~Legszebb kényszer~

XXVIII.

Már csak pár hét és a kezemben tarthatom az én kisbabám. A parti tényleg teljesen simán lezajlott. A hír hallatán sokan padlót fogtak, hiszen Alexnek örököse lesz, így már esély sincs rá, hogy a következő Don ne Russo legyen. Összességében a társaság többségét figyelembevéve őszinte és örömittas mosoly volt látható az arcokon. Ami némileg megnyugtatott és már a szüléstől sem félek. Alex épp fontos tárgyaláson van én pedig a kedvencét főzöm. Már éppen tálaltam, amikor a bejárati ajtó nyitódott.

- Megjöttem édes!

- Itt vagyok a konyhában.

- Hányszor mondjam el, hogy most már csak pihenj. Két hét és szülsz, de lehet hamarabb is. 

- Csak megakartalak lepni. A kedvencedet főztem. - mondtam szinte suttogva, lesütött szemmel.

- Köszönöm. Mindennél jobban szeretlek Emily. Nem akarom, hogy megerőltesd magad.

- Ebben semmi megerőltető nincs.

Este kint ültünk a teraszon és a csillagos eget kémlelve beszélgettünk. 

- Alig várom, hogy a kezemben tartsam és teljes mértékig a mindennapjaink része legyen. -mondta két csók között.

- Nem szeretném elkényeztetni.

- Hát ez ellen esélyünk sincs.

- Nem akarom ezt. Tudom, mindenki azért szül gyermeket, hogy megadjon neki mindent és, hogy elkényeztesse egy bizonyos szinten. De nézd meg a mai fiatalokat. Én 23 évesen szülök. A mostani 13-15 meg már a másodikat szülik. Te nem éreznéd azt, hogy megbuktál, mint apa? Mármint ha a lányod 13 évesen várandós lenne.?

- De teljesmértékig, de ez nem történhet meg. 20 éves koráig felügyelet nélkül, még a házat sem hagyhatja el. 

- Azért én nem így gondoltam. -mondtam kuncogva.

Tökéletes anya leszel, mert te és én a világ ellen.

Nagyon szerettem volna tegnap hozni több részt is, de az elmúlt 7 napban, ha 6 órát aludtam, akkor lehet sokat mondok. Hát igen én és az allergia nem vagyunk nagy barátok. De már kezdünk összeszokni, tegnapi napot sikerült végig aludnom, tehát ezért nem volt több rész. Igyekszem pótolni ✨🧚‍♂️