A Bébiszitter

15. fejezet

Péntek, 07:15
Elfelejtettem beállítani ébresztőt, így később keltem mint ahogy azt terveztem.
Kapkodva választottam ki a ruhám. Pontosan ugyanazt vettem fel, ami tegnap volt rajtam. Piszkos volt és büdös, de nem érdekelt.
Nem sminkeltem ki magam, ugyanis nem akartam ezzel húzni, az így is kevés időm.
Zoknit elfelejtettem húzni, emiatt fázott az lábam a hideg lépcsőn.
Olyan gyorsasággal szaladtam a konyhába, mint Flash.
Mondanom sem kell, hogy egyszer megcsúsztam, de velem volt a szerencse és megúsztam az esést.
Nem volt reggeli készítve, ebből arra következtettem, hogy Oliver még alszik. Eszem ágában sem volt felkiabálni őt, így halkan, de gyorsan csináltam egy kávét.
Nem volt időm megvárni míg kihűl, így forrón megittam. A nyelvem nem éreztem, de ez csak pár percig tartott.

07:35

A busz már elment, nem volt aki elvigyen és taxira sem hoztam pénzt, így gyalog indultam el az iskolában.
Félúton eszembe jutott, hogy nem hoztam kulcsot, sem pedig tolltartót, de nem fordultam vissza. Tollat majd kérek Emmától, a kulccsal pedig nem foglalkoztam.

Fogalmam sem volt mennyi az idő, mire odaértem az iskolához. Láttam hogy nincs mint senki, szóval gondoltam már becsengettek.
Első óra matek...

-Jó napot! Elnézést kérek a késésért, csak.... -kezdtem.
-Jó reggelt Nora! Nem tetszik ismerni az órát? -vágott a szavamba a tanár.
Mindig úgy éreztem, hogy nem kedvel a matek tanár, bár mindenkivel ilyen volt, de velem különösen.
-De igen, és mégegyszer elnézést, csak...
-Nem érdekel a kifogása! Vegyen magához egy lapot és kezdje írni a dolgozatot.

Elindultam a pad felé, amikor megláttam, hogy a helyemen más ül.

-Elnézést, hova üljek? -kérdeztem.
-Az ég szerelmére Nora, találjon helyet! -vágott vissza a tanár.

Csak a legelső padban volt hely.
"A fenébe! Így nem tudok puskázni."-gondoltam.
Ebben az évben még egyszer sem puskáztam, de most muszáj volt, ugyanis hiába a tanulás, már semmire nem emlékeztem.
Tollam sem volt...

-Bocsánat, kaphatok egy tollat? -néztem a tanárra félve.
-Késik, nem találja a helyét és még tollat sem hoz. Ma már nem akarom többet hallani a hangját. Világos voltam? -nézett rám mérgesen és a kezembe nyomott egy tollat.
-Világos. Mint a vak ablak.
Jó bevallom, az utóbbi mondatot nem tettem hozzá, így is mélyre ástam magam a tanárnál.

15 perc telt el az órából...
20 perc...

Nem értettem az első két feladatot de nem mertem szólni.

25 perc...

Egy feladattal kész voltam.

40 perc...

Kifogyott a tollam, de ha nem történt volna meg, akkor sem tudtam volna már mit írni.
Így az öt feladatos dolgozatból, másfél feladatot teljesítettem.

-Tollakat letenni! -szólt a tanár.
-Nem kaphatnánk még öt percet? -kérdezre valaki, de nem néztem hátra.
-Holnap a jegyeket megnézhetitek az elektronikus naplóban. -mondta, nem is figyelve az előző kérdésre.

Kitettem a dolgozatot és siettem ki szünetre.

-Hogy sikerült? -vigyorgott Emma.
-Talán meglesz a kettes. -feleltem őszintén.
-Jó vicc Nora..-kezdte, de amikor meglátta a komoly arcom rájött, hogy nem viccelek.
-Neked? -kérdeztem, terelve a szót rólam.
-Hogy a fenébe írhattál rossz dolgozatot? Máskor az ötös simán meg volt. Kettes?? Viccelsz velem?
-Enniyre azért ne akadj ki. -mondtam mosolyogva.
-Hogy tudod ezt ilyen lazán venni? Oliver teljesen elveszi az eszed. -mondta és egy pillanat alatt már le is lépett.