ORANGE | YeonBin ✓

37. - A válasz

|BEOMGYU|

- Szóval ő miért van itt? - Biccentett felém az egyik szőke srác, de csak unottan pislogtam rá, míg Yunho csak sóhajtott egyet.

- Mert együtt vagyunk és amúgy is itt lett volna a helye egész végig.

- Nézd el neki, Niki egy pöcs és mindenkit lenéz. - Szólt hozzám az egyik srác akinek azt hiszem Daniel volt a neve.Egyáltalán mit ugat nekem ez a Niki srác?Még csak az én szintemen sincs.

- Hé Beomgyu! - Szólt hozzám, mire egy szemforgatás kíséretében ránéztem. - Igaz amit rólad meg arról a tanárról mondanak?Tényleg megdugott?

- Niki! - Mordult rá Yunho, mire a béta egyből meghúzta magát és egyébként mindenki más is rajtam kívül, elvégre Yunho igaz alfa már csak a jelenléte is hatással van rájuk, na még ha fel is idegesítik!Nem volt kedvem semmi vitához, mert amúgy is fájt a fejem, így óvatosan Yunho combjára simítottam és egy kicsit felerősítettem az illatomat, hogy rám figyeljen és lenyugodjon.

- Csillapodj egy kicsit, a végén még felkelted más omegák érdeklődését is, azt pedig nem díjazom. - Suttogtam neki, majd mit sem törődve a többi emberrel körülöttünk, egymás ajkaira tapadtunk és hosszú percekig csókolóztunk.

- Már megint kezdik...

- Hé!Szinglik is vannak itt!

- Már elvesztettük őket.

Alapból utálok suliba járni, de amióta itt is úgy vagyok vele, hogy igazából bármikor kérhetek egy kis plusz figyelmet Yunhotól, egész jól elviselem, hogy be kell járnom ide.Nem vagyok rossz diák, egyedül a matekhoz nem értek, de szerencsére ebben is kapok segítséget.

A múltkori esetről pedig...Nem vagyok hülye, tudom, hogy Yunho azt próbálta elmondani, hogy szeret, de szerintem ő is tudja, hogy korai lenne még ezt kimondani, így csak célozgatott rá, én pedig elfogadom.Együtt vagyunk és kedvelem is, tényleg nincs benne semmi rossz, de nem hiszem, hogy ki tudnám mondani neki azt, hogy szeretem.Ez nem olyan amit csak úgy odamondasz valakinek, számomra van jelentése és véletlenül sem akarom kimondani rossz embernek.Többször legalábbis nem.

Anya halála után igen mély pontra kerültem és barátok hiánya miatt leginkább egyedül kellett szembenéznem mindennel az iskolában, otthon pedig legtöbbször elzárkóztam vagy próbáltam úgy tenni, mintha nem gondolnék rá, mintha nem fájna.Nem értettem, hogy miként tudott itthagyni egy szó nélkül.

Romlani kezdtek a jegyeim hiszen otthon nem tudtam rávenni magam a tanulásra, az órán pedig nem tudtam koncentrálni, elvégre teljesen máshol jártam fejben.Gyászoltam és azt hiszem ez teljesen érthető volt, hiszen egy nagyon fontos személy távozott az életemből és őt sosem lehet pótolni.Tehát csak voltam.Minden egyes napot végig szenvedtem és nem igazán beszéltem senkivel, csak el akartam tűnni.Miért hagyott itt anya?Már nem szeretett?

Elveszettnek és magányosnak éreztem magam, így egy idő után hamar elkezdtem kötődni bárkihez aki csak egy kis figyelmet is fordított felém és pontosan így került az életembe az egyik tanárom is.Az egyik óra után hívott magához, hogy beszéljünk a jegyeimről és, hogy szívesen korrepetál, mert megérti a helyzetemet és nem szeretné, ha tovább rontanék emiatt, nekem pedig nele kellett mennem, hiszen apa és Soobin is azt akarta, hogy javítsak.Fizették az órákat, én pedig eljártam a tanáromhoz.