A Szent Johanna Gimi- Az én történetem

Szeptember 5., péntek

*Virág szemszöge

Tegnap óta nem hallottunk semmit Zoéról, ezért reggel Renivel ketten indultunk suliba.
-Szerinted jön ma? - aggódtam, hogy valami baj történt, mert olyan sietősen mentek el tegnap, és nem is jelentkezett azóta. Ráadásul nem akartam egyedül lenni, mert igen itt van Reni, és ő is a barátnőm, de ő mindig Arnold közelében van, akit eléggé nem kedvelek.
- Attól tartok nem - húzta el a száját - Ahhoz, hogy ne késsen el velünk együtt kellett volna indulnia és tegnap úgy tűnt hogy valami komoly dologról van szó.
- Lehet, hogy a szüleivel történt valami? - kaptam rá a tekintetem. Remélem nem, nagyok kedvelem Zoét és nem történt vele semmi komoly. Ezután csöndben tettük meg azt a pár percet, ami még a suliig volt. Az épület előtt köszöntünk a fiúknak, de nem álltunk meg beszélgetni. Szerettem az első óra előtti időt, mert ez volt kb az egyetlen alkalom, mikor Renivel tudtam beszélgetni anélkül, hogy Arnold bármi megjegyzést tenne rám. Az óra kezdete előtt 10 perccel a fiúk is bejöttek.
- Hé Emó! - bökött meg a tollával Ricsi - Zoé jön ma?
- Nem tudom, de szerintem nem, mi sem beszéltünk vele - ráztam a fejem.
- De ki volt a csávó meg a csaj tegnap, akik jöttek érte? - szállt bele a beszélgetésbe Zsolti is - a szüleire gondoltam először, de jó ha 28 év körüliek voltak.
- A bátyja meg a felesége volt - mondta Reni.
- Zoé oldalát próbáltam már megnézni, de nem ismerősöm és az összes fiókja privát - nem lepődtem meg Dave-en.
- Feleslegesen nézted - vontam vállat - nen rakott ki semmit.
- Akkor nézzük meg a bátyja oldalait - vetette fel Zsolti az ötletet.
- Nézem - vette elő a telefonját Dave -, de mi is a neve? - nézett felváltva ránk.
- Uh Péter azt hiszem, de mindjárt megnézem mi a felhasználó neve - kerestem meg Zoé követései között az Instan. Miután lediktáltam neki, azonnal rá is keresett.
- Ezt nézzétek - mutatta felénk a telefont - valami elég menő menedzser vagy ilyesmi lehet, mert tök sok híres emberrel dolgozott már együtt. De ő sem rakott ki semmit, azon kívül, hogy jövőhét vásárnapig ne keresse senki, mert szabadságon van.
Nee ugye ezt nem azt jelenti, hogy addig Zoé sem jön? De akkor ki segít majd nekem? Ahj már. Ez egy szörnyű hír volt, ezért kivettem a csattot és a szemembe felültem a hajam. Hülye iskola. És ma mehetek apához a hétvégére. Hülye világ. A nap eseménytelenül telt, illetve lehet, hogy csak én nem figyeltem semmire, sőt elég valószínű. Az utolsó óra után pedig egyedül indultam haza, mert Reni a könyvtárba ment Arnolddal. Blah. A nap sütött, de én fejembe húztam a kapucnimat és próbáltam kizárni mindent és mindenkit.
- Virág várj már hallod?! - egy ismerős hangra fordultam vissza.
- Dave? Te nem a másik irányba laksz? - nem tudtam , hogy mit szeretne.
- De, csak szerettem volna valamit kérni - vakarta meg a tarkóját, látszott, hogy nagyon kellemetlenül érezte magát.
- Igeeen?
- Öhm izé, ha beszélnél Zoéval megtennéd, hogy szólsz nekem?
- Ühüm, de miért? - mióta vannak ilyen jóban?
- Uhm, csak kíváncsi vagyok, hogy mi van vele.
- Oki, ha írna szólok - vontam vállat.
- Köszönöm, de Virág ez maradjon kettőnk között és Zoénak se szólj, ha lehet.
Biztosítottam róla, hogy a titka jó helyen van nálam. Lehet, hogy sokan hülyének néznek, de rájöttem ám, hogy Dave-nek tetszik a mi kis Zoénk. Ez tök aranyos. De nem tudom, hogy vajon a lány, hogy áll ezzel. Mikor hazaértem egyből megnéztem az értesítéseimet hátha Zoé írt már, de semmi. Elkezdtem aggódni egy kicsit. Egy fél óra múlva anya jött be a szobámba és közölte, hogy jó lenne, ha elkezdenék végre pakolni, mert apa mindjárt itt lesz. Jaj de jó..

Már este 8 van mikor jelzett a telefonom. Zoé! Végre!

Zoé: Ne haragudj, hogy csak most írok, de nemrég ébredtem fel 🥺
Én: Úristen már annyira aggódtam❤️ Ugye jól vagy?
Zoé: Persze, minden okés, csak van egy kis gond a nagyimmal, ezért ki kellett jönnünk hozzá Hollandiába😅
Én: Uh, jobbulást neki😇 Akkor te most külföldön vagy? 🥺
Zoé: Aham, jövőhét szombaton megyünk haza elméletileg.
Én: Olyan jó neked 🥺 én is szívesebben lennék mondjuk Hawaii-n, mint itt apánál😒
Zoé: Jaj tényleg, te ma mentél. Milyen eddig? Ennyire gázos? 🤨🙄
Én: Apa még mindig azt hiszi, hogy 10 vagyok🙄 Állatkertbe akar vinni meg ilyenek.. Engem állatkertbe..
Zoé: Figyi szerintem menj bele, mármint nem haragudhatsz rá örökké. Oké elváltak, de gondolj arra, hogy most mindketten boldogabbak és már nem vitatkoznak folyton. Maximum Renivel elkísérünk téged mi is.
Én: Tényleg? Megtennétek ezt értem?
Zoé: Hát persze te butus, hiszen barátok vagyunk🥰

Még beszéltünk egy pár percet, de aztán mennie kellett. Én is készültem lefeküdni mikor eszembe jutott valami. Dave!

Én: Dave! Daveeee! Itt vagy?
Dave: Beszéltél Zoéval?
Én: Ühüm, Hollandiában van a nagyijánál. De jövőhéten szombaton már jönnek is haza.
Dave: Rólam nem mondott semmit mi? 😅
Én: Csak egy pár percet beszéltünk, senki nem jött szóba az osztályból😅
Dave: Köszönöm, hogy szóltál☺️ De megyek is aludni.. Szia!
Én: Szívesen! 🥰
Én: De Dave!
Dave: Hm?
Én: Jelöld be és beszélj vele te is.
Dave: ❤️

Remélem sikerül neki, még csak pár napja ismeri, de látszik Dave-en, hogy tetszik neki. Olyan romi lenneeeeee. Ahw.