A halál körforgása (Twisted Wonderland)

9. fejezet

Rui szomorkásan sétálgatott az iskolában. A rosszkedve oka az, hogy alig kezdet el dolgozni már is kényszer szabadságon van. Munka közben olyan érzése volt mintha otthon lenne. Nagyon hiányzik neki a családja.

-Rossz téged ennyire lehangoltnak látni. – mondta Riddle ahogy meglátta barátját.

-Szia. Lehet, de most boldog vagyok, hogy találkoztunk. – Rui egy mosolyt erőltettet magára.

-Csak nem azért vagy lehangolt mert Azul megtiltotta, hogy ma dolgoz, mivel tegnap túl hajtottad magad?

-I-igen. – sütötte le a szemeit a fiatalabb. Szégyellte magát, mert egy gyerekes oknak tartotta ezt. – Ace-ék mondták el neked?

-Igen. – helyeselt Riddle – Ha túl hajtottad magad, akkor jobb lenne, ha pihennél.

-Nem nagyon tudok pihenni. Az a nyolc óra alvás bőven elég volt.

-Ismerős. Én is többször túl hajtottam magam. Már arra is volt példa, hogy el ájultam.

-Szerencsémre én még nem jutottam el addig. De ezt a nővéremnek köszönhetem. Ő mindig látta rajtam, hogy kezdek rosszul lenni. Olyankor nagyon határozottan elküldőt pihenni. – mesélte boldogan Rui. Az egész jelenet újból lejátszódott a fejében.

-Minden egyes beszélgetésünk során rájövök, hogy mennyire hasonlítunk. – nevetett Riddle.

-Mi a poén tárgya, Aranyhal? – jelentek meg az ikrek.

-Csak te hiányoztál. – fancsalodott el a piros hajú ahogy meg látta a Floyd-ot. Azonban a legfiatalabb és Jade nem tudnak egymás szemébe nézni. Az a csók óta nem is beszéltek.

-Örülök, hogy hiányoztam. – vigyorgott a srác.

-Mit kerestek itt? – érdeklődőt Rui.

-Meg látunk titeket, és gondoltuk szórakozhatnánk egyet együtt. – magyarázta Floyd.

-Te lennél az utolsó a világon akivel "szórakoznék". – jelentette ki az elnök.

-Ne legyél ennyire merev, Aranyhal. Mi lenne ha el mennénk a városba?

-Én még nem voltam ott. – mondta Rui.

-Akkor meg beszéltük. – ezzel a meg ragadta a kit kisebb karját és rángatni kezdte őket a kapu felé.

-HÉ, FLOYD! Egy szóval sem mondtam, hogy veled megyek. – ellenkezet Riddel, de a magasabb figyelmen kívül hagyta.

-Bocsássatok meg, de én nem megyek. Még meg kell csinálnom a házi feladatomat. – szólalt meg Jade.

Mind hárman ránéztek. Rui nem tudta, hogy tényleg jó ötlet sokat együtt lenni azzal, aki megcsókolta és azóta nem is beszélt vele. De mikor meghallotta, hogy ő nem jön csalódótnak érezte magát. Riddel meg nem értette, hogy osztálytársa miért hazudott, elvégre nem is kaptak házit. Meg amúgy is Jade mindig rögtön megcsinálja a házi feladatokat. Ezzel az ő rekordját is meg döntve.

-Ne csináld ezt tesó. Rá ér az a feladat. Majd együtt megcsináljuk. – Floyd át karolta iker testvére nyakát. A másik kezével meg a piros hajút karját fogta, hogy el ne meneküljön. Az elnök a gondolataiban el merülve már nem is ellenkezet. A fekete hajú meg utánuk ballagott egy halvány mosollyal az arcán.

-Pont olyan amilyennek elképzeltem. – mondta Rui ahogy a városba értek.

-És most mit csináljunk? – érdeklődőt Jade.

-Mivel kezdek éhes lenni együnk valahol. – tanácsolta az aki elrángatta a kis csapatot – Ott egy cukrászda.

-Ha éhes vagy, akkor nem kellene valami rendeset enned? Ha sok édességet zabálsz el hozol.

-Ejnye Aranyhalacska. Ennyire érdekel, hogy hogyan nézek ki? Lehet, még sem tévedtem, hogy bámultál.

-Én? Bámulni? Téged? Neked el ment az eszed. – mondta az elnök a szokásosnál hangosabban. Látszik rajta, hogy egyre dühösebb.

-Nyugodj meg Riddel. Szerintem benézhetünk a cukrászdába. Ha jól látom van gesztenyés tortájuk. Majd utána kereshetünk rendes ételt is. – Rui-nak sikerült lenyugtatni barátját.

Mind a négyen megkapták a rendelésüket. Floyd kapásból hét különböző édességet kért magának.

Rui és Riddel különböző tortát kértek, de mikor az első falatot megízlelték egyformán elolvadtak a finom ízek megízlésekor. Az ikrek elámultak, hogy a két kisebb mennyire aranyosak.

-Mit bámultok? – förmedt a két magasra a piros hajú.

A fiúk meg rázták a fejüket, hogy vissza térjenek a való világba. – Semmit... csak a szép lányt mögöttetek.

Az elnök meg fordult. Mögötte jó pár ember sétált. Egyiket sem tartotta különösebben szépnek, így inkább hagyta és tovább evet.

Sokat beszélgettek a srácok. Többnyire a tanárokról és a barátaikról.

Miután fizettek el indultak sétálgatni a boltok közöt. Már egy ideje mentek mikor Riddel rájőt, hogy a cukrászdában hagyta a telefonját.

-Várj veled megyek. – mondta Rui.

-Köszönöm, de nem kell. Mindjárt jövök. Maradjatok itt.

Alig tűnt el a piros hajkorona Floyd is el ment WC-zni. Végül Jade és Rui egyedül maradtak.

A két fiú némán állt egymás mellet. Fogalmuk sem volt, hogy mit mondhatnának egymásnak. Óráknak tűnő percek után a fiatalabb kibökte az első dolgot, ami eszébe jutott.

-Nem bírom ezt a csendet. Nem beszélhetnénk akár miről?

-Miről szeretnél beszélgetni? – kérdezet vissza a másik.

-Nem is tudom. – a fekete hajú el gondolkodót – Már meg akartam kérdezni, hogy hogyan barátkoztatok össze Azul-val?

-Akkor történt mikor kicsik voltunk. Felkeltette a figyelmünket azokkal a szerződésekkel. Végül rá akaszkodtunk, mivel szórakoztatnak gondoltuk. Eleinte nagyon igyekezett lerázni minket, de soha nem sikerült. – ahogy mesélt Jade el tűnik a rossz értésük.

-Biztos aranyos lehet a mérges kis Azul. – nevetet Rui.

-Igen, az volt. De végül is hasznosak lettünk számára.

-Jó, hogy végül barátok letettek.

-Na és van még kérdésed?

Rui abba hagyta a nevetést – Miért kerülsz engem? – Jade le hallgatott nem akart erről beszélni – Mióta megcsó... szóval azóta nem is beszéltünk. Olyan érzésem van, hogy utálsz.

Újabb csend honolt köztük. A fiatalabb szíve mélyen remélte, hogy a másik el kezd ellenkezni. „Nem utállak." Mondatra várt. Minél több idő tel el némaságban annál kevésbé hitte, hogy hallani fogja.

-Szeretsz? – kérdezte hirtelen a kék hajú.

Rui egy kicsit sem számított erre a kérdésre. Már egy ideje rájött, hogy szerelmes Jade-ba. Viszont képtelen ki mondani ezt a szájával. Végül lassan meg fogta az idősebb kezét. Teljesen el pirult.

Jade a szavak nélkül is megértette szerelme érzéseit. Egy hirtelen mozdulattal magához rántotta és meg csókolta. A fekete hajú ahogy felfogta mi történik viszonozta a csókot. Mikor szét váltak megölelték egymást.

-Én is szeretlek, Rui.