A halál körforgása (Twisted Wonderland)

22. fejezet

A hat fiú a sivatag közepén találták magát.

-Vissza kell mennem, hogy Jamil meg tudja magyarázni. – eset kétségbe Kalim.

-Ne legyél idióta! – csattant fel Azul – Át vert! Be csapot!

-Ő SOHA! Mindig mellettem volt.

Mikor vissza akart vágni a polip Rui fejbe vágta mind kettőt. – Ezt most fejezzétek be! Sajnálom Kalim, de Jamil el árult. Érthető ha születése óta szolgálnia kell valakit és még a tehetségeit is rejtenie kell. Azul te meg ne kerülj értelmetlen veszekedésbe. Minél hamarabb vissza kell jutnunk és meg állítani. Senkinek sem tesz jót, ha sokáig ilyen állapotban van. Végkép neki.

Az ikrek döbbenten nézték a jelenetet. Nem számítottak, hogy a fiatal fiú képes valakit is bántani és még meg is mondani a kemény véleményét. Jade Rui háta mögé állt, hogy hátra döntse a fejét és meg csókolja.

-Tényleg vissza kell jutnunk. – támogatta az elpiruló fiút Grim. – Azonban a szőnyeg elfáradt. És nagyon messze keveredtünk. Órák mire gyalog vissza jutunk. De ha el tévedünk napok is lehetnek.

-Kivételesen igaza van. – helyeselt Azul – Merfol alakban gyorsak vagyunk, de csak vízbe és itt nincs túl sok belőle.

-Ha csak víz kell abban tudok segíteni. – vigyorgott Kalim. Nem gyakran lehet hasznos az egyedi varázslata. Pillanatok alatt el eredt az eső.

Jade le vette a zakóját és azzal védte a szerelmét a megázástól, míg testvére élvezte, hogy megázik. Azul és Grim varázslattal igyekezet minél szárazabbak maradni. Hamar lett egy folyó, ami egészen a kollégiumig tart. Az ikrek át változtak. A segítségükkel tíz perc alatt vissza is jutottak. A polip tervének köszönhetően sikerült legyőzniük Jamil-t.

-Mi történt? – ült fel a vissza változott srác. Eléggé fájt a feje. – Csak arra emlékszem, hogy kiderült mit tettem, majd minden el sötétedet.

-Hát csak el ment az eszed Vízi kígyó. – Folyd kicsit sem finomodott.

-Az egész Scarabia-t a szolgáddá tettél. Azonban sikeresen megoldottuk. – magyarázta Jade.

Kalim sírva ugrott a hosszú hajú nyakába. – Annyira sajnálom! Soha sem sejtettem, hogy te mit érzel. Viszont ennek vége. Soha többé nem kell vissza fognod magad. Nem számít az úr-szolga idiótaság. Csak simán legyünk egyenlőek és barátok. – elengedte és kedvesen a másikra mosolygott.

-Barátok? Egyenlőek? Ez nagyon rád val. – Jamil el gondolkodott ezeken míg fel állt. – Ez esetben mondanék valamit. KIZÁRT! Teljesen meggondolatlan, idióta, és  ügyetlen vagy. E mellet dühítően gondtalan és hiányzik belőled a tapintat.

Kalim döbbenve lépett hátrébb. Azul és Floyd mulatságosnak tartották. Rui-ék meg valami ilyesmire számítottak, de talán kevésbé nyersen.

-Sokkal szimpatikusabb ez a könyörtelen Jamil. – mondta Azul – Valójában már első évünk óta felkeltetted az érdeklődésem. Nagyon kevés az esélye, hogy valaki ennyire tökéletesen mindenből közepes legyen. Lenyűgöző. Valószínűleg jobban kijönnél egy olyannal mint én, Kalim helyet. Ha szeretnél át jöhetsz az Octavinelle-be. Biztos remekül ki fogunk jönni.

-De hiszen a Garnéla névérével is hasonlítottok, viszont utálod. – jegyezte meg Floyd.

-Az nem számít. – vágta rá a polip.

-Rendkívül sunyi alak vagy. – jelentette ki Jamil – Semmi esetre sem szeretnék barátkozni veled. Most már mindent úgy teszek ahogy én akarom. Legyenszó Kalim-ról, rólatok, vagy bárki másról nem fogom átadni a győzelmet.

-Én sem hagyom magam. – mondta boldogan a Scarabia elnöke – Mindent bele adok. Minden barátommal jól szeretnék szórakozni.

-Én is ezt szeretném. Örülök, hogy sikerült új barátokat szerezni. – mosolygott Rui.

-Viszont a régi barátaid halálra aggódjak magukat. – Jajucsi az ajtóban állt. Testvére el ejtet telefonja a kezében csengett szakadatlanul. A fiatal fiú oda szaladt, hogy felvegye. Ace mérgesen, de aggódva kiabált a vonal másik részéről. Mikor megtudta, hogy mostmár minden rendben van megkönnyebbült. Rui ki ment, hogy Deuce-t és Jack-et megnyugtassa.

Kalim javaslatára újabb partit csaptak. Mindenki jól érezte magát. Jamil végre minden tudásával társasjátékot hatott. Így még Azul-t is sikeresen le verte. A polip látszólag jól viselte a vereséget, de aki jobban ismerte tudta, belül forrong.

A hosszú hajú srác fáradtan, de boldogan ült le. Körül nézett. Minden tanuló jól érezte magát. Ez az első alkalom, hogy nem kell minden lépését figyelnie a naiv barátjának, és tud szórakozni.

-Látom élvezed ezt a partit. – ül le Jajucsi. Majd egy pohár üdítőt adott át a szürke szeműnek.

-Köszönöm. Igaz. Nem rossz parti. – mondta a fiú mi előtt ivott volna. A lány erőteljesen figyelte minden mozdulatát. – Mi az?

-Csak azon gondolkodtam, hogy mindent elfelejtettél ami a tombolásod alatt történt.

-Annyira nem különös. – jegyezte meg Jamil – Úgy hallottam, hogy Riddle, Leona, és Azul is így járt. De amúgy is gyakori az emlékezett kiesés. Veled is ez történ.

-Leget, viszont kicsi más. Nekem három hónap eset ki. Te meg nem is érted el a három órát. – ismertette a szomorú tényt Jajucsi.

-Miért fontos, hogy emlékezzek?

A kék szemű félre nézett. Nem akarta megmondani a valódi okot, de húzódni sem akart. – Rossz érzés nem tudni mit csináltál. Én csak tudom. – mosolygott kedvesen.

A beszélgetésük abba maradt mivel a többiek el hívták társasozni a lányt. Azul vele akarta helyre állitani a hírnevét. Viszont kicsit kételkedett, hogy jó személyt választót

Jamil nézte ahogy Jajucsi el megy. Gonosz vigyor jelent meg az arcán. Mindenkinek hazudott és senki nem sejti. Mindenre emlékszik.

-Egy nap az enyém leszel.