Egy esélyem van

Zavaró

Újabb három hét telt el mióta Clarke belecsöppent a új életmódomba. Most már hivatalosan is tag, mellettem él, hiszen ő lett a párom. A belvárosban ezt amolyan házasságnak neveznék szerintem. Ma megkért engem Clarke, hogy vándoroljunk be, hogy egy kicsit találkozzunk a többiekkel. Nem volt sok kedvem hozzá, de elfogadtam a kérését. Fél napot voltunk a belvárosban, mászkáltunk mindenfele a többiekkel. Nagyon sok újat nem tudtam mesélni, hiszen mindig beszélgettünk, csak annyi, hogy nem voltam másnak elérhető. De velük mindig foglalkoztam. Amikor megtudták, hogy konkrétan egy házastársnak megfelelő kapcsolatba kerültünk egymással, eléggé meglepődtek. De mind örültek annak, hogy újra béke és annál több is van kettőnk közt. Már indultunk is volna vissza, mikor a drága Hercegnőm kitalálta, hogy a belvárosban, nála kellene aludnunk. Kiakart engem szakítani abból a közegből, ahol vagyok most is. Avval érvelt, hogy túl sokat foglalkozom a munkával, ami emiatt adódik. Ebben mondjuk igaza van, hiszen lassan csak estefele tudtam vele foglalkozni és reggel ébredés után egy keveset. De a többi időmet a vezéri feladatokra szántam. Neki meg edzeni kellett járnia, hogy megtudja magát védeni rendesen. Emiatt egy kicsit bűntudatom is lett, mert elég szomorú volt esténként. Volt, hogy nem is akart nagyon közelebb bújni hozzám, ami azért fájt nekem. Így elfogadtam a javaslatát. Abby-ék nem is voltak itthon, mikor beértünk a házba. Volt egy cetli hagyva a konyhapulton, amin csak annyi volt, hogy el kellett menniük egy orvosi konferenciára, ami egy hetes lesz legalább. Így miénk volt a ház. Clarke mégis eléggé mélabús volt:

- Hé, mi a baj? - álltam elé, közben megfogtam mindkét kezét. - Mi bánt ennyire Hercegnőm?

- Semmi, csak fáradt vagyok... - látszott, hogy nem ez a gond.

- Nem valami hihető kifogás. Próbáld újra, hátha hitelesebbet is tudsz mondani. - akartam megölelni, de elhúzódott tőlem. - Clarke, megijesztesz. Komolyan, mi a baj?

- Mondom, csak fáradt vagyok. Megyek, lefekszem aludni... - indult fel az emeletre.

Engem meg ez erősen bosszantott. Bántja valami, de nem akarja elmondani nekem... Nem érdekel, akkor is kiderítem, hogy mi a baj! Kis fáziskéséssel indultam utána. Elsőnek a fürdőszobába néztem be, hátha egy gyors zuhany után akar ledőlni aludni. A megérzésem nem csalt. Már felső nélkül állt előttem:

- Lexa, mit keresel itt? - nem tetszik nekem, hogy ilyent kérdez.

- Tudni szeretném mi bánt téged. Nem akarom, hogy szomorú legyél! - léptem elé. - Bármi is bánt, meghallgatlak.

- Az eddigi három hétben fel sem tűnt ez nekem... - szóval tényleg ez a baj most. - Nem akartál foglalkozni velem, megértem, hiszen sok a munka evvel az egész családvezetéssel. De akkor sem esett jól, hogy ahhoz képest, hogy az állítólagos párod vagyok, szinte semmibe vettél és csak este jutottam eszedbe... Szóval most szeretném, ha egyedül hagynál...

- Nem tudlak semmivel sem kiengesztelni téged? Bármivel, amit most szeretnél? - nem akartam egyedül hagyni.

- Menj ki kérlek, egyedül akarok most lenni.

Tudomásul kellett vennem, hogy most nem kíváncsi rám. Így a földszinten levő fürdőszobát használtam. Ahogy végeztem, inkább csak a konyhába meneteltem. Tudtam, hogy Marcus tart titokban piát, hogyha úgy alakul a helyzet, hogy lehet inni. Régebben megbeszéltük, hogy ha véletlen elfogyna én általam, akkor majd pótoljam. Emiatt is mertem hozzányúlni. Vodka volt, aminek örültem. Alig hiányzott belőle, így szerintem lehet fele elfogy vagy több, még nem tudom. Előkerestem egy poharat magamnak, ami a célnak megfelel és töltöttem magamnak. Kb. a harmadik pohár után hallottam, hogy jön le valaki az emeletről. Clarke-on kívül más nem lehet, szóval ittam még egy pohárral. Aztán a pohár valahogy elveszett a kezemből és a mosogatónál kötött ki. A Vodka is visszakerült a helyére, de nem énáltalam. Clarke bizony mérges lett rám:

- Te meggondoltad azt, amit az előbb csináltál?

- Igen és szeretném folytatni is. - erre megfogta mindkét kezem és a lépcső felé húzott engem, gondolom felakar vezetni engem. - Minek is megyek én fel, ha egyedül akarsz lenni?

- Meggondoltam magam. Téged egyedül hagyni nem érdemes, mert csak a rosszon jár az eszed.

Már a szobájában is voltunk. Az ágyhoz vezetett engem és ellökött, ami meglepett. Parancsolóan nézett rám, így bemásztam rendesen a takaró alá, aztán mellém feküdt. Nem sokkal később pedig rám mászott, hogy rajtam aludhasson. Az egyik kezemet automatikusan a hátára tettem. Nem tudom miért, de lassan simogattam a hátát. Megint miért vagyunk ilyen állapotban? Megint elcsesztünk valamit? Nem értem már ezt az egészet:

- Miért is vagyunk most rosszban? - volt hangos a gondolatom.

- Fogalmam sincs. Pedig ezt egyszerűen tudnánk orvosolni, mégsem tesszük meg. Látszik, hogy a hülyeségem óta nem érezzük ugyanazt, mint előtte... Talán szünet kellene nekünk?

- Ez meg se forduljon a fejedben! - erről hallani sem akartam, nem engedem el semmi pénzért, senki kedvéért. - Nem akarom... Elég volt nekem az a rohadt másfél év, többet nem akarom...

- Igazad van. Nekem sem hiányzik az az érzés. - emelkedett fel. - De akkor valamit kell tennünk ez ellen!

- Felhívom Gustus-t, hogy a héten nem megyek vissza. - ezen teljesen ledöbbent. - Jóvá teszem azt a hibámat, hogy nem foglalkoztam veled három hétig!

- Akkor most kell felhívnod, mert lehet holnap nem fogod tudni már. - vigyorodott el, ami már jólesett a lelkemnek is. - Ja, és még egy fontos szabályt közlök erre a hétre. Én mondom meg, hogy mit csináljunk!

- Ha ennyire szeretnéd, akkor legyen Hercegnőm. - nyúltam is a telefonomért.

Nem tudom, hogy milyen feje lehetett Mackónak, de szerintem vigyorgott a telefon másik oldalán. Már éppen javasolni akarta, hogy most már egy kis szabadságot vegyek ki, ami tovább tart, mint egy rövidke délelőtt. Szóval az egész hetemet megkaptam szabadnak. Ahogy letettem a telefont, Clarke adott egy jó éjt csókot, hiszen múlt már tíz óra is. Rajtam fekve nyomta el az álom. Nem tudom hogyan vagy miért, de mindig meglágyít, mindig eléri a célját nálam. Valahogy tudja, hogy hogyan kell engem befolyásolni ahhoz, hogy meglegyen a kívánsága. Bár ki nem adna meg bármit annak, akit szeret?