ORANGE | YeonBin ✓

61. - Biztos vagy benne?

|BEOMGYU|

- Gyu! - Kiáltotta a nevemet Yunho, miután becsukta az ajtót, de mivel zuhanyoztam, nem terveztem kimenni hozzá viszont nem is kellett, mert volt olyan jólelkű, hogy bejött a fürdőbe, így az egyetlen dolog ami takart az a bepárásodott üveg volt. - Nem szeretnél kijönni onnan?

- Ezt eltaláltad. - Mosakodtam tovább, de a következő pillanatban már kinyitotta az ajtót, így kissé dühösen fordultam felé. - Mi van?Nem zuhanyozhatok egyedül?

- Most nem... - Sétált be hozzám ruhástul és hátulról átölelte a derekamat, majd tarkómra és vállaimra kezdett el puszikat adni.Bármennyire sem tetszett az elején, hogy bejött hozzám, most inkább izgat a gondolat, hogy miket tudnánk itt csinálni és illatából ítélve pontosan ezt is akarja. - Megőrülök érted...

Remélem is, hogy így van, különben elvesztegettem vele az időmet és feleslegesen szerettem meg.Én mondtam neki, hogy rut idején nyugodtan tehet azt amit akar, de most nem igazán volt kedvem az egészhez, így tényleg csak sodródtam az árral.

A zuhanyzásomnak végül nem sok értelme lett, mert a végén amúgy is a kanapén kötöttem ki, leizzadva és egy ideje már alatta feküdve, mert volt annyi esze, hogy megcsomózott és nem mozdulhattam meg ha jót akartam magamnak.Szerencséje van, hogy semmi kedvem egy gyerekhez, így fel vagyok készülve ellene, különben már tőből levágtam volna neki.

A hajába túrtam és a tincseivel játszottam egész végig, ő pedig elégedetten fúrta fejét a tenyeremhez, hogy simogassam.Aranyos azt azért meg kell hagyni.

- Eszünk utána jégkrémet? - Kérdeztem rá, mire egyetértően hümmögött egyet és kicsit fentebb tornázta magát, hogy kapjon tőlem egy csókot, amit meg is adtam neki és egy lassú csókolózásba kezdtünk.

Jól esett, hogy így együtt tudtunk lenni és éreztette velem, hogy fontos vagyok neki és őszintén szólva ő is az volt nekem, hiába akartam a legtöbbször tagadni.Bonyolult vagyok és igazából nem arról van szó, hogy nem tudok szeretni úgy igazán, inkább nem akarok.Addig élvezem amíg meg nem szerzem az illetőt, de onnantól kezdve elmúlik a varázs és valaki új után kell néznem.Csak hát...Megesik, hogy van egy-két kivétel.

Azt tudom, hogy Taehyunba szerelmes vagyok, e felől nincs is kétségem, ami viszont Yunhot illeti, még mindig bizonytalan vagyok az érzéseimmel kapcsolatban.Tudom, hogy nem közömbös számomra és hasonlóan érzek iránta, mint Hyun iránt, de sokszor elgondolkozok, hogy mi van ha csak magam mellett akarom tudni, hogy ne legyek magányos?

És akkor vannak az ilyen pillanatok, amikor csak összebújúnk, váltunk pár csókot és csak vagyunk egymásnak.Ezek mindig azt erősítik bennem, hogy igen is szeretem őt is, méghozzá szerelemből és nem csak, mint embert.

De lehetek egyáltalán két emberbe is szerelmes?

- Hercegnőm! - Zökkentett vissza a valóságba Yunho, így kicsit összerezzenve néztem rá. - Elkalandoztál?

- Ühüm, bocsi...Mit mondtál?

- Gyere zuhanyozzunk le, utána pedig ehetünk fagyit! - Húzott fel óvatosan és a karjaiba véve bevitt a fürdőbe, ahol aztán lerakott a földre és végigpuszilta az arcomat, majd egy csók közben be is húzott a zuhanykabinba. -  Szeretlek... - Suttogta a fülembe, de mire kettőt pislogtam, már a nyakamba mélyesztette a fogait, így belemartam a hátába, hogy legalább ott le tudjam vezetni a fájdalmat.