ORANGE | YeonBin ✓

31. - Tíz

|BEOMGYU|

- Mizu Gyu? - Ült le hozzám a kórház büféjében Minjae, mire egyből körülnéztem, hogy ugyan mikor akar megszivatni a többiekkel együtt. - Ne akarj már mindig rosszat feltételezni rólam!

- Elég nehéz ezt megtenni azok után ahogy viselkedsz.

- Tudom és nem is hibáztatlak amiért így vélekedsz rólam.Tényleg sajnálok minden eddigit, de egy ilyen családban nem könnyű megmaradni.Köztük nem igazán lehetsz önmagad.

- Üdv bármelyik omega életében! - Vontam meg a vállamat, hiszen pont nem érdekelt, hogy neki milyen problémái vannak, azok után, hogy konkrétan apa halálát kívánta.

- Hé!Éppen próbálok megnyílni neked, hogy ne a szüleimhez vagy a testvéreimhez hasonlíts!Tényleg sajnálom amiket mondtam vagy éppen tettem és igyekszem más lenni, de mellettük nincs más választásom!Tudod, hogy milyen érzés egy ilyen toxikus családban felnőni?

- Képzelem milyen rossz lehet mindenkit ok nélkül utálni és másnak a halálát kívánni mégha csak burkoltan is célzol rá.Borzalmas lehet.

Megfogtam a kávémat és a cuccaimat összeszedve otthagytam és napok után most először elmentem a kórházból.Azt hiszem nekem is jobbat tenne egy kis felfrissülés és amúgy sem lehetek mindig Soobin irodájában, plusz Yunhoval is beszélnem kéne.

Hazabuszoztam, majd ahogy beléptem az ajtón és leraktam a cuccokat, már el is kezdtem levenni a ruháimat és a fürdő felé vettem az irányt, hogy vegyek egy forró zuhanyt és szép tiszta legyek mindenhol, ha már átmegyek valakihez.De esküszöm, ha megint el mer utasítani én megfojtom a párnájával!Még, hogy a kötelék miatt nem fog menni, csak erőltetni kell, legfelejebb fájni fog, de az kit érdekel?

Mindent elkövettem, hogy a lehető legjobban nézzek ki és, hogy még lehetősége se legyen visszautasítani, mert akár tetszik neki, akár nem, de nem azért megyek át hozzá, hogy beszélgessünk.

Ő akart együtt lenni velem, akkor vállalja a következményeit, nekem csak egy játéknak indult az egész, de már nincs visszaút.Vagyis van, de nem fogok ilyen hamar visszavonulót fújni.Mindig megkapom amit akarok.

Írtam neki, hogy otthon van-e és szerencsére igen volt a válasz, így elindultam hozzá busszal, majd onnan sétáltam még egy tíz percet és becsöngettem hozzájuk, mire az a kis töpszli nyitott nekem ajtót és csak unottan pislogtunk egymásra, majd elkiáltotta magát Yunhonak, hogy "itt a ribanc"...Nagyon kedves, mondhatni.Rúgjam föl.

- Innie!Ez szobafogság, tünés a szobádba! - Szólt rá dühösen, mire a kis porbafingó pofákat vágva, de tette amit mondott. - Ne haragudj, eléggé nagy szája van...Sajnos ma nekem kell rá vigyázni, anyáék randizni vannak szóval nem is jönnek haza.

- Szóval a töpszlin kívül nem zavar minket senki? - Vettem le a cipőmet és a kabátomat, majd a nappaliba mentünk és én lehuppantam a kanapéra.

- Mondhatni...Kérsz valamit? - Ment a konyhába és visszanézett rám, mire megráztam a fejemet. - Apud jobban van?

- Él és virul, Soobin szerint nem kell aggódni semmi miatt, jók az eredményei. - Feküdtem el a kanapén, míg visszajött hozzám, majd csak bámult le rám. - Mi az?Ennyire szép vagyok?