Egy esélyem van

Beavatás

Úgy izgulok a mai estén... Pedig nem is az én felavatásom következik, hanem Clarke-é. Mégis olyan hevesen ver a szívem, mint még soha. Már bent van az irodámban Clarke, idegeskedik ő is, hiába akarja tagadni vagy rejtegetni. Idegesen tördelte az ujjait, közben fel-alá járkált, hátha kicsit nyugodtabb lesz, de semmi haszna sem volt ennek. Már engem kezdett idegesebbé tenni az, hogy most nyughatatlan. Megfogtam a kezét, hogy rám figyeljen, ami meg is történt:

- Nyugalom, oké? Nem lesz semmi baj sem, ígérem! - próbáltam megnyugtatni, de csak közelebb lépett hozzám.

- Lexa, nagyon félek, hogy valami gond lesz ebből... Hiszen én tettelek tönkre érzelmileg... Mert hülye voltam...

- Az a múlt, nem éri foglalkozni vele. Jelenleg azzal törődj, hogy hamarosan te is részese leszel ennek az egésznek és mellettem fogsz élni. Ennyivel foglalkozz csak és akkor talán nyugodtabb leszel. 

- Élvezed, hogy hamarosan azt kell tennem, amit csak parancsolsz, mi? - már vigyorog, jó jel, de nem kellene ilyenekre gondolnia.

- Miért, te élveznéd? - húztam magamhoz közelebb, megfertőzte a fantáziámat. - Hm, hallgatlak Hercegnőm...

- Szerintem mindketten remekül szórakoznánk... - karolta át a nyakam.

Most már sokkal nyugodtabb állapotban volt. Szépen lassan csókolt meg, jelezve, hogy sok időnk lesz még egymás társaságában. Mondjuk ajánlom is neki, hogy ne merészeljen elhagyni. Mert, ha túl leszünk ezen a beavatáson, onnantól fogva az lesz, amit én akarok. Szakítani sem szakíthat velem, megszökni meg végképp nem tud. Még szerencse, hogy most még nagyon akarja azt a beavatást. Csak még nem tudja mik az előnyei nekem és mik lehetnek majd számára a hátrányok, ha mégis meggondolná magát az idő elteltével. Oké, van egy erőseb birtoklási mániám neki hála, de most már nincs kedvem elengedni a kezét soha többet. Gustus hamarosan megérkezett, hogy ideje lesz a szertartásnak, hiszen minden elő van már készítve. Persze nekem volt még egy dolog hátra. Egy arcfestés, ami ilyenkor kötelező. Clarke-nak is kötelező volt, amit magának kellett megcsinálnia. Már napokkal ezelőtt kitalálta, hogy milyen lesz. Elsőnek nekem kellett megcsinálnom, aztán ott kellett hagynom az irodámban, hogy ő is megcsinálja az arcfestését. Meg még egy érdekesség, amit nemrég hallottam Gustus-tól. Ha lesz egy párja Heda-nak, akkor neki a Wanheda nevet kell hordania. Heda, mint a parancsnok, Wanheda, mint a halálparancsnoka. Régen is volt Wanheda, de most máshogy értelmezték ezt az elnevezést. Furcsálltam, aztán elmagyarázta miért van ez. Ha arról van szó, ölnie kell értem. Akárkit, akármikor, szív nélkül, értem kell ölnie. Kicsit kegyetlen ezt kérni egy embertől, de elfogadtam. Remélem soha sem fog ez előfordulni. Nem akarom ilyennek kitenni őt. De vissza a szertartáshoz! Már várom az úgynevezett trónom előtt. Ezt a tróntermet csak akkor használjuk, mikor egy új tagot fogadunk köreinkbe. Kicsit feszült voltam, túl lassúvá vált az idő, míg megérkezik Clarke. De végre elkezdődött, belépett az egyedi arcfestésével, ami meglepőre sikerült, emlékeztetett arra az arcfestésre, amit láttam az akkori Wanheda arcán. Remekül illik most ide. Még valami, ami fontossá és egyedivé teszi a szertartást. A régi földiek nyelvén kell esküt letennie nekem. Elém ért, térdre ereszkedett:

- Teik the oath, Klark! (Tedd le az esküt, Clarke!) 

- Ai swear kom yu eternal allegiance, heda! Wherever yu go, ai will follow yu! Wherever yu ask, ai'll go! Ai will ste by your side forever while the world ste the world! (Esküszöm neked örök hűséget, Heda! Ahol jársz, követni foglak! Ahová kéred, oda tartok! Örökké melletted maradok, míg világ a világ!) - halljuk az esküjét, így már csak nekem kell kijelentenem, hogy kicsoda lesz ő az oldalamon.

Leléptem a helyről, ahonnan mindig hallgattam az eskütételek. Clarke elé léptem és a kezemet nyújtottam neki. Elfogadta, így felemelkedett. Sosem hittem volna, hogy eljutok idáig, főleg vele. A szerelmes ember teszi meg a legnagyobb ostobaságokat, nemde? Én is most egy ostobaságra készülök, amit sosem fogok megbánni:

- Kom nau ona yu will live ona ai site ona the name Wanheda, Klark kom Trikru ! (Ezentúl az oldalamon Wanheda névvel fogsz élni, Clarke kom Trikru !)

Mindenki megdöbbenve nézett ránk. Clarke csak apró mosollyal nézett rám. Nos, mindenki suttogott. Gondoltam tisztává teszem számukra is, hogy komolyan gondolom, nem védelem miatt adom neki ezt a posztot mellettem. A kezénél fogva húzom magamhoz és egy lassú csókot adtam neki, amit elfogadott. Innentől már senki sem suttogott. Egy apró zajt sem hallottam. Amint vége lett a csókunknak, az emberek kik jelen voltak, mind térdre ereszkedtek, ezzel elfogadva, hogy mostantól két vezér van a klán élén. Teljes egy percig voltak így, aztán megszakítottam ezt a tisztelgést. Már csak a mulatozás volt hátra, amire mindenki vevő volt. Volt benne kötelező tánc is kettőnknek, de nagyon mulatságos volt ez az egész. Mindenki ivott, evett, táncolt, minden, ami a mulatozáshoz kell, az jelen volt mindenki számára. Clarke mégis kicsit vonakodott kicsit. Mintha mást szertett volna. A derekára tettem a kezem:

- Baj van Clarke? - néztem kissé aggódva rá.

- Nincs, csak... Valami más jutott eszembe hirtelen... - bújt hozzám teljesen.

- Mire gondoltál? Hallgatlak Hercegnő! - mosolyogtam, miközben elakart tűnni a nyakhajlatomban, aztán egy kicsit megharapta a nyakam. - Ezt mire véljem?

- Gondolj rá jelzésként. - lépett elém és adott egy szájra puszit. - Érted, hogy mit szeretnék tőled?

- Alig esküdtél fel nekem, de már a rosszaságok jár az eszed? - vigyorodtam el a kis jelein, amiket adott most nekem. - Végül is eleget voltunk itt, megértik a többiek, hogy nem tudunk annyira figyelni egymáson kívül másra...

Ezzel két kezénél fogva vezettem el ismételten az irodámba. Út közben találkoztunk Mackóval, akivel szemkontaktussal közöltem, hogy miért lépünk le. Persze csak mosolygott ránk. Ennyiből kitudja találni, hogy mire vágyom és mit tervezem. Tényleg ő az apám, senki más, még a vér szerinti sem érne soha a nyomába! Ahogy beértünk az irodába, nekem esett Clarke. Alig tudtam bezárni az ajtót, a kulcs is leesett a földre, ahogy nekinyomott a falnak. De gyorsan visszaszereztem a dominanciámat felette. Felkaptam őt, mire a lábait a derekam köré fonta, erősen kapaszkodott a hátamba, azon belül a felsőmet nagyon markolta. Az asztalra tettem őt, hogy lássam újra a tekintetét. Eléggé lángolt a szemeiben valami, ami nekem nagyon is tetszett. Megnyaltam a számat, mint egy kiéheztetett vadállat:

- Most már nem szökhetsz meg tőlem Clarke... - suttogtam az ajkaira.

- Ai nowe want kom be away kom yu again! (Soha többé nem akarok távol lenni tőled!)

- Ai hod yu in! (Szeretlek!) - hihetetlen, hogy újra kimondom neki, miután összetört, de ezek a dolgok nehezen változnak...

- Hodnes ste a kwelnes, ba em ste the strongest feeling among osir bilaik holds osir teina forever! (A szeretet gyengeség, de köztünk ez a legerősebb érzés, ami egyben tart minket örökre!)

- Yu don become mine forever! em would be a shame kom argue disha seintaim! (Örökre az enyém lettél! Ezt vitatni is kár lenne!)

- Ai laik nou arguing kom disha fact... (Nem vitatkozom ezzel a ténnyel...) - nyögött fel, ez volt az utolsó mondtad, ami kettőnk közt elhangzott.