ORANGE | YeonBin ✓

63. - Találkozzunk

|WOOSAN pt1|
|WOOYOUNG|

Tudom, hogy elrontottam, ezt senkinek sem kell mondania, magától is mindig eszembe jut.Nem akartam az elején belekeverni ebbe az egészbe, de amikor megtudták - már pedig mindenről be kellett számolnom nekik -, hogy Sannal tartom a kapcsolatot és nem vagyok közömbös a számára, egyből ráharaptak a dologra és kaptam is az utasítást.Figyelmeztethettem volna, de féltettem a saját biztonságomat is, így nem tettem semmit amit most már nagyon bánok.Fogalmam sincs, hogy mennyire törtem össze és milyen lelki sérülést okoztam neki ezzel, de tudom, hogy nem kis mértékről van szó.Egy erős alfáról van szó, én még is pillanatok alatt törtem össze.

Adott egy újabb esélyt, mert könyörögtem neki, de őszintén szólva a szavai üresek voltak...Mások előtt úgy tesz, mintha jól lenne, túl tette volna magát az egészen, de amikor csak én látom...Az egy teljesen más történet.

Nem vagyok vak, látom ha valaki megkörnyékezi és érdeklődést mutat iránta, de már azt sem engedi, hogy két méternél közelebb menjenek hozzá.Néha, nagyon ritkán eljutok odáig, hogy hátulról megöleljem, de olyankor is csak lefagy és megvárja, hogy elengedjem.Beszélni se szokott velem, néha felhív, hogy csináljak meg neki valamit és ennyi...Szóval igazából nem vagyunk kapcsolatban, csak egy esélyt adott arra, hogy változtassak magamon.Nem panaszkodom, bármit megteszek neki, elég csak csettintenie egyet és már ott vagyok, bár szeretném ha legalább csak egy kicsit le tudnánk ülni beszélni.

El szeretném mondani neki, hogy tényleg borzalmasan sajnálom amit vele tettem és, hogy bármit megteszek a változás érdekében, még azt is elmondanám neki, hogy segítséghez fordultam, mert tudom, hogy nem normális az amit tettem, nem normális, hogy egy olyan emberhez vonzódtam aki tönkretett.

San viszont már döntött, ebben biztos vagyok.Nem akar az életébe és ezt meg is értem, csak egy búcsút szeretnék...Egy utolsó alkalmat, hogy beszéljek vele, mielőtt még elmegyek.

Nem akarok továbbra is itt maradni, nincs senkim és semmi ami itt tartana.

Csak San fog hiányozni és a gondolata annak, hogy mik lehettünk volna.

De ő meg van és lesz is nélkülem.Tudom, hogy találkozott valakivel, láttam őket együtt és látszott rajta, hogy mellette boldogabb, ez pedig nem színjáték volt.Nem követtem őket, semmi ilyesmiről nem volt szó, aznap csak azért szúrtam ki őket a tömegben, mert úgy döntöttem leiszom magam a sárga földig, hogy legalább egy kicsit elfelejtsem a dolgokat és amint az kiderült ők is ott voltak abban a bárban.

Tudtam, hogy én tettem tönkre, hogy csak is magamat hibáztathatom ezért, de még is fájt látni, hogy a srác akivel boldog az nem én vagyok.

Túl vagyok már pár álmatlan éjszakán, amikor csak kint álltam a hídon és bámultam lefelé a vízre, arra gondolva, hogy úgy se keresne senki, nem vagyok fontos és az élet menne tovább, mert mennie kell, de végül sosem tettem semmit...Gyáva voltam és arra gondoltam, hogy csak újabb csalódást okoznék.De kinek is?Nincs senkim, úgysem számítana.

- Ha már ugrasz, csinálj egy szaltót.

- Mint mindig, ma is nagyon kedves vagy. - Fordítottam a fejem Beomgyu felé, aki csak lazán a korlátnak támaszkodott és ő is lenézett egy pillanatra.

- A vízi hullák rondák, nem hiszem, hogy úgy szeretnél kinézni, mint egy használt tampon...

- Nem kéne valami inspiráló beszédet mondanod, vagy a fejembe vésned, hogy milyen szép az élet és, hogy nem éri meg eldobni vagy valami?