Egy esélyem van

Lényegében elválaszthatatlanok lettünk

- Csak tréfa volt, vagyis a szeretős része csak... - húztam be a nyakam, miközben leültem a kanapéra.

Ahogy leültem, már az ölemben is volt Clarke. Nem értem ,hogy miért lett ennyire ideges ettől az ártatlannak szánt tréfától... Bár ha belegondolok, én is idegesebb lennék, ha ilyen kis viccet sütött volna el a környezetemben. Morcosan karolta át a nyakam, így kénytelen voltam a szemébe nézni. Tényleg nem tetszik neki a dolog, gondolom a Costia része a beszélgetésnek:

- Miért is zaklat téged Costia? Egyáltalán neked ő kicsoda? - volt enyhén szólva is számon kérő velem szemben.

- Hát, igazság szerint ő egy volt párkapcsolatom visszatérő embere... - voltam kissé hülye megfogalmazással evvel kapcsolatban. - Régen nagyon sokat voltam vele, egy időben jártunk is. Aztán el kellett költöznie és elvesztettem vele a kapcsolatot. De mindig visszatér időközönként. Mindig kavarunk egy ideig, aztán eltűnik. Ez amolyan bűvkör a részéről.

- Csak most nem lesz ilyen, sőt, soha többet nem fog megtörténni ez a bűvkör ismétlődés! Remélem világos! - volt eléggé zabos, pedig nagyon nem is mondtam erről semmit sem. - Én itt vagyok, ezáltal nem kell neked annak a lánynak a közelsége!

- Oké méregzsák! - kezdtem az oldalát simogatni, amitől lehiggadt egy kicsit. - Meddig szeretnél még az ölemben ülni?

- Zavar? - volt ismételten feszült az idegességtől.

- Nem, csak letusolhatnánk és nézhetnénk valami filmet. Egy kis esti program, ha neked is megfelel a dolog. - mondtam egy apró mosoly kíséretében.

Erre már csak bólintott. Felkeltem, viszont ő nem akart kiszállni az ölemből, így kénytelen voltam felvinni a szobámba. Amint beértem, letettem az ágyra, de továbbra sem engedett engem el. Felmásztam teljesen az ágyamra, hogy lehámozzam magamról ezt az akaratos lányt. Amint sikerült, mentem is letusolni. Gyorsan akartam végezni, már a ruháimat is ledobáltam, mikor nyílt a fürdőszoba ajtaja. Clarke szó nélkül menetelt felém, közben kezdett ő is megszabadulni a ruháitól... Én meg azt hittem ott kapok agyvérzést! Megpróbáltam nem lesni, de nehezen ment ez a feladat. Beállt a zuhany alá, aztán meg is szólalt:

- Gyere, legalább gyorsabban végzünk! - nézett ki vigyorogva, mire lassan kapcsolt az agyam.

Így együtt zuhanyoztunk le, ami piszkosul nehézzé tette nekem ezt az estét. Persze, kellemes is volt ez az egész, de ettől függetlenül megpróbáltatás volt ez számomra. Nem akartam semmi rosszat se tenni, de a gondolataim azért már kezdtek mocskosak lenni. Ahogy végeztünk, hálát adtam az égnek, hogy volt bennem önuralom. Persze Clarke elég furán nézett rám, gondolom azt hitte, hogy megadom magam neki és letámadom. Mondjuk nem tartotta sok, hogy ez meg is történjen. Ahogy megvolt a pizsivadászat neki, ami annyiból állt, hogy hiába hozott cuccokat magával, az én egyik felsőmet nyúlta le, már mentünk is a szobámba vissza. A laptopomat előhalásztam és már keresni is akartam valami filmet, mire Clarke fogta magát és elvette az ölemből az eszközt. Letette az íróasztalomra és az ölembe mászott:

- Mi van akkor, ha most nem filmezünk, csak összebújva fekszünk az ágyban? - volt ártatlan a kérdés és a tekintete is.

- Nekem az is megfelel, csak veled legyek. - adtam egy szájra puszit neki, amit nem nagyon díjazott. - Na, miért vagy ennyire morcos? Csak nem zavar még mindig az, amit viccből mondtunk Mackóval?

Nem válaszolt. Csak bemászott a takaró alá és várta, hogy kövessem a példáját. Lekapcsoltam a lámpát és mellé másztam. Magamhoz akartam ölelni, de nekem hátat fordított. Enyhén sírós hangja volt:

- Többet nem érsz Costia-hoz, ugye? - nem fordult meg, mikor ezt megkérdezte tőlem. - Nem jelent neked már semmit sem az a lány, igaz?

- Csak egy ember érdekel jelenleg. - öleltem így magamhoz, mire picit fészkelődött, hogy szembe forduljon velem, ami meg is történt. - Ai hod yu in en nothing changes bilaik! (Szeretlek és ezen semmi sem változtat!)

- Em's just me, yu won't hodnes anyone ba me! hodnes me... (Csak én vagyok neked, senki mást nem fogsz szeretni, csak engem! Szeress engem...)

- Yu nou don kom ask... (Nem kell kérned...) - néztem a szemébe, még a félhomályban is ragyogó szempár nézett rám vissza. - Hogeda yu need ste! Ai hod yu in! (Csak te kellesz! Szeretlek!)

Bekönnyezett ettől a mondatomtól. Nagyon óvatosan és finoman csókolt meg, mintha félne, hogy viszonzom vagy sem. Az arcára tettem a kezem és nagyon gyengéden cirógattam, mire kicsit megkönnyebbült, vagyis én ezt éreztem most. Ahogy vége lett ennek a lágy csóknak, a fejét a nyakhajlatomba fúrta és így próbált teljesen ellazulni. Lassan a hátát kezdtem el simogatni, így hátha tudok neki kicsit segíteni. Nem volt valami jó ötlet az az ostoba vicc... Meg Costia-t sem kellett volna felhoznom neki... Kis idő múlva kicsit feljebb kúszott, hogy egy szintben legyen a tekintetünk. Elég szomorkás volt:

- Ha Costia lett volna veled úgy a zuhany alatt, mint én ma este, akkor történt volna köztetek valami? - lepett meg engem evvel a kérdéssel.

- Hát... - gondolkodtam el egy kicsit ezen. - Ha nem lennél velem, akkor lehetséges, hogy lett volna valami... 

- Akkor velem miért nem tettél semmit sem? - tényleg eléggé zavarja, hogy nem vagyok nyomulós ilyen téren.

- Mert veled másabb. - nem volt teljesen érthető neki, hogy ezt hogyan is értem most. - Veled nem akarok kapkodni. Melletted leszek elég hosszú ideig, így meglesz a tökéletes alkalom, mikor leteperhetlek. 

- És ha én most akarom, hogy megtedd? - volt egyre érdekesebb csillogás a szemében.

- Ennyire szeretnéd? - magasodtam fölé. 

- Nagyon... - karolta át a nyakam, egyre lejjebb húzott magához. - Kérlek Lexa... Nem idegen dolog neked és már nem bírom ki... Sajnálom...

Engedett el és fordult el. Komolyan, ha ennyire akarja, akkor miért fordult el most? Talán érzi, hogy szerintem ez még nagyon korai lenne? Vissza lefeküdtem mellé és szorosan magamhoz öleltem. Nem akartam most távolságot tartani vele. Nem fordult felém, de éreztem, hogy nagyon is többet akar tőlem. Érzem, hogy nagyon akar már valamit. Belegondolva, emlékszem, hogy volt vele álmom... Ahol ő, vagyis az elődje, távozása előtt jött elköszönni  Heda-tól és az az elköszönés éppenséggel az ágyban volt meg... Azután haltam meg... Szóval nem is a vágyát akarja annyira csillapítani, részben azt is, de lényegében azért akarja ennyire, hogy biztos legyen abban, hogy a mostani életünkben nem kell egymástól elválnunk. Nem értem annyira ennek a logikáját, de valamilyen szinten én is nyugodtabb lennék, meg hát... Kezd ez a lány kikészíteni engem agyilag. Ha ma nem is, hamarosan elengedem a vágyamat iránta. Mert nekem is már egyre nehezebb kibírnom azokat a mutatványait, amiket tud néha csinálni.