~Legszebb kényszer~

XXX.

1 hónappal később

Azt hiszem, ha eddig azt mondtam, hogy Alexel a kapcsolatunk egészem különleges, akkor most azt hiszem a földöntúli szóval tudnám a legjobban leírni. A kisfiúnk egy olyan csoda az életünkben, amely ""felbecsülhetetlen"". És bár hasfájós baba, de emellett egy áldott jó baba. Az elmúlt egy hónapban Alex mindenben mellettem volt és támogatott. Néha, ha Anto felkelt Alex azt sem engedte, hogy kikeljek, mert az ő szavaival élve: " Hisz te egésznap talpon vagy én pedig a cégbe. Legalább ennyi kedvességet engedj meg." Nagyon is sokat segít a picivel, az első kéthétben a maffia ügyeire rá se nézett, csak velünk foglalkozott. Amiért végtelenül hálás vagyok. Néha Alex után lopódzva kihallgattam őket és az egyik ilyen estet volt , ahogy épp arról beszél a gyermekünknek, hogy milyen boldog és csodás családba fog felnőni. Azt hiszem bár kisebb-nagyobb veszekedésink, de minden pillanat egy áldás Alexel. Kissé elcsépelten hangzik, de úgy érzem minden nap újra és újra belé szeretek. Ismerem azt az énjét, amely a jégszívű és kegyetlen és azt is tudom, hogy ez nem ő. ez egy álarc, amit a nap minden pillanatában viselnie kell. 

- Megjöttem életeim

- Itt vagyunk Anto szobájában.

- Hogy telt a napotok? Hogy vagytok? - Kérdezte miközben adott egy csókot a számra majd a fiúnk homlokára.

- Jól, bár nemrég kelt fel, fájt a hasa. Evett és játszottunk, lassan fürdetem és elaltatom.

- Segítek fürdetni, utána pedig beszélnünk kel! - Jelentette ki ellentmondást nem tűrve.

Este 10

Anto már az ágyában szuszog. Én pedig a konyhában mosogatok. Alex pedig fürdik. Majd egyszer csak két kar fonódik a derekamra. 

- Beszélnünk kell. - Láttam rajta, hogy frusztrált.

- Kaptam ma egy ajánlatot.

- Miféle ajánlatot? 

- Ma De Felice meglátogatott. A felesége terhes és lányt várnak.

- És nekünk ehhez mi közünk? 

- Ő a második legerősebb maffia feje évtizedek óta harcban áll a család. Egy szerződéssel jött.

- Miszerint?- Próbáltam sürgetni, mert már nagyon is ideg voltam.

-Azt szeretné ha a szerződést aláírnám. Miszerint a fiúnk elveszi a lányát, ha betölti a 21.-ik életévét ezzel békét kötve és a maffiákat egyesítve. 

- Ezt felejtsd el, ebbe nem megyek bele, nem adom el a fiam.

- Márpedig ebbe nincs beleszólásod ha tetszik, ha nem. Én már döntöttem. -Kezdett el ordibálni.

- Akkor pedig elválunk.

- Emlékeztetlek hozzám jöttél és már nincs visszaút.

- Nem teheted ezt.

- De nagyon is. Szeretem a fiúnk és neki is így lesz a legjobb. 

- Ha szeretnéd nem tennéd ezt.

Ezután már csak arra kaptam fel a fejem, hogy a tenyere az arcomon csattan.

Ez hogy történhetett?