II.

13.6K 288 0
                                    

Vasárnap


Ma van a bál. Hála nekem minden időben kész lett, a bál 19:00-kor kezdődik így úgy gondoltam elmegyek kutyát sétáltatni. Sétáltatás után főztem egy kis ebédet, ilyenkor mikor főzök mindig elképzelem ,hogy egyszer mikor lesznek gyermekeim és férjem akkor mindig vacsorával fogom várni egy hosszú nap után összeülünk és megbeszéljük a nap történéseit. De ez egy álom és az is marad még egy ideig. Ebéd után leültem olvasni egy kicsit ám' mire feleszméltem az olvasásból már sötétedett. Az órára nézve láttam ,hogy 17:30 ,azonnal szaladtam a fürdőbe tusolni és hajat mosni. Miután megszárítottam a hajam és kivasaltam ,majd feldobtam egy kis sminket. Majd felöltöztem felhúztam a cipőm és már indultam is a helyszínhez.

Miután leparkoltam a kulcsot a táskámba raktam

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Miután leparkoltam a kulcsot a táskámba raktam. -Az én kocsimat csak én vezethetem.

A bál terembe belépve Mr.Russo fogadott.

-Drága Emily annyira hálás vagyok ,hogy ilyen kevés idő alatt is sikerült ilyen tökéletesre szervezni ezt a jótékonysági bált.

-Igazán nem tesz semmit ,mindent az ügyfélnek. - Ám ekkor egy pincér lépett mellénk pezsgőt kínálva, elvettünk egy-egyet ám mikor megfordult a pincér látszott hogy pisztoly van az övénél elrejtve ,kicsit sokkos állapotban fordultam vissza Mr.Russo irányába. Beszélgettünk a családjainkról a munkámról és a mindennapjainkról elég hamar megnyíltunk egymásnak. Egyszer csak Alex lépett mellénk.

-Áhh Emily nem is láttalak eddig, és milyen gyönyörű vagy ,mint "mindig" de most kicsit kevesebb ruha takar.- Mondta egy fél mosollyal az arcán.

-Mint "mindig" most is elragadóan nézel ki Alex.-kacsintottam rá ezzel belemenve az ő gyerekes „játékába"

-Én magatokra hagylak titeket ,megyek köszönteni a többi vendéget.-amikor Mr.Russo megfordult a zakója alatt kirajzolódott a pisztolya.

-Mit szólnál ha az estét nálam folytatnák?- kérdezte azzal a bugyi olvasztó mosolyával.

-Semmi esélyt nem látok erre.

-Nem is kell csak élj a mának, hidd el velem csak nyerhetsz.

-Én élek a mának ,de ezt lehet egyészakás kalandok nélkül is, és ha most megbocsájtasz én indulok haza.

Az épületből kilépve kikerestem a táskám mélyéről a kocsi kulcsom már épp nyitottam volna ki a kocsim ajtaját mikor a semmiből egy kendőt szorítottak az orromra és a számra ,hogy biztos belélegezzem a kloroform-ot.

-Tanuld meg nekem nem lehet nemet mondani.

~Legszebb kényszer~Where stories live. Discover now