Egy esélyem van

Most már minden más lesz

Gyorsan lement a hétvége. A srácok annyit szekáltak avval, hogy milyen kis romantikus vagyok, hogy az már fájt... De legalább elhitték, hogy tényleg együtt vagyunk. Már a padban poshadok, közben próbálok nem arra gondolni, hogy ma is megkapom ezeket, meg azt sem felejthetem el, hogy Clarke is eljátssza a szerelmest.... Már ha nem viccelt evvel az egésszel. Na, akkor leszek nagy gondban és akkor durva reakciót kapok mindenkitől. Éppen akartam felnézni, hogy ki tévedt, be, mire a szőkeséget láttam, ahogyan vigyorogva jön felém. Fogta magát és a padom mellé húzott egy másikat és leült mellém szorosan. Még a székek közt is alig volt hely. A vállamra tette a fejét és megfogta a kezemet is. Míg nincs bent senki, addig kell megkérdeznem:

- Clarke, nem szívatás, amit velem művelsz, ugye? - tettem fel a kérdést eléggé lehangolva a gondolattól. - Mert ha az, akkor most hagyd abba!

- Megakarlak csókolni... - mondta ki halkan.

Emelte el a fejét a vállamról, így tudtam bele nézni a szemeibe. Komolyan mondta, nem tréfa volt... Láttam a tekintetében, hogy akarja és meg is fogja tenni. Mivel én is akartam, így szó nélkül megcsókoltam. Nem gondolkodtam, amit ő is kihagyott. Mert eléggé intenzíven viszonozta a csókot. Ismerős érzés járta át a testemet, mintha már csókoltam volna az ajkait Mintha már birtokoltam volna őt és ezt az érzést. Csak nagyon régen éreztem volna őt magaménak. Meg is feledkeztem a világról, annyira magával rántott az érzés. De a kedves osztálytársak beértek és elsőnek Finn haragos, majdnem ordítását hallottuk meg, ami megszakította a pillanatunkat:

- Mégis mi a fenét képzelsz magadról?! - kelt ki teljesen magából a fiú. - Hogy mered lenyúlni a csajomat?!

- Ő már az enyém kiscsikó! - keltem fel és már akartam ütni, de visszahúzott Clarke és lefogott engem inkább.

- Neked kéne engem megakadályozni abban, hogy balhét csináljak, nem fordítva! - nevette el magát azon a bájos hangon, ami annyira nyugtatott nekem.

- Nyugalom emberek! - lépett Anya közbe, mielőtt elszabadulnak az indulatok. - Szépen mindenki leül a helyére és elvan, míg a tanár be nem érkezik!

Nehezen, de ezzel valamennyire hatott az ideges fiúra. Mindenki a helyére ment, Clarke viszont maradt az összetolt padban és újra bújt hozzám. Ekkor Lincoln-ra rájött az öt perc és egy fura nyelven mondott valamit, ami a régi elfeledett Földi nyelv volt. Kevesen ismerik már:

- Yun, huh? (A tiéd, mi?) - ez azért érthető volt nekem.

- Sha, this on laik ain. (Igen, ő az enyém.) - jelentettem ki, amin Lincoln lefagyott.

- Te mikor tanultad ezt meg? Ezt eddig nem nagyon tudta senki sem beszélni! 

- Pedig érthetően mondtam el. - rántottam vállat, mire Clarke szólalt meg.

-  Gon least yu ste speak the sleng ( Legalább még mindig beszéled a nyelvet.) - ezen meg én döbbentem le.

- Den ai saw yu in ai dream! (Akkor téged láttalak álmomban!)

- Öhm, érthetőbben nem lehetne gyerekek? - kérdezte Raven, bár nem csak ő tévedt el a beszélgetésünkben.

- Persze, csak meglepődtem... - gondoltam ebbe bele teljesen, aztán Clarke-ra néztem, aki mosolyogva várta, hogy mit akarok mondani. - Osir laik ste talking about disha! (Erről még beszélünk!)

Ezzel abba is hagytuk a beszélgetésünket. Nem tudom honnan tudtam ezt a nyelvet és hogyan használtam. Ahogy azt sem értem, hogy Clarke hogyan válaszolt rá nekem. De annyiban hagytuk ezt, legalábbis egyenlőre. Finn még gyilkolni akart tekintettel, de nem jött neki össze. A srácok meg perverz fejjel néztek ránk, mivel eléggé rajtam csimpaszkodott Clarke, még szünetben is. Meg is kaptam, hogy gyorsan megszereztem magamnak. És ez ment egész nap. Aztán, ahogyan vége lett a napnak, ment is mindenki hazafele. Már én is készültem hazamenni, mikor Clarke a karomba kapaszkodott. Mosollyal az arcán szólalt meg:

- Osir beda talk! (Beszélnünk kellene!)

- Come odon kom me. Ai will show yu something. (Gyere át hozzám. Mutatok valamit.)

Csak bólintott egyet és szó nélkül követett engem. Egész úton csendesen ballagtunk. Pedig kérdezősködtem volna. Honnan ismeri a nyelvet? Hogyan tud beszélni ezen a nyelven? Mikor tanulta meg? És mégis miért kezdett velem beszélgetni ezen a nyelven? Bár én magam sem tudom, hogy hogyan tudtam ezt a nyelvet úgy használni, hogy nem értettem és nem is ismertem előtte. Ez csak úgy jött magától. Szépen hazaértünk, így a sok kérdés hamarosan választ is kaphat. Felvezettem a szobámba, semmi hátsó szándékom sem volt. Ledobtam a táskámat a szokott helyére, az íróasztalhoz, amit Clarke is megtett. Kíváncsian nézett rám, miközben már az ágyamon ücsörgött. Levettem a könyvemet a polcról és mellé ültem:

- Erről senkinek egy szót sem! - mondtam, mielőtt odaadtam volna neki.

-Ai'm nou talking about em kom anyone! (Nem beszélek róla senkinek!)

Ezzel adtam a kezébe a könyvemet. Kinyitotta és elkezdte lapozgatni. Elolvasott pár sort, vagy csak átrohant rajta és lapozott tovább. Egy kis időbe került, de elolvasta, agy átlapozta az egészet, aztán becsukta. Rám nézett kicsit hitetlen szemekkel, aztán a könyvet az éjjelimre rakta. Amint visszaült, már a nyakamba borult. Erősen ölelt engem, mintha most látna utoljára. Kicsit be is könnyezett, éreztem, ahogyan a nyakamba fúrta az arcát. Nem értettem a reakcióját hirtelen, de azért visszaöleltem őt, hogy érezze figyelek rá. Kis idő múlva meg is szólalt:

- Nem csak én látom akkor ezeket a fura álmokat. - engedett el engem. - Olyan, mintha már láttalak volna előző életemben.

- Nem csak te érzel így Clarke... - fura hangsúllyal mondtam a nevét, mégis természetesnek tűnt.

Csendesen ült velem szemben és próbált valami normális magyarázatot erre találni. Elvégre nem mindennapi, hogy egy olyan nyelvet beszélünk, ami eléggé régi. Igazán nem is tudjuk megállapítani, hogy hány éves. Lehet csak pár száz, vagy több ezer is. Senki sem tudja az eredetét, korát, sem azt, hogy mégis hogyan lehet megtanulni. Lincoln valahogyan megtalált egy szótárt, abból megtanulta, hogy minket túráztasson és menőzzön vele, hogy ő ezt is tudja és mi nem értjük. Mégis bármikor beszélte ezt a nyelvet, megértettem ,csak nem akartam beszélni erről. Furán vette volna ki magát, főleg úgy, hogy ő beszéli és én is már tudom. Mintha koppintottam volna a tudását vagy csak versengeni akartam volna vele. De mégsem értem, hogy hogyan tudom beszélni ezt a nyelvet és miért értem meg, akármit is mondanak. És Clarke? Ő miért is tudja, ismeri ezt a nyelvet? Miért tudja beszélni? Kezd nekem kicsit kusza lenni a dolog. Érdekel, hogy mi ennek az oka. Tudnom kell!