A Szent Johanna Gimi- Az én történetem

Augusztus 31., vasárnap

Vasárnap van, ami egy dolgot jelent, holnap megkezdődik a remélhetőleg legszebb időszak az életemben. Már nem is izgultam annyira, igaza volt, nem történhet semmi olyan, amit ne tudnék kezelni. A mai napot a vásárlásnak szenteltük, még maradt pár dolog a listán, amit meg kell vennünk. Péterrel indultam neki a hosszú útnak, mert tudtam, hogy vele akár egy óra alatt is végezhetek, amiben szerencsére igazam is volt. Megkaptam mindent, ami miatt kicsit rosszul is éreztem magam, de Peti biztosított, hogy feleslegesen van bűntudatom, szeretnek és amúgy is, ha nem lenne pénzük, úgysem vennének meg nekem mindent, ami kell. Szerencsés vagyok, mondtam már? Mikor hazaértünk Eszter már kész volt az ebéddel és éppen takarítani készült, amiben természetesen segítettem neki. A holnapra szükséges dolgokat (toll, füzet) gyorsan beledobáltam a táskámba és lesiettem a nappaliba, ahol Eszterék már mindent előkészítettek a "nagy" délutáni filmezésre. Péter ötlete volt, mert szerinte nem tudatjuk, mikor lesz erre legközelebb lehetőségünk. Öhm mondjuk jövőhéten vasárnap? Mindegy is, ha ettől nyugodtabban alszanak majd, akkor legyen így, úgyis szeretem a filmeket.

6 körül úgy döntöttem, hogy ideje lenne fürdeni és felkészülni holnapra. A táskám már kész volt úgy is, már csak a holnapi ruhámat kell kikészítem. A fürdéssel és hajmosással röpke másfél óra alatt végeztem. Kihasználtam a meleget na. Igen, augusztusban. Mert én még nyáron is képes vagyok fázni. Ne ítélj el. 8 körül elköszöntem a többiektől és befeküdtem az ágyamba.

Már várom a holnapot. Nagyon. Kíváncsi vagyok az osztályra, a tanárokra, az épületre mindenre. Egy dolgot viszont eldöntöttem már régen. Senki kedvéért nem fogok megváltozni, ha így nem tudnak elfogadni, akkor máshogy se tegyék. Magamat fogom adni, csak és kizárólag magamat.