ORANGE | YeonBin ✓

55. - Ha nem akkor nem

|SOOBIN|

|lol amúgy az előző részt elrontottam😅 Úgy volt, hogy Yeonjun házába mennek, de végig úgy írtam, mintha Soobinéban lennének, na de sebaj 😅 Bocsánat ha valakit ez összezavart!❤️|

Csak pár órára hagytam otthon, de muszáj voltam kiszellőztetni a fejemet és megbeszélni valakivel ezt az egészet, így késő este kiráncigáltam Arint az otthonából és pár ital mellett elpanaszoltam neki, hogy mi is a problémám.Régen az ilyeneket a hyungokkal beszéltem meg és hiába jöttek át hozzám nemrégiben, már nem éreztem őket olyan közelinek, hogy csak úgy beszéljek ezekről, így sajnos szegény lányt kellett untatnom a saját nyomorommal, de legalább figyelmesen végig hallgatott és próbált azzal nyugtatni, hogy az omegák mindig így védik a gyereküket még ha az apjukról is van szó; szimpla ösztön és félelem az alfáktól.

Arin nem ivott annyit, így ő hívott nekem taxit és szállt velem kocsiba, hogy azért biztosra visszajussak a két babámhoz, habár még én is magamnál voltam, csak kicsit vidámabb lettem az italtól.Ezen kívül viszont teljesen jól megvoltam.

Haza találtam épségben vagy is pontosabban mondva Yeonjun házához találtam el és engedtem be magam a házba, majd miután lerúgtam magamról a cipőmet és ledobtam a kabátomat, megindultam a nappaliba ahol a TV még be volt kapcsolva és egy álmos Yeonjun ült előtte, így sóhajtottam egyet és elé sétáltam, majd lehajoltam és egyik kezemmel megtámaszkodtam a kanapé háttámláján, a másikkal pedig megemeltem egy picit a fejét és megcsókoltam, mire azonnal a nyakam köré fonta karjait és úgy tapadt rám, mint egy bébi koala.

Felemeltem és megindultam vele a szobájába, majd a lehető legóvatosabban helyeztem le az ágyra majd másztam fölé és adtam még neki pár utolsó csókot, hogy utána szép lassan elvállva tőle csak befeküdjek mellé.

- Huh?Akkor most nem lesz semmi? - Fordította felém a fejét, míg bevetette nagy Bambi szemeit, de csak megráztam a fejemet és a mellkasához fúrtam. - Részeg vagy?

- Egy kicsit... - Vallottam be neki, ő pedig simogatni kezdte a fejemet, így csak mégjobban magamhoz húztam.

- Sajnálom...Nem akartalak megbántani, de nehezen tudom feldolgozni, hogy elfogadtad a farkasodat...Félek, hogy egyszer akaratodon kívül is eldurran az agyad és valakit bántani fogsz magad körül. - Megértettem az aggodalma okát és ha omega lennék bizonyára én is így állnék hozzá, de tudja jól, hogy tudom uralni a helyzetet.Ők a családom, előbb vetem le magam a világ legmagasabb épületéről, minthogy bántsam őket. - Ne haragudj kérlek...

- Nem haragszom. - Motyogtam neki, Junie pedig egy puszit adott a homlokomra. - Csak váratlanul ért, hogy ilyet gondoltál rólam...Egy ujjal sem bántanálak titeket.

Az éjszaka folyamán többször is felkeltem Hoonhoz és újra és újra álomba ringattam, kora reggel pedig vettem egy gyors búcsút drága omegámtól és elindultam a munkába.

Eléggé fáradt voltam így első dolgom az volt, hogy beugrottam egy kávéért, majd miután elhajtottam melegebb éghajlatra az ellenőrt, hogy ne büntessen meg a parkolás miatt, elindultam a kórházba.Persze, hogy ne legyen könnyű dolgom már az első egy órában hárman megkerestek azzal, hogy kéne nekik a segítségem, nálam pedig csak úgy sorakoztak a betegek, köztük az a lány is aki mindig kitalált valamit, hogy bejöhessen ide és láthasson, ettől pedig hirtelen kedvem támadt felmondani és hazamenni, de sajnos nem tehettem meg.