ORANGE | YeonBin ✓

22. - Olyan nagy kérés?

|SAN|

- Bármit is csinálnak, ne mondj semmit.

- Hyung...Félek.

- Tudom Kai, de ne aggódj, nem lesz semmi baj. - Suttogtam neki, míg folyamatosan szemmel tartottam Bohyunt, Woojint és Seungrit.

Azért jöttem ide, mert át akartam vinni pár cuccot Yeonjunnak, de ők már itt voltak és Kait előbb elkapták.Nem csináltak vele semmit, csak azt akarják tudni, hogy hol van Junie, de ha belepusztulunk sem fogjuk elmondani nekik.Én legalábbis nem, Kaiban pedig próbálom tartani a lelket annyira, hogy ne köpjön a dologról.

Két napot már kibírtunk így, nem hiszem, hogy túl nagy kihívás lenne továbbra is tartani a szánkat.Abban meg csak reménykedni tudok, hogy Yeonjun nem mostanság akar erre jönni.Nem tudom, hogy ma mivel akarnak minket szóra bírni, de remélem nem terveznek semmi nagyobbat, mint az eddigi fenyegetések.Én vagyok az idősebb és az alfa, így természetesen mindent magamra vállalok, hogy Kai ne sérüljön meg, belőle meg egyébként is könnyebben ki tudják húzni a dolgokat, így óvatosnak kell lennem.

A bejárati ajtó kinyílt és újabb három ismerős arcot pillantottam meg, mire csak egy frusztrált sóhaj hagyta el a számat.Lisa, Jennie és PD-nim, azaz Kai apja.A két lányról tudtam, hogy alfa, de arra nem számítottam, hogy ők is követni fogják ezt a három barmot, erre meg itt feszítenek bőrruhában, míg egy-egy rágón csámcsognak igen hangosan.

- Apa! - Kiáltott érte Kai, nekem pedig gyorsan ki kellett találnom valamit, hogy egy ilyen miatt se törjön meg.

- Nyugi Kai, nem fogják bántani.

- Hogy nyugodjak meg?!Ő az apám! - Kezdett el mocorogni, mire csak rámordultam, de most ez sem hatott semmit. - Mi van ha megölik, ha?

- Nem fogják! - Mordultam rá megint. - Ha tényleg bántanának valakit, akkor már velünk is megtették volna!

- Oh, mi abban a móka?Minél többet szenved annál jobb.Persze, ha elmondjátok, hogy hol van Yeonjun, még megmenekülhet. - Ült le velünk szemben Boyhun, miközben egy kést forgatott a kezében.Nem mondtam rá semmit és némi dühös pillantást küldtem Kai felé, hogy tudja ő sem teheti, viszont úgy tűnt nem sokáig bírja visszatartani magát. - Hallgattok, mint a sír.Komolyan ennyit ér nektek azaz omega?

- Na és mi van veled?Ez az egész fogvatartás és fenyegetés, csak azért, hogy megszerezd.Úgy tűnik neked is sokat ér.

- Ez így is van. - Mosolyodott el, majd Kaira nézett. - Akarsz hallani egy történetet?Úgy négy éve.A drágalátos kis barátod már akkor is gyönyörű volt és ki vagyok én, hogy ellenálljak neki?Nem egyszer szereztem meg magamnak, de ő - Mutatott rám. - az egyiknél megállított. - Vigyorgott rá, míg Kai csak zavarodottan nézett Bohyunra, majd rám is. - Tudtad, hogy szerelmes Yeonjunba?Nem azért, mentette meg aznap, mert olyan jó testvér, hanem mert úgy tekintett rá, mint az onegájára.

- Kai, egy szavát se hidd el!

- Oh, hidd csak el!Valójában még csak nem is testvérek! - Nevette el magát. - Szegény kis Junie, az egész élete egy hazugság és ráadásul mindkét bátyuskája egyetlen egy dolgot akar tőle... - Sétált mögém és lehajolt, hozzám, hogy suttoghasson. - Hányszor gondoltál már arra, hogy milyen lehet vele?Elképzelted ahogy a csupasz, fedetlen, selymes bőrén végighúzod a kezed...Végigcsókold a nyakától kezdve az egész felsőtestét, ő pedig megremeg alattad és egy reszketeg sóhaj hagyja el a száját.Vagy ami ennél is jobb...A törékeny kis teste vonaglik alattad, míg ő az élvezettől nyögdécsel, hogy ne hagyd abba, erősebben...Alfám. - Kuncogott fel, majd Kai mögé lépett és felém fordította a fejét. - Nézd csak meg...A képzeletére bíztam és már ettől izgalomba jött.