Twisted Wonderland fanfic
Izuki Rui-t eleinte zavarta, hogy egész élete teljesen megváltozot, azonban hamar hozzá szokik. Az előző életével ellen tétben ez alkalommal barátokra is szert tesz. Ráadásul szerelmes is lesz. Annak is örül, hogy egyik le...
Rui nagyon ügyesen áll helyt a bárban. Azul nagyon meg van elégedve a munkájával. Még a bevétele is növekedett.
-Még soha nem találkoztam még olyannal, aki ilyen rövid idő alatt elnyerte a bizalmamat. – mondta elismerően Azul lelkes dolgozójának.
Mire Rui bármit mondhatott volna egy tálcányi étel landolt rajta hála egy két bal kezes pincérnek. A fiú tiszta kosz lett. A főnöke megengedte, hogy a kollégium szobájához tartozó fürdőt használja.
-Igen? – jött a kérdés a fürdőből mi után kopogást hallót az ajtón.
-Jade vagyok. Hoztam váltó ruhát.
Rui gyorsan elvette az Octavinelle-s egyenruhát a sráctól és fel öltözőt. – Nagyon szépen köszönöm a ruhát.
-Csak természetes. Ahogy nézem ezek a színek sem állnak rosszul neked. - kuncogót a magasabb. Rui halványan el pirult.
Egy erősebb földrengés rázta mag az egész iskolát. A két fiú el vesztette az egyen súlyát és Jade ráeset a fekete hajúra. Az idősebb megdöbbenve nézte az alatt fekvő szemeibe. Gyengéden végig simított Rui arcán. Majd a fiú ajkain húzta végig a hüvelyk ujját. Végül lágyan megcsókolta. Óráknak tűnő másodpercek után el váltak az ajkaik. Jade-ban tudatosodott, hogy akarata ellenére megcsókolt egy fiút. Gyorsan fel pattant. Bocsánat kérés után ki viharzott a szobából. Rui felült és az ajtó felé meredt. Nem tudta, hogy most mit gondoljon. Mit jelentett az előbbi? Miért történt meg? Lassan megérintette az ajkát és elpirult. Viszont az az egy biztos, hogy ez volt élete legelső csókja.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Az igazgató irodában össze gyűltek a tanárok, mivel eléggé furának tartották a földrengést és Crowley-től vártak magyarázatot.
-Nyugodjanak le. Ez egy átlagos természeti dolog. – nyugtatta az oktatókat a maszkos.
-Az lehet de ilyen még egyszer sem történt, mióta itt dolgozok. – mondta Mozus Trein, aki a legidősebb a jelenlévők közül.
-Az még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem történhet meg. – szólalt meg Sam. Ő nem tanár ha nem a suli vegyes bolt tulaja.
Crowley nagy nehezen meg nyugtatta alkalmazottakat. Miután egyedül maradt nagy sóhajjal dőlt hátra a székébe.
-Tennem kell valamit, mi előtt nagyobb baj fog történni.
Az igazgató hazudott. Kicsit sincs rendben ez az egész. Ráadásul fogalma sincs mi okozza.
-Elég hosszú napunk volt. – mondta fáradtan Ace míg Deuce-val a kollégiumuk felé mentek. Egyszer csak Grim jött velük szembe.
-Hé srácok, nem láttátok Rui-t?
-Mióta vége lett az utolsó óránknak azóta nem láttuk. – válaszolt a sötét kék hajú – De miért?
-Már órákkal ezelőtt végeznie kellet volna az idióta bárban. Viszont sehol sem találom.
-Biztos az a hajcsár Azul még robotoltatja. – lett mérges Ace.
A három srác el ment az Octavinelle-be, hogy elhozzák a barátjukat. Ahogy megérkeztek az elnök hozzájuk sietett.
-Na végre, hogy itt vagytok. Vigyétek haza Rui-t. – parancsolta a szemüveges. A fiúk kérdőn bámultak. – Már három órája le járt a munka ideje, de nem hajlandó el menni. Nem akarom, hogy túl hajtsa magát. A végén belefog rokkanni. És nem szeretnék el veszíteni egy ilyen jó munka erőt.
A srácok oda mentek barátúkhoz. Rui ép kivitte az egyik asztal rendélését. Amint mindent lerakott Ace fel kapta a vállára az alacsony fiút.
-VÁRJ! Még fel kell vennem az egyes asztal rendelését és ott meg fiz~... – Rui nem volt képes befejezni mert be aludt. Úgy tűnik csak a munka pörgése tartotta ébren.
-Üzenem neki, hogy holnap ne jöjjön dolgozni. Inkább pihenjen. – mondta végül Azul.
