ORANGE | YeonBin ✓

50. - Yeonjun?Soobin.

|SOOBIN|

- Arin mondtam már, hogy szellőztess! - Kiáltottam el magam miután visszaértem a kondiból és kedves lakótársam illata belepte az egész lakást.

- Én meg mondtam, hogy a szexuális feszülszégedet ne edzéssel gyűrd le.Komolyan nem illik a nyúl pofidhoz az izmos test. - Bújt elő a szobájából, így szemügyre tudtam venni a betapaszolt térdét. - Bármelyik omegát megkaphatnád, akkor miért gyötröd magad még mindig a régi kapcsolatoddal?

- Hidd el amint visszakerülök Koreába újra együtt leszünk.

- Ezt ő is tudja?

- Remélem igen.

- És most már elmondod, hogy ki is az omegád?Lassan egy éve barátok vagyunk, de sosem árulod el.

- Majd egyszer bemutatlak neki.Mi történt a térdeddel? - Ahogy megkérdeztem, mindkettőnk telefonja jelzett, így gyorsan megnéztük és a kérdésemet elfelejtve siettünk elkészülni ugyanis megbeszélésre kellett mennünk.

Nem szokásuk csak úgy behívni minket főleg nem amikor szabadnapunk van, elvégre a világ minden pontjáról hívtak ide orvosokat, elegen vagyunk ahhoz, hogy ellássunk mindenkit mindenféle probléma nélkül, ezért is gondoltam, hogy valami nagyobb probléma adódhatott, esetleg vészhelyzet van mondjuk egy baleset miatt.

Tényleg csak annyi volt, hogy beálltam a zuhany alá és gyorsan lemostam magamról az izzadtságot, majd egy törülközővel gyorsan szárazra töröltem magam és már vettem is föl a ruháimat, majd már szaladtam is Arin után és beültünk a kocsiba, hogy minél hamarabb odaérhessünk.Úgy tűnt nem csak minket hívtak mivel sorra láttuk bemenni az ellenfeleinket az épületbe, ami miatt össze is néztem a mellettem ülő omegával, majd inkább mi is kiszálltunk a járműből és csatlakoztunk a többiekhez a liftben.

Senki sem tudta, hogy miről van szó, így mindannyian kíváncsian haladtunk a tárgyaló szoba felé, ahol még a kórház igazgató is ránk várt, így amint helyet foglaltunk a férfi elmosolyodott és összecsapta a tenyerét, majd másfél órán keresztül összefoglalta, hogy melyik páros miként teljesített és, hogy milyen feladatuk van még vissza.Már untam egy ideje a beszédét, így csak némán bámultam magam elé bízva abban, hogy legalább Arin figyel mivel ő amúgy is mindig mindent komolyan vesz.

Szerettem volna végre otthon lenni, találkozni a többiekkel, elmenni szórakozni vagy csak visszamenni az eredeti munkahelyemre, nekem teljesen mindegy volt, csak szabadulni akartam innen.Gyerekként sokkal jobb helynek képzeltem el Amerikát, de az amit én akkor hittem jóval messzebb áll a valóságtól, ráadásul rengetegen azt sem tudják, hogy mi van az ő kontinensükön kívül.

Akárhogy is legyen, remélem az ünnepekre azért hazaengednek minket, mert ha legalább karácsonyra nem jelenek meg, Beomgyu biztos, hogy idáig fog utatni, hogy a fejemet vegye.

- Na most a jó hírem az, hogy akik jól teljesítettek és el is végezték a munkájukat azok hamarabb haza mehetnek, pontosabban december elsejétől, de ha szeretnének akkor tovább maradhatnak, hogy segítsék a többiek munkáját.

- Hanyadika van? - Súgtam Arinnak, aki gyorsan visszalapozott a feladatainkhoz, hogy ellenőrizze minden megvan-e.

- Huszonnyolc. - Motyogta vissza, szemei pedig rendesen felcsillantak amikor észrevette, hogy mindent megcsináltunk. - Jól teljesítettünk, ugye?