A halál körforgása (Twisted Wonderland)

16. fejezet

Az öt első éves ebédjét fogyasztják. Ace és Grim idiótaságokat magyaráznak. Deuce beleszól mikor már nem bírja a barátai hülyeségét. A fehér hajú Jack sokadjára is fel teszi magába a kérdést, hogy miért is lóg ezekkel. Mi kor arra jutna, hogy faképnél hagyja őket, meg gondolja magát. Lehet lökött a csapat, de a szívük a helyén van és barátoknak sem utolsók. Rui csak mosolyog az egészen. Szereti, hogy így telnek a hétköznapjai. Fogalma sincs hogy valami rossz dolog kezd ki bontakozni.

Több diák fel figyelt az igazgatóra és Jajucsi-ra, akik a folyosókon gyors séta közben ingerülten magyaráztak egymásnak. Az étkezőbe lépve mind ketten meg álltak. Körülnéztek. Hamar meglátták az alacsony fekete hajút. Jeleztek neki, hogy menjen velük. Végül a legközelebbi üres teremben álltak meg.

-Kezdetek megrémiszteni. Valami rossz dolog történt? – szólalt meg Rui.

-A jelegét mi sem tudjuk. – válaszolt komolyan a férfi.

-Kezdem az elején. Az iskola pincéjét takarítom. Minden holmit át nézek, hogy tudjam mit hová rakjak vissza. Egyszer csak ezt találtam. – Jajucsi testvére felé nyújtott több régi fényképet.

Rui el vette a képeket és alaposan megnézte őket. A fényképeken rengeteg régi diák szerepelt abból az időből mikor még koedukált volt az iskola. A legfiatalabb hamar észre vette, hogy mi a különleges ezekben. Minden képen szerepelt két diák aki megszólalásig hasonlítottak Rui-ra és Jajucsi-ra. Az alacsonyabbikon a Pomefiore egyenruháját viseli. A lány meg a Heartslabyul öltözetében díszelgett. A fiú értetlenül nézte a képeket.

-Ezek több mint száz évvel ezelőtt készülte. Izuki Jajucsi és az öccse Izuki Rui láthatóak rajtuk. – mondta a lány – Mikor rátaláltam ezekre a képekre rögtön utána néztem az az évi tanulóknak.

A fiatal fiú teljesen meg döbben az egésztől. Nem igazán tudta fel fogni. – Mit jelent ez az egész?

-Úgy véljük, hogy önök előző életükben ebbe a világban éltek és ide jártak. – vázolta elméletüket Crowley.

-Akkor mindenre választ kaptunk. – állapította meg a megnyugodott Rui.

-Ellenkezőleg. Még több kérdést vet fel. – mondta az igazgató ritka komolyságával – Más rész nálunk soha nem jegyeztek fel olyat, aki újjá született. Mivel ebben a világban az átlagosan élet kor háromszáz év, így nincs szükségünk ilyesmire. Viszont ha itt éltettek, miért egy teljesen másik világban születtek újjá?

-Ezek mellet szinte lehetetlen, hogy egyszerre szülessen újjá egy testvér pár. Még, hogy teljesen ugyan azzal a névvel. – magyarázta a további hibákat Jajucsi.

-Oh... Értem... Meg van. Azul biztos tudna...

-Nem! - jelentette ki határozottan a férfi – Amíg nem tudunk meg többet addig az ég világon senkinek sem mondhatjátok el. Értettétek?

-Rendben. De miért? – érdeklődőt Rui.

-Az oka nem számít.

-Csak az a baja, hogy még több kérdésre nem tudja a választ. Csak rontana a hírnevén ha kiderülne ez. – magyarázta könnyen a lány.

-Őrülök, hogy meg értik. – vigyorgott az igazgató és el ment.

-Szerinted mi fog lenni? – kérdezte kicsit aggódva a fiú.

-Jobb ha simán tovább éled az életedet. Ha bármit meg tudok az el mondom. Viszont ne aggódj e miatt. – biztatta az öcsét, pedig ő maga sem biztos, hogy minden rendben van. Egy puszit nyomot Rui homlokára. – Ne aggódj.