ORANGE | YeonBin ✓

28. - Mit nem lehet ezen érteni?

|SOOBIN|

- És most hol van?Vagy otthon vár téged? - Kérdezett rá Jin, míg töltött egy újabb pohár whiskeyt mindkettőnknek, én pedig csak egy nagyot sóhajtottam, majd belekortyoltam az alkoholba és megráztam a fejemet.

- Már kora reggel lelépett.Legalább a mai nap maradhatott volna, hogy megbeszéljük vagy valami, ha már így hozzámvágta, hogy amúgy nincs is közünk egymáshoz.Nem értem, hogy mi baja van...

- Most őszintén, tényleg beszéltél volna vele?

- Nem tudom, valószínűleg nem...De akkor is maradhatott volna.

- Aha, hát ez nem így működik.Megállítod és érett felnőttek számára megbeszélitek a dolgot, mert enélkül nem mentek semmire.

- Ha elkezdünk erről beszélni akkor annak veszekedés lesz a vége...Inkább beszéljünk valami másról.

- Oké, akkor mi van a hátaddal?Megkaptad a büntetést? - Utalt a gerincem mentén lévő hegekre, amiket azért kaptam ismét, mert hagytam eluralkodni magam felett a farkasomat és kárt tettem másban.Szerintem teljesen jogosan, de ez a mi családunkban nem számít.Innen ered ez a nagy önuralmunk...Kínzásból.

- Persze...Ilyenkor örülök, hogy Beomgyu omega lett, legalább neki nem kell ilyeneket átélnie.

- De ha továbbra is együtt marad azzal az alfával, akkor a srácnak is ugyan úgy át kell esnie ezen, nem?

- Igen, de most, hogy mondod...Egy ideje már nem láttam Taehyunt és nem is hallottam róla.

Amióta volt ez az egész eset, nem hallottam róla.Tudom, hogy Bohyunék után indult, de nem látta azóta senki és ő sem jelentkezett, legalábbis nálam biztos, hogy nem és a kórházban sem látták.Ajánlom neki, hogy a közelben legyen és nem csak úgy lelépett, hogy aztán Beomot magára hagyja.Egyetlen egyszer kell megbántania őt és esküszöm, hogy felnyitom a mellkasát, de annak még én se fogok örülni.

Miután eljöttem Jintől, még beugrottam az egyik közeli bárba ahol szintén volt egy ismerősöm és vele ütöttem el némi időt, ami alatt kibeszéltük a szerelmi gondjainkat és ittunk pár italt.Hívott nekem egy taxit és fizette is az utat, így én is épségben hazajutottam, bár remekül tudtam tájékozódni így is.Csak egyszer mentem neki az ajtónak, az még belefér.

Levettem a cipőmet, majd a kabátomat és felakasztottam a fogasra, hogy utána a konyhába mehessek és találjak valami ehetőt, de ahogy elhaladtam a lépcső előtt, meg kellett torpannom ugyanis az isteni narancs illata csak úgy szivárgott lefelé és hatalmas önkontrollra volt szükségem, hogy megállítsam magam.
Ennem kell valamit, nem mehetek fel hozzá.Most nem.

Igyekeztem minél többet enni méghozzá jó lassan, mert nem akartam semmi olyat tenni amit én is megbánnék, ez pedig addig is lekötött egy ideig.De az a baj, hogy tényleg csak egy ideig.Eddig is volt mellette rut-om, akkor most miért ilyen nehéz megfékeznem magam?Nem kellett volna innom...Há bármit teszek vele én azt sosem bocsátom meg magamnak.

Nem, nem, nem!Hiszen alszik, még csak a szobában sem kéne lennem, de annyira élesen érzem az illatát, hogy beleőrülök.

El akartam menni onnan amilyen gyorsan csak lehet és még, mire kettőt pislogtam már fölötte támaszkodtam és magba szívtam az illatát, miközben apró csókokat adtam a nyakára és elkezdtem feltűrni a pólóját, hogy utána áttérhessek oda is.Nem tudtam, hogy mit miért csinálok és hiába akartam megállítani magamat, nem tudtam.Végig aludt és én kihasználtam a helyzetet, még csak arra sem volt esélye, hogy ellenkezzen vagy valami.Imádkoztam, hogy felkeljen és ordibáljon velem vagy felpofozzon hátha észhez térek ez viszont sosem történt meg.Kihasználtam egy omegát miközben aludt csak azért, mert nem tudtam parancsolni magamnak és ezt nem tudom megbocsátani.