Egy esélyem van

Kettőnk múltja

Clarke szemszöge:

Ma kerül össze az osztályom másik fele velünk. Nagyon érdekel, hogy kik lesznek majd a plusz emberek, hiszen nem nagyon foglalkoztunk másokkal általános iskolában sem. Itt meg kitudja mennyire lesznek barátságosak vagy éppen ellenségesek. Bent gubbasztunk a teremben és várjuk a csodát a csajokkal. Raven és Octavia mindig velem volt, kicsi korunk óta össze vagyunk nőve. Raven éppen viccelődött, mire valahogy én kerültem előtérbe:

- Na Clarke, te szőke szépség, mesélj, kit vársz ennyire? Mert azt kétlem, hogy Finn lenne az, aki miatt sóvárogva nézel az ajtóra! - erre nem tudtam hirtelen válaszolni, mire O folytatta a vonalat.

- Ugyan, biztos a másik csapatól várja a lovagját, ez egyértelmű! - nevetett ő is, mire én is jobb kedvembe kerülte. 

- Ahogyan ti is lányok! Nincs olyan másodperc, hogy ne az ajtóra lesnétek! - vigyorogtam rájuk már én is.

Erre csak egyszerre kezdtünk nevetni. Mondjuk van valami abban, amit mondtak a csajok. A napokban voltak fura álmaim egy lánnyal. Akit anno szerettem, de meghalt és úgy váltunk el egymástól, hogy találkozunk egy másik életben... Csak fura álmok és kész! Nem jelentenek semmit sem! Ezen elmerengve vettem észre, hogy a csapatunk maradéka visszatért hozzánk és már ők is várják kikkel fúj össze a szél. Két perc kellett és már hallottuk is Marcus hangját, aki az osztályfőnökünk lett. Nem mellesleg anyámnak a párja vagy mije... Szépen bemenetelt és utána jöttek a többiek. Akik a mi osztályunk tagjai voltak, akik bejöttek még... És az egyik teljesen úgy nézett ki, mint az a lány álmaimban! Akibe szerelmes voltam régen... Az álmoknak mégis nagy ereje van ezek szerint. Csak egy pillantást kaptam tőle, de azokat a zöld szemeket felismertem, mintha életemben sokkal többet láttam volna! Nehezen vettem le róla a szemeim, de szinte minden második másodpercben rápillantottam. Gyönyörű volt... Egész nap néztem őt, aztán, ahogy vége lett a sulinak és mentünk haza, drága két barátnőmet megfogtam és elhúztam a társaságtól. Utánuk pár méterrel jártunk, hogy biztos ne hallják meg, amit szeretnék a csajoknak mondani. Kíváncsian várták, hogy mi a fene történt, hogy ennyire felpörögtem:

- Na, ki miatt pörögsz ennyire? - volt lényegre törő Raven.

- Láttátok azt a lányt, akinek szép barna haja, zöld szemei voltak? - voltam még mindig izgatott, mire bólintottak. - Szerezzetek be róla nekem minden infót!

- Ó, a nagy Clarke Griffin érdeklődik valaki iránt? - csipkelődött O velem. - Holnapra mindent megtudok róla, amit csak lehet az emberektől.

- Én neten kutatok utána, biztos, ami fix. - mondta Raven vigyorogva. 

Ezzel meneteltünk is normál tempóban a többiek után. Remélem hamar megkapom a fontos információkat róla. Mindent akarok tudni!

*~*~*~*~*~*

Reggel izgatottan keltem fel. Már kaptam is Octavia-tól és Raven-től üzenetet, hogy mindent, amit csak lehetett, kiderítettek nekem. Ezért érdemes is iskolába menni. Szinte rohantam be a suliba, hogy hallgathassam őket, hogy miket is tudtak meg. Amint a teremben voltam, a lányoknak eléggé fura arckifejezésük volt. Leültem hozzájuk és kíváncsian vártam, hogy mi is az, amit kiderítettek róla. O kezdte el a beszámolót:

- Nos, nem sok jót tudok mondani neked róla... - sóhajtott egyet. - Lexa Woods a neve és eléggé... Megvan róla a vélemény a volt sulijában. Jó tanuló volt, viszont nagyon sokat balhézott is. Konkrétan verekedett azokkal, akik nem tisztelték. Megkapta a Veszélyes Parancsnok nevet is. Mindenki félt tőle.

- És ez csak a jéghegy csúcsa! - folytatta tovább Raven. - Videó készült arról, ahogyan az iskola előtt megvert egymaga pár nála idősebb és erősebb fiút. Annyira durvára sikerült a verés, hogy rendőrségi ügy lett belőle. Annyi volt a szerencséje, hogy önvédelemre tudtak hivatkozni, mivel mindegyiknél volt kés. Nagyon veszélyes ez a csaj!

- Nem érdekel, nekem akkor is kell! - válaszoltam a lányoknak, akik megdöbbentek. - Meg kell szereznem valahogy...

- Van rá pár éved Clarke, csak vigyázz, nehogy valami baj legyen a végén ebből a fura gondolatodból!

Ezzel annyiban is maradt ez a téma. De mit tegyek, ha valóban kell nekem? Nem értem miért érzek így, mert csak tegnap láttam elsőnek, de már most akarom, hogy együtt legyünk. Ezen agyaltam szinte egész nap. Közben mindig a tekintetem Lexa-ra tévedt. Nem tudom levenni hosszabb időre a szemem róla. Az igaz, hogy nagyon fagyosnak néz ki külsőleg, de biztos vagyok benne, hogy nekem belágyulna és velem kedves, figyelmes lenne. Ezen ábrándozva le is telt a kötelező tanóráink, így már mehettünk is volna, de engem érdekelt, hogy Lexa hova megy. Gondoltam követni kezdem, mikor kilép a suliból. Egészen egy kórházig követtem, ahol anya is dolgozik. Beléptem és folytattam Lexa követését, mikor a gyerekosztályra tévedt. Pont anyához lépett és kérdezgette, keveset hallottam is belőle, de nem nagyon értettem. Aztán, ahogy megbeszélték azt, amit kellett, egy kórterem felé meneteltek, így én is követtem az útjukat. Egy fiúhoz mentek be, talán tizenkét éves lehet a srác. Akkor láttam meg Lexa gyenge oldalát, de csak szigorúan azután, hogy anya kijött. Gondoltam érdeklődöm:

- Szia anya! - azért nem akartam annyira bunkó lenni, hogy nem is köszönök. 

- Szervusz Clarke! Hogyhogy itt vagy? 

- Ja csak... - gondolkoztam egy indokon, de inkább rákérdeztem a kis srácra. - Ki a fiú?

- Aden Woods. A bent levő lány öccse. Miért is érdekel téged ennyire? - volt anyának ez gyanús.

- Az a lány, aki bent van, ő az új osztálytársam. De mi történt?

- Nos, egy autó balesetbe csöppentek bele, mint gyalogosok. Rosszkor voltak rossz helyen. Lexa még könnyebb sebekkel megúszta, de az öccse... Őt mesterséges kómába kellett helyeznünk. Lassan második hete, hogy így van itt, de még nagyon sok idő kell ahhoz, hogy meggyógyuljon.

- Értem... Szegény, remélem hamar jobban lesz...

Nagyon sajnáltam Lexa öccsét, remélem mihamarabb jobban lesz. Még anyával beszélgettem, nem is vettem észre, hogy idő közben kijött Lexa. Csak azt éreztem, ahogyan egy kíváncsi, mindent tudni akaró zöld szempár a hátamba fúródik. Megfordultam az ő irányába és mintha egy nagyon minimális időre nem lett volna fagyos. Lágyan nézett rám, aztán visszavett ebből és elsétált. Istenem, nekem kell ez a lány! Megszerzem magamnak!