~Legszebb kényszer~

XXXIV.

Alex szemszöge

A szobába belépve vízcsobogás hangja kivételes nyugalmat adott, mert tudtam, hogy így még van pár percem összeszedni magam. Gondolataimban elmerülve már csak arra kaptam fel a fejem, hogy Emily befekszik mellém az ágyba.

- Elmondom az igazat.- Nyögtem ki.

- Nem gondolod, hogy ezzel már kicsit elkéstél?

- Mielőtt találkoztunk megbasztam egy elég fontos ember egyetlen kicsi lányát, aki azt hittem, hogy majd el is veszem feleségül. Pedig már az elején tisztáztam, hogy ilyenről még csak ne is álmodjon. És miután elsírta panaszát az apjának azt akarták, hogy vegyem el. Ha nem találkoztam volna veled és nem szeretek beléd, akkor elvettem volna. Mert a házasság előted számomra csak egy papír volt. Mindennap azon vagyok, hogy ez a szerződés érvénytelen legyen, de csak így tudtalak titeket megvédeni.

- Nem érdemeltem annyit, hogy leüljünk és ezt megbeszéljük? Hisz te mondtad mindig, hogy legyünk mindig őszinték és beszéljünk meg mindent nem?

- De. De érts meg szeretlek, azt hittem megtudom oldani magam.

- És most azt várod, hogy ugorjak a nyakadba és felejtsek el mindent?

- Nem. Csak annyit kérek, hogy hozzuk helyre a házasságunk, ti vagytok a mindeneim.

- És hogy szeretnéd helyre hozni?

- Kezdhetnénk mondjuk egy párterápiával.

- Egy feltétellel.

- Bármit.

- Nincs több hazugság és mindent megbeszélünk, mint régen.

- Így lesz, ígérem. Csak ölelj meg, mert ez a távolság megöl.

Életem nőjét magamhoz szorítani ennyi idő után egy hatalmas pofon volt. A tudat, hogy nélküle lenni milyen volt. Tényleg igaz a mondás, addig nem tudod mid van míg el nem veszíted. De én talán még időben kapcsoltam.

-Soha nem érdemeltelek meg Emily. De sose tudnám elviselni, hogy más férfi oldalán lássalak.

- Nem is akarok más oldalán lenni.

Van pár új könyv vinted-en és pár akció.  Ha esetleg kicsit kevesebbért megvennétek egy könyvet, akkor írj instán és megbeszéljük❤️

Ui: Készül már a borító a folytatáshoz.