Reggel eléggé kellemes érzésre keltem fel. Éreztem, ahogy a hátamon fekszem és a hasamat simogatja valaki. Közben a nyakamra adja sorra az apró puszikat. Ha minden reggel ilyenre kelnék fel, szívesen játszanám sokáig azt el, hogy alszom. De most nem teszem meg. Kicsit kinyitottam a szemem és a mosolygó szőkeségemet láttam meg:
- Jó reggelt Lexie! - adott a számra egy puszit.
- Neked is Szépségem... - volt enyhén rekedtes a hangom. - Mennyi az idő?
- Még csak... - nyúlt a telefonért, aztán feküdt is vissza, amint megnézte az időt. - Fél hét lesz. Korán keltünk, nem gondolod?
- Csak egy kicsit... - került a kezem a hátára. - Mi legyen a mai program? Mivel ma továbbképzésen van Mackó, az egész nap a miénk.
- Tudod jól, hogy mi lenne a mai program, ha lehetne... - mondta kicsit perverz fejjel, amibe most lazán belementem.
- Ugyan, nem lennél képes kibírni a technikáimat. - voltam picit szemét vele, mire egyből a derekamra ült.
A fejem mellett támaszkodva nézte a szemem. Nem szólt egy árva szót sem, csak a tekintetembe meredt. Egy ideig még így maradtunk, aztán a semmiből megcsókolt. Én meg jónak elrontója nem vagyok, ezért viszonoztam a csókot. A kezeim a hátára kerültek, mire belemosolyodott a csókba. Kicsit lejjebb vezettem a kezemet és kellő erővel belemarkoltam a fenekébe, mire a tartást is elengedte, így rám feküdt. Vigyor kúszott az arcomra, hogy ilyen reakciója volt emiatt a kis tettem miatt. Felemelte a fejét és a tekintetemben próbálja kitalálni, hogy most miért is történt ez:
- Ez most mit jelent?
- Egy kicsit élvezheted, hogy engedek neked. - mosolyogtam, mire felragyogott a szeme. - Azt kérhetsz most, amit csak szeretnél...
- Juj, ezt megfogod bánni rövid időn belül... - vigyorodott el hirtelen.
Erre mit kapok? Persze, hogy az oldalamat kezdte el csikizni... Ott vergődtem alatta, miközben az oldalamat folyamatosan csesztette. Nagyon kevés embernek engedek ilyesmit, így szerintem most kiélvezni a helyzetet. Kapálóztam alatta, ami neki nagyon vicces lehetett, mert folyamatosan csak nevetett. Egy darabig még csikizett, én meg már nem bírtam ezt tüdővel:
- Elég! Ne-hem bírom tovább! - adtam fel a "csatánkat".
- Mi a varázsszó? - kérdezte, közben nem hagyta abba az oldalam támadását.
- Nem tudom! - nevettem, közben azért gondolkodtam, hogy mi a varászszó. - Szeretlek!
- Én is téged, de nem ez a válasz. - fogta le a csuklóimat most már és csak a tekintetemet figyelte, miközben én próbáltam levegőt venni. - Más a megoldás Lexa...
- Akarlak. - mondtam ki halkan, mire elvigyorodott.
- Igazság szerint a megfejtés a Kék lett volna, de ha ennyire szeretnél... - csókolt meg hosszasan.
Nem szóltam semmit sem, csak elmosolyodtam a csók közben. Megint az oldalamra került a két keze, de most csak lágyan simogatta az oldalamat, ami kellemes érzés volt. Kezdtem teljesen elengedni magamat, mikor megszólalt valamelyikünk telefonja... Nem nagyon akartunk foglalkozni vele, de a sokadik hívás után meguntuk. Az enyém csörgött idegesítően. Azt hittem, hogy az öcsémmel kapcsolatban keresnek, de nem. Costia volt az, ami engem meglepett, bár idő kérdése volt, hogy mikor fog újra keresni. Clarke mérgesen nézett rám, de azért felvettem. Köteles voltam kihangosítani, vagy keresztre veszítene a Szőkeségem:
- Szia Costia... Miért kerestél? - akartam gyorsan letudni a beszélgetést.
- Lexa, szerintem te is tudod, hogy mi az indokom... - éreztem a hangjában, hogy bizony egy bizonyos dolog miatt keres ismételten. - Tudod a címemet, beszélgessünk egy kicsit. Szerintem neked is jól esne a dolog.
- Sajnos nem lehet. Mivel mással vagyok jelenleg és megfojtana, ha itt hagynám... - voltam picit gonosz Clarke-al, ami meg is tette a hatását.
- Ugyan, mindig megoldottad egy laza ürüggyel, hogy velem köss ki egy ágyban. Tudod jól, hogy hiányzik neked az a kellemes érzés, amit adok neked akkor és ott. - ettől Clarke feje teljesen elvörösödött és megharapta a nyakamat.
- Nem mehetek... - volt egy enyhe sóhaj is a mondatom végén, mivel elkezdte kiszívni egy adott ponton a nyakamat Clarke. - Más valaki köt le most...
- Rendben, de ha kellek, tudod hol találsz meg. - vette rövidre a beszélgetést. - Akkor később Parancsnokom! Csók!
Ezzel le is tette a telefont. Én is az éjjelimre akartam tenni a sajátomat, de csak a szőnyegen landolt, mivel ki lett ütve a kezemből a készülék. Ideges volt és enyhén is fogalmazok most. Szikrázott a tekintete, innen éreztem, hogy bizony valamit ki kell találnom, hogy megnyugtassam egy kicsit, vagy amennyire lehetséges ez jelen helyzetben:
- Vele bármikor lefekszel, de velem meg vársz? - huh, ha szemmel lehetne ölni, halott lennék már. - Miért vagy ennyire szemét velem?
- Hékás, szimplán nem akartam elsietni veled! Nem kalandot akarok! - vágtam rá kissé idegesen, mire a kezei a felsőm alatt voltak. - Clarke, mit akarsz velem tenni?
- Megakarom végre értetni veled, hogy nagyon rosszul esik, hogy máshoz bármikor úgy érsz, de hozzám nem akarsz... - tolta fel a felsőmet. - Elegem van abból, hogy mások megszerezhetnek könnyedén, de nekem vért kell izzadnom ahhoz, hogy legyen valami!
- Nyugalom Vadmacska! - erre csak ingerültebb lett. - Ma bemegyünk még az öcsémhez, aztán a tiéd vagyok, bármit is szeretnél, oké? Mivel nem szeretnék hullaként menni hozzá, meg amilyen, egyből levágná, hogy mi volt és azt annyira nem szeretném egyenlőre.
- Taim yu promise ai can do chit ai want... (Ha megígéred, hogy meg is tehetem azt, amit szeretnék...) - ment tovább a keze, hogy leszedje rólam a pizsi felsőmet, ami meg is történt.
- Meglesz, amit kívánsz Hercegnő... - fordítottam a helyzetünkön, hogy én lehessek felül. - De tartozom valamivel most...
Nem értette mire gondolok. A nyakához hajoltam és egy ponton elkezdtem neki szívni, mire a hátamba kapaszkodott. Halkan fel is nyögött. Ennyitől felizgul, akkor nagyon jó dolgom lesz majd. Nem álltam meg egy foltnál, kicsivel többet csináltam neki, mint ő nekem, hogy meglegyen továbbra is a hírnevem, hogy valóban én vagyok a Parancsnok. Csak hát nekem is van fantáziám és na... Egy erősebb nyögés után én is megfontoltam azt, hogy mit is akarok most csinálni. De tudtam még fékezni magamat, így lemásztam róla, és néztem valami ruhát a mai napra. Bár ne csináltam volna... Alig volt pár pillanat az egész, már a falnak lettem lökve. Clarke-ot most nagyon feltüzeltem, látszott rajta:
- Szemét dolog ám, amit most csináltál... - jegyezte meg, aztán el is engedett a faltól és az utazótáskájához ment. - Menjünk hamar az öcsédhez, mert nagyon megakarlak nyúzni ezért a "kedves" kis szívatásod miatt.
YOU ARE READING
Egy esélyem van
SpiritualEgy kis spirituális vonalat vezetek ebbe bele. Ugyan mi lenne, ha Clarke és Lexa találkoznának a következő életükben?