ORANGE | YeonBin ✓

58. - Telhetetlen

|SOOBIN|

- Persze tudom, hogy nem vagy ilyen és bízok is benned, csak szeretném ha óvatos lennél vele szemben.Nem tudom hogy csinálja, de mindig mindenki a lábai előtt fekszik.Csak...Ne érj az öcsémhez, oké? - Telefonáltam Wonhoval aki eléggé meg volt lepődve azon, hogy Beomgyu őt nézte ki magának viszont nem úgy tűnt mint aki örülne a találkozónak.De legalább így kevésbé kell tartanom attól, hogy bármi is történik közöttük.

- Dr. Choi! - Állított meg Soyeon, mire gyorsan elköszöntem Wonhotól és felé fordultam. - Az igazgató látni szeretné.Ja és...Itt van a nagybátyád családja is.

- Hát ez szuper... Köszönöm, hogy szóltál. - Bólintottam neki és innentől kezdve lezártnak is tekintettem a beszélgetést, de úgy tűnt ő még mondani szeretne valamit, így csak türelmesen néztem rá. - Nyugodtan kérdezhetsz.

- Ühm...Szóval...Nem tudnál bemutatni Wonhonak? - Nézett el rólam zavarában és a füle mögé tűrt egy tincset, míg én csak jót mosolyogtam rajta.

- Jól van, de először küldj át valami képet, nem szeret csak úgy találkozni másokkal.Most viszont megyek, szeretném mihamarabb lerendezni ezt az egészet, majd írj rám.

- Rendben, köszi!

Fogalmam sincs, hogy Wonho melyik irányba kacsintgat, de attól még barátok lehetnek, nem?Amúgy is csak be kell mutatnom őket egymásnak, utána már nem az én dolgom.

Nem volt semmi kedvem a családom másik feléhez így amint beléptem apám irodájába már jeleztem is neki, hogy térjen a lényegre mert nem igazán vagyok rá kíváncsi, de csak megvonta a vállait, így nagybátyámra néztem, aki igen szúrós tekintettel figyelt és szinte már láttam, hogy az erek kidagadnak a fején.Fogalmam sincs, hogy mi baja van, de ha így folytatja meglehet, hogy még be is verek neki egyet.A nagybátyám, ez tény, de attól még idegesítő és egy kicsit sem kedvelem.

- Hogy mered bemocskolni a családunkat? - Mordult rám, mire összefontam a karjaimat magam előtt és felvontam az egyik szemöldökömet, hogy tudja, magyarázatot várok erre a kijelentésére. - Egy házasságon kívüli gyermek?!

- Ez komoly?Most erre vered magad? - Nevettem fel rajta, mire idegesen az asztalra csapott, nekem pedig itt elegem is lett belőle, így azonnal felerősítettem a feromonjaimat, hiszen ő amúgy is csak egy átlagos alfa, felette állok a ranglétán ha tetszik neki, ha nem. - A helyedben meggondolnám, hogy miket csinálok.Nem vagyok elnéző típus az olyanokkal, mint te.Igen, házasságon kívüli és akkor mi van?Te döntöttél úgy, hogy egy ilyen szabály szerint élsz, nem én.

- Hogy merészelsz így beszélni velem?!

- Nem kell hozzá sok bátorság hidd el nekem.Nem mellesleg... - Sétáltam közelebb hozzá és lehajoltam, hogy egyenesen a szemeibe nézzek. - Feletted állok, még csak jogod sincs megszólalni.

- Remélem ha már a világra hozta azt a fattyút a mocskos kis omegádat is így fogod fegyelmezni! - Köpte nekem a szavakat, mire egy pillanatra behunytam a szemeimet, majd mikor újra kinyitottam, gyorsan megragadtam a torkát és úgy szorítottam neki a bőrkanapé támlájának.

- Ha még egy megjegyzést mersz rá tenni, fogom magam, felnyitlak egy szikével, szépen kipakolom ami benned van és elégetlek a picsába.Világos voltam?