ORANGE | YeonBin ✓

EXTRA: Alma

|JAKEHOON PT 10|
|JAKE|

Esküszöm, hogy megőrjít.

Nyilván feltűnt, hogy túl sokáig tart neki az egész mosdó szünet, így utána mentem hátha van valami, de mivel nem találtam inkább megkérdeztem az egyik alkalmazottat, hogy látta-e valahol és elmondta, hogy elment innen.Utána kérdeztem elvégre nem tudtam, hogy miért és hova tart, de amint az kiderült kilépett a forgatásból és hazautazott, így most az egész munka leállt, tehát én is mehetek el innen.

Abból a szempontból nem bántam, hogy így legalább tudok vele beszélni - remélhetőleg legalábbis - és megbeszélhetem vele ezt az egész félreértést, mert biztos vagyok benne, hogy ezt is csak azért teszi, mert azt hiszi van köztem és Karina között valami, holott elmondtam neki már párszor, hogy nincs.A féltékenysége fog őrületbe kergetni ebben biztos vagyok.

Nem mentem át hozzá egyből, inkább voltam otthon és elpanaszoltam minden gondomat vele kapcsolatban, amit figyelmesen végig is hallgattak és adtak tanácsot is, de ez mind olyan volt amit nem tudtam volna megtenni Sunghoon-nal.Túl makacs hozzá és hiába akarsz beszélni a fejével, nem fog rád hallgatni, hiába van igazad.

Dühös voltam rá és legszívesebben kiosztottam volna a gyerekes viselkedése miatt, de visszafogtam magam és inkább még a telefonomat is kikapcsoltam mielőtt még  felhívtam volna vagy olyan üzenetet küldtem volna amit még én is megbánok.Holnap találkozok vele és megbeszélünk mindent.Talán...

Amióta csak ismerjük egymást, mindig megbeszéltük a problémáinkat, nem hiszem, hogy most nem tudnánk közös nevezőre jutni, elvégre arról nem tehetek, hogy az ő fejében van ez az egész, nem tettem semmi rosszat.

****

Másnap délután csak egy címet és időpontot küldtem el neki, hogy tudja beszélni akarok vele, előtte pedig a többiekkel találkoztam és megkértem őket, hogy kérjenek bocsánatot tőle, mert biztos vagyok benne, hogy látta a beszélgetést és tudja, hogy mi zajlott le ott, emiatt is lehet, hogy mindenkit kerül kivéve Sunoo-t.

Nem voltam biztos abban, hogy eljön, ennek ellenére még is vártam rá és bár késett egy kicsit, legalább felbukkant, de nem igazán tűnt boldognak.Próbáltam megölelni vagy puszit adni neki köszönés mellé, de egyiket sem engedte inkább csak leült a kanapéra és unottan pislogott rám.

-  Hoon megmondanád, hogy mi bajod van? - Ültem le vele szemben, mire pár pillanatra oldalra nézett, arca teljesen semleges volt, mintha csak minden érzelem eltűnt volna belőle. - Hoon...Kérlek, beszéljük meg!

-  Csak mondd amit szeretnél, meghallgatom.

- Babám, tudod jól, hogy nekem csak te kellesz, senki más...Amióta csak ismerjük egymást, szeretlek méghozzá mindennél és mindenkinél jobban, ezen semmi nem tud változtatni.Kérlek értsd meg, hogy köztem és Karina között nincs semmi és soha nem is lesz, csak barátok vagyunk.Ő is tudja, hogy mennyire szeretlek és esze ágában sincs kettőnk közé állni.Szeretlek babám és nem akarom, hogy egy ilyen félreértés miatt megromoljon a kapcsolatunk...Ne haragudj, oké?

- Mhm... - Válaszolt csak ennyivel, így elé sétáltam és leguggoltam, hogy utána felnézzek a szemeibe, de továbbra is csak unottan pislogott rám.Azt hiszem nem hatotta meg a kis beszédem.Tudja ő is nagyon jól, hogy szeretem, mi mást kéne még tennem?