Egy esélyem van

Beosztás

Már az ebédünkkel végeztünk, így a kis pihenés maradt hátra, amíg tart az ebédszünet. Lincoln csak úgy elkezdett nevetni, mire érdeklődve néztünk rá mind:

- Kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul majd a beosztás! - nevetett továbbra is, amit nem értettem.

- Hátha megkapod Octavia-t, mint társat, mi? - volt sunyi Luna.

- Te meg Raven-t, amennyire beindulsz rá! - nevettem fel én is, mire megkaptam a szúrósabb tekintetet.

- Az hallgasson, aki egy szőke szépségre csorgatja a nyálacskáját! - kaptam vissza, mire mind felnevettünk.

- Oké, szavam nem lehet! De legalább tudjuk egymást megviccelgetni, ha úgy alakul. - mondtam és már csengettek is.

Ezzel indultunk is vissza a termünkbe, ahol megtudhatjuk, hogy ki kihez lesz beosztva. Persze elnevetgéltünk egymásközt, ahogy szoktunk. Beérve helyet foglaltunk és vártunk, ami nem is volt olyan hosszú. Beért Marcus Ofő és a többiek követték őt. Finn-nek már lila orra volt, amitől egy kis gonosz mosoly lett az arcomon, de hamar el is tüntettem, mielőtt szólnak érte. Elővett egy papírt az Ofő és elkezdte nézni a névsort, vagyis a beosztás:

- A tanárokkal megbeszéltük, hogy ki kivel lesz beosztva. Csendben végighallgatjátok a párost, aztán mondhatjátok az érveket. - közölte, mire mindenki csak bólintott. - Lincoln és Octavia!

Lincoln lesápadt, Octavia elpirult, Bellamy meg idegrohamot kapott. Mi meg csak felröhögtünk hirtelen szegény barátunkon. De nem maradt ennyiben, mert megkaptam a matekfüzetet, mint támadó eszköz. Mivel fejbe lettem vágva vele Lincoln által. Csak csóválta a fejét az Ofő és mondta tovább:

- Raven és Luna! - erre Luna fagyott le, akit persze szintén kinevettünk. - Aztán Anya és Finn, Titus és Bellamy és végül Lexa és Clarke!

Én abban a pillanatban abbahagytam a nevetést és eléggé megszeppenve néztem ki a fejemből. Finn kezdett tiltakozni hirtelen, aminek azért örültem is:

- Az én csajom nem lehet avval együtt! - éreztem benne az undort, csak pont nem érdekelt.

- Neked nincs beleszólásod Finn! - szólt rá az Osztályfőnök. - Mellesleg, azt hittem, hogy mással jársz. Bár te hetente más lánnyal vagy kint az udvaron, hogy a nyelved bedughasd a szájába!

- Tudtam! - ugrott fel Clarke és levert egy pofont neki, mire megint nevetni kezdtünk mindannyian. 

- Vigyázz Lexa, megcsalod, meghalsz! - vágott hátba Lincoln, mire megfordultam meg visszavágóra.

- Mondja nekem az, aki beindul egy fényképtől, amin a Crush-a van? - ahogy mondtam, Luna csak nevetett. - Az nem végképpen ne nevessen, aki, mióta idekerült, álmodozik a másik után!

- Te mersz beszólni nekem? - ugrott fel a helyéről. - Nem én vagyok odáig egy szőke, kék szemű lányért!

- Nem, te neked a típusod a barna csajokra irányul, ugye? - keltem fel én is, mire anya elővette a vaskos matek könyvet és fejbe vágott mindkettőnket.

- Majd este megnyúzzátok egymást! Úgyis együtt töltjük el a hétvégéket! - ezzel ültünk le mi is, mire a tanár úr folytatta.

- Nos, ha nincs semmi ellenetekre ebben a felosztásban, akkor mehettek is hazafele. - evvel kaptam fel a táskám, ahogy a többiek is. - Rendben, akkor távozzatok!

Ezzel siettünk kifele nagyon gyorsan. De nem voltunk eléggé gyorsak, mert beért minket az osztályunk másik fele. Elénk kerülve Finn akart okoskodni, de Bellamy szólalt meg elsőnek:

- Oké, akkor le kellene fektetni a szabályokat, nemde bár? - ahogy mondta, a húgára nézett közben.

- Minek? Csak a suliban vagyunk egymásra bízva, nem kell non-stop együtt lennünk. - ráztam le ennyivel, mire Anya gondolt egyet és meglökött Clarke irányába.

- Inkább örülj, hogy lenyúlhatod a szöszit magadnak! - nevetett gonoszul, mire megfordultam.

- Bocs, nekem nem hiányzik egy hisztigép az életembe. Szóval hagyjuk is a témát és lépjünk. Nekem haza is kell érnem.... Bakker! - mentem el a többiek mellett rohanva. - Egy óra múlva otthon! 

Siettem is el, mivel ma én leszek a szakács. Maci (Gustus) meg már biztosan vár haza, hiszen ilyenkor már szinte otthon vagyok. Hamar, talán három perc alatt értem haza. Lihegve dobtam le a holmimat a nappaliba és vándoroltam be a konyhába, ahol már pihentetett is A nevelő Macim. Nem is tudom miért, talán mert akkora magasságban, vagy mert morgós hangja van... Vagy csak a szakálla végett hívtam kicsiként mackónak, vagy macinak. De sosem szólt érte, már nagyon is megszokta, hogy így hívom őt. Leültem az asztalhoz, mire rám nézett enyhe álmoskás tekintettel:

- Na, mi volt ma a suliban? - kérdezte nyugodtan. - Mert ma hívtak, hogy volt egy kis balhé bent.

- Hát igen... Az egyik osztálytársam orrát betörtem, vagy csak eltörtem, nem tudom. Mivel hasba vágott, ahol van az a fura heg. Emiatt történt csak. - mondtam el röviden. - Ja meg felügyelő leszek, mivel az osztálynak a rosszabbik része végett mindenkit beosztottak az egyik mellé.

- Igen, ezt is említette nekem Marcus Osztályfőnököd. Meg mint kiderült, az év végéig kell vigyáznotok rájuk. - közölte, mire beletörődtem abba, hogy nehéz dolgom lesz mostanában.

- Király... - morogtam az orrom alatt. - Nekiállok az ebédnek.

Csak bólintott egyet rá. Én nekiálltam a kajának, közben elgondolkodtam az egészen. Elég nehéz sorsom lesz nekem, ha egész évben kell rá vigyáznom. Valahogy nem bírok a közelében meglenni. Valahogy nagyon megfogott engem. Hevesebben ver tőle a szívem, érzem, hogy elájulnék a közelében, annyira izgatott leszek. Ahogy rám ragyog az a kék szempár, még ha csak egy pillanatig tart az egész, akkor azt érzem, hogy elolvadnék abban a pillanatban. A hangja is olyan kellemes... Egyszerűen, mint egy angyal, olyan számomra. Bár az én Angyalom lenne, nem másé... Olyan boldog lennék, de biztos vagyok abban, hogy felém sem nézne.