A Szent Johanna Gimi- Az én történetem

Szeptember 1., hétfő

Szól az ébresztő. Miért szól? Korán van. Aludni akarok. Hallgass már el. Végre. Csak még öt percet pihenek, abból nem lehet baj - gondolta naivan a lány. De még mekkora baj lehet belőle.

Riadtan ültem fel az ágyamon. Mi történt? A telefonom kijelzőjére pillantva két dolgot állapítottam meg. Két olyan dolgot, ami jelenleg egyet jelentett a legrosszabb reggellel. Szeptember elseje van ráadásul lassan fél 8. Nem késhetek az első napomon. Ennyit arról, hogy jól kezdem az új fejezetet az életemben. Hihetetlen gyorsasággal ugrottam ki az ágyból és a ruháimat felkapva egyből a fürdőbe rohantam. A hajamat kifésültem, fogat mostam és a táskámmal a hátamon lerohantam a lépcsőn. 7:45. Sietnem kell.

A sulihoz 8 után pár perccel érkeztem, ezért már meg sem lepett, hogy senki nem állt az iskola előtt. A portás bár kicsit (nagyon) szúrós szemmel, de kihúzta a nevemet a listáról és a termünket is oly' kedvesen behatárolta nekem. Felsiettem a lépcsőn és megálltam az ajtó előtt. A kezemet kopogásra emeltem, de nem tudtam rávenni magam.

- Még ma bemész vagy ballagásig itt fogunk állni? - hallottam magam mögött egy nyugodt, de annál arrogánsabb hangot.
- Még átgondolom, elég szimpatikus ez a hely. - néztem rá mosolyogva, mire az ő arcán is megjelent egy hitetlen mosoly.
- Örülök, hogy megismertelek, de már igazán bemehetnénk.
- Jó jó, már nyitom is. - sóhajtottam.

Az ajtó nyitódására mindenki felénk kapta a fejét. Ennyit az első benyomásról.

* Reni szemszöge

Pontosan nyolc órakor megszólalt a csengő, és egy középkorú, magas, vékony ember csukta be maga mögött az ajtót, majd kerek szemüvege mögül csillogó tekintettel meredt az osztályra. Haller Endre, az ofő. Azonnal kiszúrt – pedig behúzott nyakkal ültem, hogy ne keltsek feltűnést –, bemutatott az osztálynak, és sajnálatát fejezte ki, hogy nem mentem a gólyatáborba. Ezután mintha egy másik arc után kutatott volna, akit végül nem talált meg.

- Az igazgató úr nemsokára megkezdi a beszédét, addig nézzük meg ki nincs itt.
- Cortez! - kiáltotta az egyik fiú a középső sorból.
- Ricsi, ne kiabálj! - próbált mérgesen nézni rá az ofő. - Ádámon kívül hiányzik még valaki?
- Neményi - jött a válasz.
- Rendben, akkor a következő - kezdett volna bele a mondandójába
- Tanár úr! - tette fel a kezét Kinga - még egy valakinek hiányoznia kell, mert három pad van üresen. Amit igazán nem értek, mert én úgy tudtam, hogy csak 12-en leszünk, ráadásul tudomásom szerint csak 12-en írtunk felvételit.
- Igen, ebben teljesen igazad van Kinga - adott igazat -, de úgy alakult, hogy lesz egy 13. osztálytársatok is. Nem tudom, hogy miért nincs még itt lehet.. - az ajtó nyitódása szakította félbe a mondatot.
- Jó napot! - intett mosolyogva a lány, mögötte pedig egy fiú, ezek szerint Arnold lépett be, és már indult is volna hátra.
Mikor a lány is elindult volna Haller megállította és az osztály elé állította.
- Gyerekek - kezdte - Ő itt Zoé, a 13. az osztályban. A lány valószínűleg zavarban volt, mert egy halk sziasztok  mellé integetett nekünk. Próbáltam bátorítóan mosolyogni rá, ami úgy tűnik hatott, mert visszamosolygott rám.
- Nagyszerű, Zoé ülj le a szabad helyre- mosolygott rá az ofő.
A lány elindult a középső sor utolsó padja felé, ezután pedig már csak az igazgató beszéde volt hátra.