ORANGE | YeonBin ✓

4. - Mióta?

|YEONJUN|

Idol vagyok, folyamatosan dolgozok valamin, ez pedig most is így volt hiszen egy új albumon dolgozok, így új táncokat is meg kell tanulnom, ami általában gyerekjáték, azonban a jelenlegiben viszont vannak olyan elemek amikben nagyobb nyomást kell helyeznem a kezeimre, de ezt nem igazán tudom megtenni a balossal.Egy apró karcolás sincs rajta, így tényleg nem tudom, hogy mi baja lehet, a jelenlegi bénázásomat pedig a koreográfus is észrevette, így le lettem állítva párszor.Újból és újból nekikezdtem, de nem tudtam megcsinálni, a végén pedig el is kezdett bedagadni, így szépen be is vittek az egyik közeli kórházba.

Utálok ilyen helyekre járni, van bennük valami nyomasztó és most nem feltétlenül a gusztustalan klórszagra gondolok, bár biztos az is rátesz egy lapáttal.Napi szinten halnak meg itt emberek orvosok ide vagy oda, van akin nem lehet segíteni és van aki szimplán megérdemli a halált, ez ellen nem lehet mit tenni.

Megnézték a kezemet, de nem találtak semmit, ezért csak lerendezték annyival, hogy pihentessem és kicsit jegeljem, ami nyilván minden embernek eszébe jut és tudja, hogy ezt kell tennie, de sebaj.Gondoltam, hogy úgy se lesz semmi különösebb baja.
Egész végig takartam az arcomat, így senki sem ismerhetett fel, én viszont egyből felkaptam a fejemet amikor megéreztem a karamella illatot, testemen pedig valahogy egy kellemes borzongás futott végig.Elég erősen árasztotta magából a feromonokat, így arra következtetek, hogy ideges vagy éppenséggel valakivel kufircol az egyik szertárban akár szobában, ki tudja.

Már jócskán vissza akartam menni gyakorolni, de valahogy még is kitudódott, hogy melyik kórházban vagyok a rajongók pedig elárasztották az egész helyet, így se ki se be nem mehet senki, kivéve ha valaki beteget hoz vagy itt dolgozik.Készen álltam arra, hogy teljesen kiakadjak a dolgon, de amint egyre inkább erősödött a karamella illat, valahogy elkezdtem megnyugodni.

Az alfa bizony ugyan ezen a folyosón haladt végig, a kezén újabb kötéssel, ha jól látom, egy arra rohanó kisgyerek viszont sikeresen nekifut és majdnem el is esik, ha nem tartja meg mindkét kezével.Láttam rajta, hogy fájt neki, de ha hiszitek ha nem, nekem is.Mármint szó szerint megfájdult a kezem amikor neki is.
Aztán hirtelen a semmiből rám kapta a tekintetét és egy mosoly kíséretében meg is indult felém, de csak hátat fordítottam neki, elvégre bármivel próbálkozhat, itt vannak mellettem az őrök.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar hiányozni fogok. - Állt meg mögöttem, mire a testőrök már mozdultak is volna, de gyorsan leintettem őket. - Mi történt, hogy itt vagy?

- Hm?

- Nyilván nem hiányoztam neked, szóval kell, hogy legyen valami ok amiért itt vagy.

- Fáj a kezem. - Emeltem fel neki a bal kacsómat, mire csak felvonta az egyik szemöldökét. - Már megnézettem, de nem találtak semmit.

- Nem csodálom...Gyere! - Fordult meg és intett maga után, mire egy nagyot sóhajtva utána mentem.Egyszer már megvizsgálták a kezemet, ha nem találtak semmit akkor ez van, nem kell olyan nagyra tartania magát, ő sem fog semmit se találni.Főleg nem egy olyan szobában ahol nincs semmi gép, hogy komolyabban ránézzen.De persze hiába panaszkodok magamban, csak megütögette a bent lévő ágyat, hogy üljek fel rá, majd némi szöszmötölés után felém fordult és megfogta a kezemet, majd kicsit megforgatta a kézfejemet, majd hirtelen megnyomott egy bizonyos pontot, mire azonnal elrántottam tőle a kacsómat a fájdalom miatt, viszont ahogy elnéztem őt is kellemetlenül ért valami.Aztán mire kettőt pislogtam, megszorította az elvágott kezét, mire ismét csak felnyüszítettem mellette. - Mióta is fáj pontosan?