Egy esélyem van

Nyugalom a teremben...

Hát igen, suliban gubbasztunk már. Elég unalmas a nap, tekintve, hogy Clarke a vállamon aludt el magyar órán. Én is elég fáradt voltam, de nagyjából sikerült ébren maradnom. Azóta a kis érdekesen alakult nap óra eléggé bújós lett a szőkeség mellettem. Nem nagyon van mások közelében, inkább velem marad. Pedig nem kértem semmi ilyesmit sem tőle. Néztem ki a fejemből és csak fókuszáltam arra, hogy el ne aludjak, mire megéreztem egy kezet a combomon felfele haladni. A belsőcombomra került át a kéz, így egy kicsit megfeszültem. Clarke-ra néztem, aki ártatlanul nézett vissza rám, de a keze nem éppen ártatlan dolgot szeretett volna. Megfogtam a kezét és elvettem onnan, mire a másik keze került oda:

- Hékás, mit csinálsz? - voltam halk, hiába nem volt senki a teremben a szünet miatt.

- Csak kicsit felpörgetem a napunkat. - volt egyszerű a válasz, mire a másik kezét is megfogtam, hogy véletlen se legyen semmi érdekes. - Ne már, te nem akarsz engem...?

- De, csak nem a suliban. - válaszoltam, mire azért kicsit csillogott a szeme. - Este is azért maradtunk sokáig ébren, nem igaz?

- Akkor mit csináljunk, hogy ne aludjak be órán? Annyira unalmas itt lenni, sokkal jobb a szobádban, eltudjuk legalább foglalni magunkat. Vagy Aden-hez kellene bemenni, úgyis bír engem.

Na igen. Eléggé összehaverkodtak pár nap alatt az öcsémmel. Annyiszor megkapom, hogy már az esküvő nincs is messze, meg jó lesz majd a keresztelő. Nem tudom hogyan bírom ki azt, amikor direkt engem idegelnek ki... Annyira jól elvannak, hogy már nekem tud fájni a hülyeség, amiket összehordanak nekem egy órán belül. Ebbe belegondolva elengedtem Clarke kezét és inkább magamhoz öleltem. Hálás voltam, hogy az öcsémmel ennyire jó viszonyba kerültek. És ezt ő is nagyon jól tudja, így kiélvezte, hogy ölelgetem most. Csak pont az osztálytársaink voltak vicces hangulatukban:

- Nocsak, Clarke egy varázsló? - kérdezte Lincoln nevetve.

- Lehet, ennyire Lexa-t senki sem tudta meglágyítani. - válaszolt Luna, miközben Raven kezét szorongatta.

- Látom ott is volt varázslat. - vigyorogtam, ami annyira nem szokásom. - Amúgy meg, nektek nem tűnt fel, hogy még mindig felügyelet alatt van a fele banda?

- El is feledkeztem róla... - nevetett kínosan Bellamy, ami azért meglepett. - Bár szerintem nem csak én felejtettem el, hogy ez van egész tanév végéig.

- Hát haver, ebben nem tévedsz. - helyeselt Finn, aztán ránk nézett. - De nekem még mindig nem tetszik, hogy ilyen könnyen elvetted tőlem...

- Hát, ez van, sajnálom. - Clarke meg is harapta a nyakamat. - Ezt ugyan miért kaptam?

- Chit laik yu sorry about? (Mi az, hogy sajnálod?) - volt durcás gyerek viselkedéssel ismét velem szemben Clarke. - Teik's just ge houm kom yu en yu'll regret chit yu're saying! (Csak érjünk haza hozzátok és megbánod, amit mondasz!)

- Oh, mik lehetnek nálatok, ha már fenyítve vagy! - nevetett Lincoln, de a többiek nem értették, hogy mit mondott a Szőkeség mellettem. 

- Miért, mit mondott neki? - nézett érdekesen Raven.

- Csak annyit, hogy ha hazaérnek, akkor meg lesz fegyelmezve, de kitudja milyen módon. - fogta rövidre Lincoln.

- Lincoln, laik yu starting kom yourself? (Lincoln, magadból indulsz ki?) - néztem rá sunyi mosollyal.

- Nem mindenki annyira rossz fantáziájú, mint te Lexa. - válaszolt, mire Clarke enyhén szólva is elvörösödött. - Clarke, te veled mi van?

- Semmi, csak... - kezdett jobban vörösödni. - Elgondolkodtam.

Esküszöm, én nem csináltam semmit sem. Na jó, kicsit gonoszkodtam vele, amit a többiek nem láttak. A kezemet a belsőcombján végig vezettem, emiatt is vörösödött el. Én csak elégedett mosollyal ültem mellette. Pár percbe telt neki, mire normálisan tudott beszélgetni a csajokkal. Szétültünk, külön volt az osztály. Egy kis megbeszélést tartottunk, hogy kinek hogyan alakult a sora eddig. Octavia és Lincoln randizgatnak, amivel lassan megbékélt Bellamy is. Raven belecsapott a közepébe és már a barátnőjeként kezeli Luna-t, aki persze ettől enyhén szólva is még mindig zavarban van. Finn és Anya úgy, ahogy, de jóban vannak. Titus és Bellamy is ilyen típusú haverságban van. Aztán jöttem én... Hát, megkaptam, hogy nekem a legnagyobb hasznom ebből a felvigyázásból. Meg nézték Clarke és az én nyakamat is, szóval kikódolták, hogy volt pár komolyabb helyzetünk is. Elkezdett rezegni a telefonom, amit meg is néztem, hogy miért is csinálja. Clarke rám írt, hogy azonnal üljek vissza, mert már hiányzom neki... A többiek is elolvasták az üzenetet, azt hittem, hogy ott halok bele abba, hogy csesztetnek... Visszaültünk, konkrétan körbe lettünk ülve. Clarke csak bújt hozzám, a nyakamba fúrta az arcát, hogy véletlen se lássa a csapat többi tagja. De hát így is vigyorgós kedvében voltak, persze Finn volt az, akinek annyira nem tetszett a dolog. Mégis viccelődve szólalt meg:

- Nocsak Lexa, mégis miket tettél vele, hogy Clarke megtanult pirulni? - meglepett, hogy nem ellenségesen szólt hozzám.

- Hát az a kétujjas varászlat... - jegyezte meg Luna, mire azért nekem is megvolt a színváltozás, mint Clarke-nak. 

- Ennyire kell nektek a takarítónő a fejetekbe? Nagyon mocskos belül a gondolataitok emberek!

Nem hiszem el, hogy most miért vannak ennyire erre rápörögve... Mintha akkora dolog lenne az, hogy van párkapcsolata az embernek. Jó, az igaz, hogy pont én nem vagyok a párkapcsolatok híve, meg mégiscsak összejöttünk Clarke-al, akire egy ideje már eléggé más szemmel néztem. De akkor sem kellene ennyire ezt kiemelni. Még beszélgettünk egy keveset, mielőtt beérkezett volna a tanár. Kissé unalmas lett az utolsó óránk is, de utána nagy lendülettel szállingóztunk ki a teremből. Clarke a kezemet szorongatva szinte kirángatott a kapun kívülre. Amint kiértünk, megállt előttem és csak egy apró puszit nyomott a szám szélére. Aztán szólalt csak meg:

- Egész jól bírtuk a mai napot, nem? - indult meg nagy kedvvel, közben összekulcsolta az ujjainkat.

- Hát, eléggé nagy a fantáziája a bandának, ezt tagadni sem lehet. - mondtam mosollyal az arcomon. - Mitől voltál annyira zavarba, hogy az arcodat takartad?

- Maradjunk annyiban, hogy megkaptam ,hogy nem vagyok valami jó kislány. - válaszolt, mire azért érdekesen néztem. - Megjegyezték, hogy figyeljek mikor csíp szét téged a szúnyog...

- Na igen, azt a többiek is kérdezték tőlem, hogy miért vagy ennyire szívós kedvedben... - el is nevettem magam, ahogy ezt elmondtam neki. - Mindegy is, a lényeg, hogy mindenki elfogadja ezt az egész kapcsolatot kettőnk közt.

- Akadályozna téged, ha bárki is azt mondaná, hogy nem illünk össze? - állt meg a házunk előtt, velem szemben, időközben valahogy ideértünk. 

- Őszintén? Engem az sem érdekelne, hogy ha maga az előző életem oktatna ki, hogy nem szabad együtt lennünk. - öleltem át a derekát. - Csak te érdekelsz, más véleménye nem számít.