~Legszebb kényszer~

VIII.

A reggeli után felöltöztünk. Ez után felvetettem az ötletet ,hogy nézzünk filmet.

Film nézés közben a faliórára pillantottam ami délután kettőt mutatott. – egyből kipattantam Alex karjai közül.

- Alex szedd össze magad ,el kell mennünk a boltba.

- Minek? Muszáj?

- Igen. A szüleid vacsorára jönnek ,ha üres a hűtő mégis mit rakjak eléjük.

- Hidd el ismerem már őket egy pár éve ,nem azért jönnek hogy egyenek. És mi az hogy üres a hűtő?

- Sokat eszel. Azért ez vicces. –mondtam miközben a hasamat fogva röhögtem.

- Mi a vicces azon ,hogy üres a hűtő? –kérdi felvont szemöldökkel.

- Az a vicc ,hogy multi milliárdos vagy mégis üres a hűtő. Nyilván nem vicces ha valakinek azért üres, mert szegény.

/Boltban/

- Szóval mit főzzek?

- Ne már ,anyám is mindig ezt kérdezte míg otthon laktam. És tudom egy nőnek erre a kérdésre nincs jó válasz.

- Ha ha ha ha ha ,most komolyan. –mondtam már tetettet haraggal.

- Mit szólnál az Olasz konyhához?

- Imádom az olasz konyhát.

- Mindjárt hozatok egy papot. - Mondta miközben lehajolt hozzám egy csókra.

- Mi a kedvenc előételed?

- Tricolor Ricotta.

- Kedvenc főételed?

- Cime Di Rapa.

- Kedvenc desszert?

- Panna Cotta de kizárólag csak sóskaramellával. - Mondta miközben körbenyalta a száját.

- Voalááá a menü összeállt.

- Veszélyes nőszemély vagy.

Miután hazaértünk a bevásárlásból egyből neki álltam a főzésnek este öt fele lettem kész, de Alex még minidig a dolgozó szobájában volt. Tusolás után felöltöztem ,megcsináltam a hajam. Majd elindultam, a dolgozó felé. Ahogy az ajtó elé értem hallottam ,hogy valakivel ordítozik olaszul. Így úgy döntöttem nem kopogok csak benyitok. Egyből felém kapta a tekintetét és elmosolyodott, majd mondott még pár szót és lerakta. Mivel a foteljába ült ,így úgy gondoltam bele ülök az ölébe. Ez a tettem nagyon váratlanul érte ,hisz „ilyen" helyzetben ,és én sem tudom honnan jött a bátorság, de nem bántam.

- Hamarosan itt vannak a szüleim.

- Kész vagyok mindennel ,vagyis teríteni még nem terítettem meg ,de arra gondoltam azt csinálhatnánk együtt. –Vallottam be félve.

- És ezt miért kérdezed félve? Az az igazság ,hogy soha életemben nem terítettem sőt a konyha közelébe csakis enni jártam/járok.

- Na akkor ezen most változtattunk. –mondtam miközben a kezénél fogva kezdtem el húzni magam után.

...

- Alex mit csinálsz? A lapos tányér megy alulra a mély pedig felülre.

- Nem mindegy?

- Nem, nagyon nem mindegy.

- Nehogy már ezen a szaron vesszünk össze, komolyan.

- Nem veszekszek, de ha így terítesz anyád engem fog leszólni nem téged. Többet értem volna el ha inkább nem is segítesz. –mondtam az orrom alatt de szerencsétlenségemre Alex is meghallotta.

- Ezt most nem mondod komolyan?

- Nem, nem mondtam komolyan ,csak na izgulok.

- Nincs mitől ,hisz már találkoztál velük.

- Igen,de nem úgy mint a jegyesed. És még is mit mondunk ,hogy-hogy jöttünk össze?

- Tudják az igazságot.

- Mi mégis hogy?

- Hát a nagyapámnak elmondtam ő pedig elmondta az apámnak aki pedig az anyámnak. Még aznap olyan fejmosást kaptam anyámtól, szóval ő a te oldalon van. Nem is beszélve arról ,hogy milyen fejmosást kaptam a nagymamámtól. A számomra összes nőt ellenem fordítottad. Vagyis a legfontosabbat nem.

- Igen , és most féltékenynek kéne lennem?

- Nem ,ez a személy te vagy

A beszélgetésünket a csengő zavarta meg.