~Legszebb kényszer~

XX.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy még soha nem hallottam ennyi gúnnyal és megvetéssel a hangjában beszélni Alexet. Senkivel szemben. Fabia csak egy bájolgó mosoly eresztett meg a férjem felé, a mondata után.

- Csodás is az, ha az ember megtalálja a szerelmét. - Mondta bájologva Fabia.

- És ennél is csodásabb, ha az viszonzott. - Szinte láttam, hogy már nem is mosolyogtam, hanem vicsorogtam a nőre. De leakartam törölni azt az átkozott mosolyát. És el is értem a célom, ahogy látom.

- Hallottam voltak nem kicsi problémáitok a házasságotokban. Remélem megtudtátok oldani.

- Igen, meg. Hisz ahogyan látod nálunk minden csodálatos. – Mondta a férjem nem kevés éllel a hangjában

- Ennek igazán örülök. Nos nekem mennem kell, de majd még meglátogatlak valamikor Alex. Felelevenítjük a régi szép emlékeink. Ránk fér egy kis nosztalgia.

Fabia hagyott minket ott, még csak reagálni se tudtam/tudtunk. Ott álltam teljes sokkban és megalázva. Teljesen megalázva éreztem magam. Fabia utolsó mondata teljesen szíven ütött. Mikor észbe kaptam, csak lelökve Alex kezét a derekamról futottam a mosdóba. A mosdóba arcot mostam rendbe szedtem a hajam és a sminkem. Körülbelül fél óra múlva vettem rá magam, hogy kimenjek.

- Mit csináltál bent ennyi ideig? – Szinte sziszegte a fogai közül.

-Haza akarok menni.

- Minden rendben? – Váltott egyből aggódásra.

- Haza akarok menni. Te maradhatsz, de én megyek haza.

- Megyek veled.

45 perccel később

Az úton egy szót se szóltunk. Hazaérve én szó szerint kiugrottam a kocsiból. Felszaladtam a régi külön szobámba. Ott lezuhanyoztam, és szerencsére ruha is volt a szekrénybe. Így semmilyen formában nem kellett Alexal találkoznom, még csak futólag sem.

Egész este egy szemhunyásnyit sem aludtam. Egész este gondolkodtam lehet, hogy csak túlreagálom. De ha az én volt barátom jelenne meg és mondana ilyeneket már rég nem lenne ilyen „békés" a helyzet. Már nyolc óra is elmúlt mire kimerészkedtem a szobámból, mert tudtam már biztos nincs itthon Alex.

Egésznap csak járt az agyam. Takarítottam, mostam, főztem. De semmivel nem tudtam elterelni a gondolataim. Már rég hazaért Alex és le is tusolt. Az egész ház kongott szinte a csöndtől.

Hajnal 3 körül

Egyszer csak „valaki" benyitott és felkapcsolta a villanyt.

- Elmondanád mi bajod? Megbeszéltük, hogy küzdeni fogunk egymásért és mindent megfogunk beszélni.

- Igazán tudni akarod, hogy mi a kicseszett bajom?

- Igen, ha eddig nem lett volna egyértelmű.

- Az, hogy mostantól mindennap majd várnom kell, hogy mikor jelenik meg egy újabb „volt barátnő". Teljesen megalázott tegnap főleg az utolsó mondatával. Miért kellett neked mindenkit megbaszni?

- Nem felejthetnénk el? Soha nem jelentett semmit egyik ilyen kurva sem. Ha jelentett volna akkor őket vettem volna el. De én téged szeretlek. Te vagy az egyetlen nő az életemben, akihez egy kicsit is törődtem valaha. Téged mindennappal egyre jobban szeretlek.

Azt hiszem bármi is történik, mindent mindig megfogunk oldani, mert szeretjük egymást. Még ha nem is egyből és veszekszünk is, de megoldjuk.

Új laptop ,új rész.