Egy esélyem van

Közös vacsora

Az enyhe túlzás, hogy izgulok... Nem szokásom az ilyesmi, de mégiscsak Clarke anyukája hívott át minket vacsorára. Clarke persze hazament, hogy segítsen előkészülni, mi meg itthon próbáltuk magunkat kicsit kicsípni az alkalom miatt. Persze Gustus is kicsit izgatott, hiába mutatja a nyugalom jeleit magán. Ritka alkalom, hogy ingben látom, de most ő is abban van, akárcsak én. Persze ő fehérben, én a megszokott feketében. Szerintem megfelel az egyszerű megoldás, amit választottam. De most még egy kis pluszt is kitaláltam. Régen sokat fonta a hajamat Mackó, így most megkértem, hogy fonja be egy kicsit, hátha segít az összképen majd. Leültem a szőnyegre a nappaliban, ő pedig a fotelban ült és elkezdte a hajamat fonni. Lassan a végére ért, mire elnevette magát egy kicsit:

- Mi olyan vicces Mackó? - érdeklődtem rá a dologra.

- Semmi érdekes, de azért picit vicces, hogy mennyire készülődtünk, nem? Elvégre senki kedvéért nem öltöztünk ki soha, egy ideje nem is szereted, ha be van fonva a hajad. Erre meg itt vagyunk, elegánsan nézünk is nagyjából és még a hajadat is fonogatom. - pont végzett a mondata végére, így láttam még mosolyogni is. - Nagyon fontos lehet neked az a lány, ha ennyire bekészültünk mindketten.

- Na igen... - voltam enyhén zavarban. - Nem is tudod elképzelni, hogy mennyit jelent nekem Clarke...

- Azért eltudom képzelni. - nézett a karórájára. - Ideje lesz elindulnunk, a végén még késünk a vacsoráról!

Ezzel egyetértve elindultunk az autó irányába. Megkaptam a pontos címet, így laza utunk is lett. Talán negyed órás volt az egész, de alig vettem észre az időt, mivel gyors illemszabályokat átvettünk és megpróbáltam nem ideges lenni a helyzet miatt. A ház elé érve felálltunk a kocsi feljáróra. Clarke már sietett is ki hozzánk. Engem megszorongatott egy kicsit, megkaptam az üdvözlő csókomat is, mire Mackó kicsit nevetett, aztán Clarke is kapott egy ölelést tőle. Meglepte, hogy egy ekkora ember tud nevetni, de boldogan ölelkezett vele. Amint letudtuk ezt is, indultunk befele. Erősen fogta a kezem a Szőkeség, ami meglepett engem. Látszik nem csak én vagyok ideges... Már az asztal megvolt terítve, így csak Clarke szüleire kellett várni. Alig telt el két perc, már jöttek is le az emeletről. Ők sem vitték túlzásba, így legalább nem érzem magam kellemetlenül vacsora közben. Helyet foglaltunk a bemutatkozás után, így el is kezdtük a vacsorát. Nyugodt olt a beszélgetés, mire Clarke nevelő apukája megszólalt:

- Szóval Lexa, te mennyire szeretsz bokszolni? - lepett meg engem ez a kérdés. - Hallottam hírét egy-két kisebb balhédnak.

- Na, hát igen... Öhm, szeretek edzeni, legalább megvan az önvédelmi tudásom. - húztam be a nyakamat egy kicsit.

- Párszor jöhetnél egy bokszmeccsre ellenem. Szerintem jó szórakozás lenne. - mosolygott rám a férfi, mire kicsit megnyugodtam, bólintottam is egyet az ötletre.

- Hé Marcus! - szólt rá Clarke, aztán a kezemet megszorongatta kicsit. - Nem adom oda neked! 

- Clarke, ennyire féltékeny lennél, ha egy kicsit edzenének? - kérdezett rá az anyukája, mire enyhén elpirult. 

- Jobban szeretem, ha velem van elfoglalva... - jegyezte meg halkan egy durcás kisgyerek arcával.

- Ezt most próbálom nem félre érteni, de elég nehéz feladat... - mondta Mackó, mire felnevetett Marcus-al együtt.

- Nem is volt semmi kettőnk közt, hiába volt rá alkalmam... - jegyeztem meg halkan, amennyire csak lehetett, mire Abby tett megjegyzést.

- Szeretnék nem megfulladni ma este, ha lehetséges! - szólt elsőnek nekem, aztán a két férfinak ez a mondat. - Mellesleg, mikor is fogsz nálunk aludni, ha már Clarke volt nálatok?

- Azt én sem tudom... Majd arra is sort kerítünk. - válaszoltam, mire érdekesen nézett rám Clarke, amiből sejtettem, hogy mit akar mondani. - Nem Clarke, ma este nem. Nem hoztam semmi cuccot magammal.

- Pedig jó lett volna... - játszotta meg a szomorú bociszem trükköt, hátha beválik nálam.

- Majd máskor. - mondtam neki, mire Marcus felnézett Mackóra, ahogyan Abby is.

- Te mit mondasz Gustus? Maradhat itt a lányod estére? - kérdeztek rá, mire rám nézett, aztán válaszolt.

- Nekem éjszakai műszakom lesz, így nem látom akadályát. Csak akkor haza kellene jönnie pár cuccáért, mert van egy olyan megérzésem, hogy nem este lesz, amit itt fog eltölteni.

- Vagy van egy másik verzió. - szólalt meg ismételten Abby. - Mivel mi Marcus-al elmegyünk egy kis évfordulós pihenésre, nálatok lehetne addig Clarke. Persze, ha nem akadályozza ezt  semmi se.

- Felőlem meglehet ezt is csinálni. Lányok? - néztek mindhárman ránk.

Clarke már tudta erre a választ. Szerintem az én beleegyezésem kellene most. Clarke a percekig tartó hallgatásom miatt kezdett enyhén kétségbe esni.  Gondoltam kicsit tréfálkozom, amit szerintem Mackó le is vett a hallgatásomból. Ő kezdte el direkt, ami azért enyhén szólva viccesebbre is sikerül, mint ha én szólaltam volna meg elsőnek:

- Jaj, de a szeretőddel mi lesz? Neki mikor szólt? - alig bírta visszatartani a nevetést, mire Clarke rám kaptam mérgesen a tekintetét.

- Majd valahogy szólok neki, hogy nem érdemes jönnie most. - voltam direkt hanyag, mire a combomra csapott elég erősen Clarke, amitől mindketten elröhögtük magunkat. 

- Oké, látszik féltékeny típus a párod, most már ezt is tudom. - esett le időközben Abby-nek is, hogy ez csak vicc volt. - Ai hope costia doesn't bother yu like em used kom. (Remélem Costia nem zaklat téged, mint régen.)

- Well, ai'm nou saying em's nou waiting gon ai call... (Hát az nem mondom, hogy nem várja a hívásomat...) 

- Ai understand chit disha ste about. (Értem én is, hogy miről van itt szó.) - szólalt meg Marcus, ami meglepett. - Akkor nálatok alszik Clarke, ugye?

- Ha akar, akkor persze. - válaszoltam végre, mire vigyorogva adott egy puszit nekem.

- Ez nem kérdés Lexa! 

Ezzel le is zárult erről a beszélgetés. Végeztünk is a vacsorával, még beszélgettünk egy órát. Aztán csipogott Mackó telefonja, hogy ideje lesz készülődni, így Clarke fel is rohant pár cuccot összeszedni magának. Alig volt három perc, már lent is volt egy szép méretű táskával. Nem mondom kétszer, hogy nem készült már fel erre. Mintha megérezte volna, hogy ez lesz az egyik téma köztünk. Vagy előre lebeszélte a szüleivel, hogy legyen ez is beszélgetésre alkalmas téma, hogy fix legyen az együtt alvásunk. Már az autóban is voltunk, gyorsan letudtuk a búcsúzkodást. Persze amint a kocsiba kerültünk, kénytelen voltam a hátsó ülésre bemászni, mert addig nem nyugodott Clarke, amíg ezt meg nem teszem a kedvéért. Hamarabb hazaértünk, mint ahogy ideérkeztünk. Gyorsan összepakolt minden szükséges dolgot Mackó és már ment is dolgozni. Alig lépett le két perce, Clarke egyből féltékenykedni kezdett:

- Milyen szeretőről van szó? És mi az, hogy Costia zaklat téged?