~Legszebb kényszer~

XXXIII.

A napokban sikerült összehoznom egy találkozót az ügyvéddel, amíg Alex üzleti úton volt. Ma pedig erről muszáj vagyok vele beszélni, mert már csak a gyermekelhelyezésről kell megegyeznünk. Minél hamarabb vége ennek annál jobb. Nagyon fáj a szívem azért, hogy idáig jutottunk. Mert mindennek ellenére Alex a mindenem marad a szívem mélyén, de már anya vagyok és nekem a gyermekemet kell néznem. Alex számomra olyan, mint a levegő, de ő elárult minket. Ma is a szokásos vacsorát csináltam. Amikor Alex jelent meg az ajtóban.

- Ma már hajlandó vagy beszélgetni velem? -Kérdezte keményen.

- Eddig is meghallgattalak

- Te is tudod, hogy ez már a házasságunk megmentéséről szól.

- Gratulálok, hogy rájöttél, de azt hiszem már késő.

- Ezt mégis, hogy érted?

- Úgyhogy én ebbe már belefáradtam. Már nem akarom megmenteni a házasságunk.- Válaszoltam epésen.

- Te mégis miről beszélsz?- Kérdezte már-már üvöltve.

- Megakartam, de te nem voltál partner és kis híján belebetegedtem ebbe. De te észre sem vetted, mert szartál rám és a fiadra. Én csak a fiúnknak akarok jó anya lenni és ez így nem fog menni. Nem akarok tovább tökéletes maffia feleség lenni és soha nem is akartam, de ennek az egésznek a fiam nem eshet megint áldozatául.

- Ezeket te tényleg komolyan gondolod?

- Igen, a napokban találkoztam egy ügyvéddel és mivel nem kérek egy fillért sem tőled, ezért csak a gyermekelhelyezésről kell megegyeznünk.

- És a gyermektartás?

- Az sem kell. Csak írd alá a válást.

Ezzel a mondattal otthagytam a teljesen megsemmisült férjem.

Alex szemszöge

Most fogom csak fel igazán, hogy megakartam védeni, azzal tettem mindent tönkre. Nem veszíthetem el. Egyszerűen nem tudnám elviselni, hogy más érintse, csókolja vagy mást tekintsem apjának a fiam. Nekem ők a mindeneim. Ha tényleg ezt akarja, akkor megkapja az igazságot.

Talán túl késő?

Sajnálom ezt a hosszú kimaradást de egy 20 oldalas töri verseny és egy 10 oldala biosz verseny + egy betegség szakadt a nyakamba.