~Legszebb kényszer~

IV.

Ismét az ajtó nyitódására kaptam fel a fejem egy idős nő lépett be az ajtón.

- Rósa vagyok a házvezető nő. Az úr küldött ,hogy pakoljak be önnek ,mert pár óra és indul a gépük.

- Emily vagyok.

- Jól értesültem róla ,hogy ön az úr menyasszonya?

- Ha az úr alatt azt a jégszívű seggfejt tetszik érteni akkor semmi közünk egymáshoz.

- Hát már sok féle képen hívtak de ilyen nyíltan még nem hallottam senki szájából. – jött a hang az ajtóból.

- Nem mindenki meri kimondani az igazságot és a saját véleményét.

- És te kimered?

- Mint ahogy hallhattad az előbb is ,igen én kimondom mindig amit gondolok. Nem számít ha ezzel megbántok másokat. Mivel jobb ha hazudok? Saját tapasztalatból mondom jobb a fájó igazság ,mint a kegyes hazugság. – mondom gúnyosan.

- De te is tudod ,hogy most én irányítok szóval jól gondold meg mit mondasz vagy teszel ,mert minden szó/tett következményeket von maga után.

- Vállalom minden cselekedetem és mondatom után a következményeket. Mint mindig. –mondtam rákacsintva ,hogy húzzam az agyát.

- És mi lesz a szavakkal? Egy szó néha többet mond ,mint egy regény.

- Te már csak tudod. – Erre már meg sem vártam a visszavágását ,egyből besiettem a fürdőbe rendbe szedni magam mire indulunk.

~Két és fél órával később~

Már a repülőgépen ülünk kerek egy órája csak nézünk egymásra ,mint két hülye gyerek.

- Miért pont én?

- Tessék? – kérdezte értetlenül. Úgy nézett ki mint aki testben itt van engem néz de lélekben ,már egy teljesen más univerzumban van.

- Azt kérdeztem miért pont engem raboltál el?

- Már mondtam apád régről tartozott a családomnak ,én pedig behajtottam rajta.

- És miért kell feleségül venned ,és miért ilyen hamar?

- Mi ez a sok kérdés? – kérdezte unottan.

- Ennyit úgy gondolom megérdemlek.

- Szükségem volt egy nőre akit elvehetek feleségül és te pont kéznél voltál. – mondta flegmán és nem kevés gúnnyal.

- Mikor is lesz az esküvőnk?

- Ez anyámtól függ ,de két hónapon belül biztos megszervezi.

- Szóval anyuci pici fia vagy. – mondtam kuncogva. De bár ne tettem volna abban a pillanatban ahogy a mondatot befejeztem ,mintha ágyúból lőtték volna ki úgy állt fel és rántott magával fel majd hátra rángatott a hátsó szobához.

- Még egyszer olyan megjegyzést teszel rám ami nem tetszik esküszöm nem sokáig leszel szűz, majd akkor megtudod mennyire vagyok anyuci pici fia. – mondta miközben már annyira szorította a nyakam ,hogy már fuldokoltam.

- Engedj el nem kapok levegőt. Kérlek.

- Na mi van? Hol hagytad azt a nagy szád hercegnő?

- Megfulladok. – csak ennyit tudtam mondani. Hirtelen a nyakamnál fogva az ágyra hajított.

- Nem sokára New York-ba érünk szedd össze magad a családom úgy tudja nagy szerelmesek vagyunk, és ez így is marad szóval adj elő valamit. A másik pedig öt napig leszünk itt aztán megyünk haza.

- Hol van az a haza? – kérdem előre félve a választól.

- Szicíliában azon belül Palermo.