ORANGE | YeonBin ✓

43. - Pozitív

|BEOMGYU|

Másnap még Soobinnál ebédeltem, így reggel sikeresen belefutottam pár vendégbe, akik közül már ismertem Mingit és Jonghot, de a harmadik srácról fogalmam sem volt, hogy ki lehet és nem is szóltam volna hozzá, de annyira nézett, hogy kénytelen voltam megszólni őt.Nem terveztem ennél is tovább maradni, mert még Yunhoval is akartam beszélni a mai napon, így dobtam neki egy üzenetet, hogy nyugodtan menjen el hozzám és majd ott találkozunk, nekem előtte viszont be kellett mennem egy boltba, hogy vegyek otthonra valami kaját.

Siettem, mert hát utálom megváratni az embereket, Yunho pedig gondolom hamar ott lesz már ha sajnálja a tegnapit és ő is úgy van vele, hogy ezt meg kell beszélnünk, már pedig meg kell.Csak egy bocsánatkérést várok tőle, én pedig elmondom neki, hogy ki is az a Taehyun, aztán lesz ami lesz.

Ahogy hazaértem, a konyhába mentem és elkezdtem kipakolni a cuccokat, kezdve azokkal amiket csak simán be kellett raknom a hűtőbe, majd utána folytattam azokkal amiket a fenti szekrénybe kellett raknom.Na még ha nem minden Soobin magasságához lenne igazítva...Omegához képest így is magas vagyok, de akkor sem tudom bepakolni a cuccokat a felső polcra anélkül, hogy ne hoznék egy széket amire ráállhatok.Amikor hazaértem nem volt itt Yunho, így úgy voltam vele, hogy nem is fog jönni, de ahogy lemásztam a székről és megfordultam, ő ott állt előttem egy csokor virággal és bonbonnal a kezében, ami miatt csak nagyokat pislogtam rá.

Ezt most komolyan gondolta...?Nincs bajom azzal, hogy kedveskedik, de nem gondoltam volna, hogy venni fog nekem bármit is vagy, hogy ennyire komolyan gondolja a kapcsolatunkat, így eléggé meglepett vele és nem igazán tudom, hogy mit kéne reagálnom.Nem azaz ember vagyok akinek ilyet szoktak adni vagy akihez ennyire ragaszkodnának.

Azt hittem elmegy, ennyi volt...
Miért van még mindig itt?

Nem értem...Én hívtam ide ez tény, de nem számítottam arra, hogy tényleg idejön, azt hittem elege lett belőlem és ő is ugyan úgy el fog menni, mint a többiek, de akkor miért?Mi oka van maradni?

- Te...Nem fogsz elmenni?

- Szeretnéd, hogy elmenjek?

- Nem, nem csak...Nem vagyok ehhez hozzászokva. - Vettem át tőle a virágot és bonbont, majd azokat is lepakoltam valahova és lassan visszafordultam felé. - Miért maradtál?

- Ha elmondom nem fogsz ellökni magadtól, ugye? - Kérdezte, mire csak egy aprót bólintottam, így közelebb jött hozzám és megtámaszkodott a konyhapulton, a két keze közé zárva, majd így nézett a szemembe, mire akaratlanul is nyeltem egy nagyobbat. - Szeretlek...

- Hogy mi? - Húzódtam kicsit távolabb tőle, ő pedig a vállamra hajtotta a fejét.

- Nem akarlak elveszíteni és sajnálom, hogy bántottalak, nem akartam...Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém.Szeretlek és ígérem nem csinálok ilyet többet, csak kérlek ne lökj el magadtól... - Ölelt át a derekamnál fogva, nekem viszont kellett még egy kis idő, mire mindent biztosra feldolgoztam.Óvatosan felemeltem a fejét és egy apró csókot adtam az ajkaira, majd eltoltam magamtól egy picit, amit csak értetlenül nézett.

- Beszéljünk egy kicsit... - Fogtam meg a kezét és a nappaliba húztam, majd leültem vele a kanapéra. - Tudom, hogy csak féltékeny voltál, mert nem tudod, hogy ki az a Taehyun, de...Nem kell aggódnod miatta.Együtt voltam vele ez tény és szerettem is, talán még most is, de már elhagyott...Szeretnék tovább lépni, de időre van szükségem. - Hajtottam le a fejemet és tartottam egy kis szünetet mielőtt még újra ránéztem volna, majd megfogtam a kezét és közelebb ültem hozzá. - Yunho, téged is kedvellek, nagyon is...Igyekszem túllépni rajta, de ehhez rád is szükségem van.