~Legszebb kényszer~

VI.

Már 3 hete megérkeztünk Olaszországba. Azt hittem a luxust már nem lehet fokozni ám' Alex palotája mindent felül írt. Minden fekete fehér színben pompázik ,de néhol megtalálható a bézs szín is. Minden reggel úgy keltem ,hogy Alex már nem volt mellettem. Mikor hazaért pedig már aludtam, de mindig készítettem neki vacsorát és a konyha pulton hagytam a kaját. De elhatároztam ,hogy ma mindenképpen megvárom.  dél körül elkezdtem az ebédet csinálni. Miután már kitakarítottam a fél palotát és lefürödtem. Az óra már a tizenegy órát ütötte mikor hallottam Alex kocsiját felhajtani a kocsifelhajtóra. Aztán már csak az ajtó csapódására lettem figyelmes. Alex egyből a konyha felé vette az irányt. Megvártam míg leül és neki áll enni az ételt.

- Most ennyire jól főzök vagy ennyire  éhes vagy? – Láttam, rajta a meglepődést majd átváltott újra arra a magabiztos Alexre akibe kezdek beleszeretni ám' még magamnak is félek bevallani.

- Te hibád hozzászokattál hozzá az ilyen Isteni főtt kajákhoz. Túl tökéletes vagy nekem. – mondta miközben felállt és felém sétált. Majd megcsókolt.

- Szóval mikor is lesz az esküvőnk?

- Hát most van július 10.-e és augusztus 3.-án lesz az esküvőnk,

- De nem azt mondtad hogy két hónap múlva lesz az esküvő? – kérdeztem értetlenül.

- Nem mindegy, két hét ide vagy oda? – kérdezte már ő is értetlen fejjel.

- Csak kérdeztem.         

- Azt akarom ,hogy azért gyere hozzám feleségül ,mert szeretsz és ezt akarod. Azt akarom ,hogy a neved a nevem legyen és a gyermekeimnek te legyél az anyukájuk. Azt akarom ,hogy te is úgy szeress engem ,mint én téged. Tudom ,hogy elszúrtam ezzel az egész elrablós dologgal ,de felcseszted az agyam hiszen nekem mindenki egyből a lábam előtt hever. Ám' te gondolkodás nélkül nemet mondtál, és talán az volt az a pillanat amikor már nem bírtam magam visszafogni ,hisz másfél éve vártam rád. De pont ezt szeretem a legjobban benned ,hogy mersz nemet mondani.

- Én pedig szívből megyek hozzád, a két héttel ezelőtti vallomásod után rájöttem ,hogy soha nem tudnálak gyűlölni. Viszont egy dolgot ígérj meg.

- Megígérem. – mondta magabiztosan.

- De még nem is mondtam ,hogy mit akarok.

- Neked bármit, és nem csak most hanem életünk végéig.

- Hány gyereket szeretnél? – kérdeztem rá egy kényes témára.

- Ez ügyben alkalmazkodok hozzád szépségem.

- Én minimum kettő nagyon maximum három gyereket szeretnék. –mondom kicsit félve.

- Mit szólnál öt gyerekhez?

- Öthöz? Biztos nem lesz öt gyermekünk. Az én idegegeim is végesek.

- Jó akkor lesz három gyerekünk. –mondta egy hatalmas sóhaj kíséretében.

- Na de most menjünk aludni.

Nincs annál jobb érzés ,mint összebújva elaludni azzal a férfival akit teljes szívedből szeretsz és a világot jelenti neked.