A Bébiszitter

21. fejezet

Kinyitotta a kocsi ajtaját és egy ajándék tasakot vett ki.
Arany színű kis tasak volt.

-Ez mi? -kérdeztem.
-Ez itt drága barátnőm, a szülinapi ajándékod. -mondta és a kezembe nyomta a tasakot.
-De még négy nap van a születésnapomig. -mondtam értetlenül.
-Igen, azt tudom, de nem hiszem, hogy ott lehetek. -mondta komoly arccal.
-Miről beszélsz? Te leszel az első számú vendégem! -mosolyogtam rá.
-Én ebben nem vagyok olyan biztos. Mindenesetre, ha nem tudok ott lenni, ez lesz az ajándékod.
-Ott leszel, kezeskedem róla. De mi van a tasakban? -nyultam bele, de Oliver lefogta a kezem.
-Hékás! Csak aznap bonthatod ki. -figyelmeztetett.
-Nehéz lesz megállni. -nevettem.

Oliver nem válaszolt.
Csendben nézett rám. Én is rá.
Csak néztük egymást, amikor...

-Ezer bocsi, hogy megzavarom a románcot, de nekünk mennünk kell Nora. -lépett mellém Emma.
-Ó, igaz. Hát akkor, remélem mihamarabb találkozunk. -néztem Oliverre.
-Én is. -mondta, majd átölelt.
-Szia...-köszöntem el szomorúan tőle.
-A viszont látásra királylány! -intett, majd beszállt az autóba és elhajtott.

Megvártuk amíg elmegy, én integettem is.
Ezután Emmával a bejárat felé indultunk.

Filmbe illően beléptünk az ajtón, s mint a modellek úgy mentünk végig a folyosón. Már csak a lassított felvétel hiányzott volna.
A szekrényekhez érve megpillantottuk Viktort.
Emma azonnal megindult felé.
Nem akartam útban lenni, szóval betettem az ajándékom a szekrénybe és az osztályterem felé indultam.

Első óra matek...
Igen, az a fránya matek.

Megszólalt a csengő, s Emma is a terembe sietett.

-Kérdezhetem, hogy mi van Viktorral? -néztem rá.
-Együtt vagyunk. -mosolygott.
-Nahát Emma, gratulálok! -mondtam neki őszintén.
-Köszönöm...

-Nade gyerekek, csendet kérnék! -szólt a tanár.

A matek gyorsan telt.
A tanár feleltetett, így csak két emberre figyelt, hála az égnek én nem voltam köztük.
Emmával egész órán levelezgettünk.
Igen, tudom, hogy ez alsóban volt menő, de bevált.
A tanár ezt nem vette észre, talán mert nem gondolta volna, hogy ilyen gyerekes trükkel próbálkozunk.
De mindig bejött és ez a lényeg.

Csengetés után mindenki rohant ki a teremből, velem az élen.

Jöhetett a második óra.
Kémia...

A teremben még nem volt bent a tanár, bár ő alapból is késős fajta, de úgy látszik ma különösen.
Már az óra fele eltelt, amikor betoppant.

-Bocsánat gyerekek, de lerobbant az autóm.

Ezt gyakran mondta, de senki nem tudta hogy milyen autója van, ugyanis mindig óra alatt ér be és óra alatt megy is el.
Még soha senkinek nem sikerült meglesni őt, de nem is állt szándékunkban.
Na jó, dehogynem.

-Tehát ma az atomokról tanultakat ismételjük át. -mondta.

Gondolhattuk volna, hiszen már lassan két hete ezt tanuljuk.
Végzősök vagyunk, de annyit sem tudunk mint egy átlagos nyolcadikos.
Itt elsősorban a kémiára gondolok.
Hála a késős tanárnak, soha nem tudtunk rendesen tanulni.
De van ennek előnye is.
A kémia laza óra, csak kár hogy semmit nem értünk majd a későbbiekben.
Aki egyetemre, vagy főiskolára megy, annak ez pech.
Többek között nekem is.

Mire a tanár kikereste a feladatokat, már csengettek is.

-Hát jó, ma nem adok házit. -mondta.

Csak tudnám, miért volt büszke mosoly az arcán.
Mintha ez egy égi áldás lenne tőle.
Ne értsetek félre, örültem hogy nincs házi, de ő alapból sem ad soha.

-Holnap innen folytatjuk. -folytatta.

Hát persze, már vagy két hete ezt mondja.

Mindenki kisietett a teremből és a történelem terem felé vette az irányt.
Szerda van, tehát ez csak egyet jelent...
Dupla töri...

-Üdv, gyerekek! -köszönt a tanár.
-Jó napot! -köszönt egyszerre az osztály.
-Üljetek le. A mai órán kiegészítő anyagot veszünk. Házi feladat sem lesz, óra végén osztok szorgalmit, aki szeretne egy jobb jegyek, az jöhet.

Mondanom sem kell, hogy én nem élek ezzel a lehetőséggel.

Ennek az órának is gyorsan vége lett.
A második töri pedig elmarad, mert a tanár úrnak, elmondása szerint dolga van.
Olyan pletykák terjednek, hogy az angol tanárral randizik.
Szép kis párocska lenne, mit ne mondjak.

Szünetben a mosdóba menekültünk, mivel nem akartunk kimenni.
Mindig ezt csináljuk.
Ide nem jön be tanár, meg amúgy is, honnan tudná, hogy csak dumcsizunk itt.
Ilyenekre nem gondolnak.

A csengő már szólt is.
Irány az ének terem.

Nálunk az ének nem úgy zajlik már mint általánosban.
Még csak véletlenül sem énekelünk.
Végülis nem erről szól az ének óra...
Á, dehogy.
Zenetörténet, az kell nekünk.

-Sziasztok! -köszönt a tanár.
-Jó napot! -köszönt sablonosan az osztály.
-A mai napon énekelni fogunk.

Várjunk, hogy mi?
Álmodom?
Nem tudom, de ha igen, akkor nem akarok felébredni.

-Mit énekelünk? -kérdezte Emma mellettem izgatottan.
-Gondolom nem Selena Gomez-t. -nevettem.
-Nem, valóban nem. A mai órán az ABBA egyik nagy slágerét fogjuk énekelni.

Itt tudatosult bennem, hogy tényleg nem álmodom.
Álmomban ilyen nem fordulna elő.

Az óra alatt nem figyeltem.
Oliverre gondoltam, így egész órán csak tátogtam.
Amúgy sem rendelkezem jó hanggal, akkor meg miért kínozzam a körülöttem lévőket?
Felesleges.

Csengetés előtt kiengedtek minket, ugyanis tesi a következő óra.
A sportcsarnokhoz pedig kell egy kicsit sétálni.

Tornazsákkal a hátunkon, Emmával szaladtunk a csarnok felé, hogy még időben át tudjunk öltözni.

Szeretem a tesit, hiszen mindig jó dolgokat csinálunk órán...

-Gyerekek! A mai órán húsz perc futás lesz. A cél az, hogy minél több kört teljesítsetek.

Ahhj, kellett nekem elkiabálni...

Végül húsz perc alatt huszonhat kört futottam.
Ez tőlem egész jó teljesítmény.
Emma alig lemaradva huszonnégy kört futott.

Végül izzadtan és fáradtan értünk vissza az ebédlőbe.
Gyümölcsleves volt, hidegen.
Ennek hála, egy kicsit lehűlt, a futástól "forró" testünk.
A leves után, egy müzli szeletet nyomtak a kezükbe.

Ma már csak egy óránk volt.
Osztályfőnöki.

Ez az óra megkönnyebbülést jelentett.
Magatartás jegyeket beszéltünk, s miután sorra kerültem, már mehettem is haza.

Egyenesen haza mentem.
Még a suliban elváltam Emmától, s a kis tasakkal a kezemben ballagtam haza.

Már este volt amikor apa házért.
Nem tudom hol volt, de nem is érdekelt.
Beköszönt, majd elment aludni.
Én meg tanultam, majd megnéztem egy filmet és kezdtem azt érezni, hogy lassan elnyom az álom.

Lezuhanyoztam, felvettem Oliver pólóját, majd elindultam az ágy felé.

Megigazítottam a párnákat és indultam, hogy elhúzzam a függönyt, amikor megpillantottam valakit az ablakban.
Először azt hittem rosszul látok, de csakhamar az a valaki kopogott is az ablakon.

Ismerős volt az alak.
Kinyitottam az ablakot és már tisztán láthattam ki is van velem szemben.

-Oliver mit keresel itt? -néztem rá, teljesen értetlen fejjel.
-Hiányoztál királylány. -mondta halkan.