába, mint aki nem vette észre.
Sajnos arra nem gondoltam, hogy egy esést elég nehéz eljátszani, ám nem is volt rá szükség.
Nem szép kifejezés, de akkorát taknyoltam, mint a fene.
A kávé a poharamból, pedig pont Oliver ruhájára lottyant.

Már 09:15 volt, lassan indulni kellett volna, de Olivernek át kellett öltözni.
Nem haragudott, ugyanis nem tudta, hogy direkt volt.
Nekem viszont nagyon fájt a fenekem, mert pont arra estem.

09:30

-Nora! Gyere, indulunk.-kiabált le Oliver.
-Megyek!

Autóval megyünk a sulihoz, onnan pedig szintén autóval tovább.
Lecipeltem az utazó táskám és elbúcsúztam apától.

Oliver az asztalon hagyta az kocsi kulcsot, így kaptam az alkalmon és gyorsan bedobtam a kanapé alá.
"Kulcs nélkül nem megyünk sehová." -gondoltam magamban.
Büszke voltam a kis tettemre.

-Nora, nem láttad a kulcsot? -kérdezte Oliver.
-Az ajtóban van.
-A kocsi kulcsára gondolok.
-Fogalmam sincs, hogy hol van.

Ekkor vettem észre, hogy nem jól dobtam el a kulcsot és kicsúszott a kanapé alól.
Persze, csakis én lehetek ilyen balszerencsés.

-Hogy került ez ide? -mutatott Oliver a földre.
-Nem tudom, de indulhatnánk? -tereltem a témát.
-Persze, már megyek is.

Sajnos a tervem nem jött össze.

09:57

Pont időben érkeztünk.
Mindent megbeszéltünk a kísérő tanárral és már indultunk is.
Három órás út várt ránk, de van nálam kellő mennyiségű nassolni való, természetesen telefon, füles és egy könyv is. Semmiképp nem fogok unatkozni út közben.

13:35

Odaérünk a szállásra.
Szép volt a környék, ugyanis nem egy forgalmas út mellett állt a szálloda, hanem egy kicsit kieső, kertvárosi részen.
A recepción megkaptuk a kulcsunkat.

Azt hittem az eddiginél rosszabb napom nem lehet, de sajnos tévedtem.
Valami hiba miatt Oliver szobáját másnak adták, szerencsére eszébe jutott, hogy én is ott vagyok, megbeszélte a tanárokkal, hogy egy szoba elég kettőnknek.
Sajnos a tanárok beleegyeztek, nem lehetett volna mit tenni.
Azt hiszem, ez lesz a leghosszabb három nap az életemben.

Felmentünk a szobába, ami az első emeleten volt.
A szoba közepén egy hatalmas üveg asztal volt.
Emellett egy nagy francia ágy és egy óriási TV.
Soha nem láttam még ekkora tévét, pedig ami otthon van, a nappaliban, az sem kicsi.
A fürdőben csak zuhanykabin volt, de elég nagy, két ember is kényelmesen elfért volna benne.
A wc külön volt.
Mindezek mellett volt egy étkező is.

Kipakoltunk és lementünk, ugyanis lent van egy medence, amit nagyon szerettem volna már megnézni.
Hatalmas volt, de mellette három kisebb jakuzzi is volt.
Maga a mennyország, illetve az lenne, ha még külön szobám is lehetne. Mindenesetre, nem panaszkodhatok.

17:45

Lent maradtam a medencénél, ugyanis nem bírtam holnapig várni a fürdéssel.
Oliver fel ment, megterít vacsorához, vagy legalábbis nekem ezt mondta.

A víz kellemesen langyos volt, de valamiért hidegnek éreztem egy idő után, így átmentem az egyik üres jakuzziba. A mellettem lévő jakuzziban James és barátai voltak. James barátai alatt, Viktort és az új barátnőjét, Johannát értem. De volt velük még egy lány is.
A beszélgetésükből nem hallottam sokat, nem is érdekelt.
Egyszer csak az idegen lány közelebb ment Viktorhoz, aztán arra lettem figyelmes, hogy csókolóznak, majd nagy nehezen abba hagyták és felmentek az emelet felé.
Csak tippem van, hogy mit fognak csinálni, de úgy kilencven százalékban jól tippelhettem.
Hogy ne legyek feltűnő, pár percig maradtam még a meleg vízben, majd felmentem én is és azonnal hívni kezdtem Emmát.

-Szia Nora! Milyen a szállás? -hallottam meg Emma hangját a vonal végén.
-Emma beszélnünk kell!
-Figyelek.
-Viktorral még együtt vagytok, ugye?
-Igen, miért? Baj van?
-Ami azt illeti igen. Láttam, ahogy egy másik lánnyal csókolózik, majd pedig a szobája felé sietnek.
-Ugye most csak viccelsz? Viktor sosem tenne ilyet!
-Bárcsak vicc lenne.
-Ezt nem akarom elhinni. Megcsalt az a mocsok.

Emma hangja megremegett, nem akartam letenni a telefont, mert most nagyon is szüksége van rám, de azt mondta egy kis magányra van szüksége.
Megígértettem vele, hogy nem csinál semmit hülyeséget. Megígérte.
Nagyon sajnálom Emmát, de nem avatkozhatok bele a dolgában, mindenesetre jó nagy pofont adnék most Viktornak.

18:15

Felértem a szobába.
Oliver tényleg megterített, és szebb lett mint gondoltam.

-Szia! Már vártalak. -köszönt.
-Szia.
-Van valami baj?
-Nincs. -mondtam lehajtott fejjel.
-Látom rajtad. Mesélj!
-Viktor megcsalta Emmát, a saját szememmel láttam.
-Biztos ez?
-Igen.
-Az a mocskos görény. Elmondtad Emmának?
-Persze. -mondtam, hiszen a legjobb barátnőm, természetesen nem titkolok előle semmit.
-Jól tetted. Na gyere, együnk. -mondta, majd kihúzott egy széket nekem az asztalnál.
-Oké, mi a kaja? -néztem az asztal felé.
-Palacsinta.
-Hmm, jól hangzik.

Az íze is nagyon jó volt. Be kell ismernem, ez az Oliver tud valamit.

Vacsora után, mindketten lezuhanyoztunk.
Majd befeküdtünk az ágyba.
Nem tudtam aludni, nem csak Emma miatt hanem mert Oliver lehúzta a fél takarómat, pedig neki is volt sajátja.
Kábé éjfél lehetett mikor úgy döntöttem, hogy visszahúzom a takaróm.
Nem tétováztam, így tettem.