A Szent Johanna Gimi- Az én történetem

Szeptember 14., vasárnap

*Zoé szemszöge

Ma muszáj visszaindulnunk Magyarországra, hiszen Máday csak eddig adott kimenőt. Mikor idejöttünk nem hittem volna, hogy a végén ezt mondom, de nehéz a búcsú. Tudom, hogy a nagyi is jön velünk egy hétre, de ide ki tudja mikor jövök vissza. Az ideiglenes szobámban ültem és a dolgaimat pakoltam, köztük a nagyitól kapott képeket is, mikor Péter látszólag gondterhelten bejött.

- Adaline is velünk jön.
- Tudom - vontam vállat, és folytattam a ruháim hajtogatását.
- Tudod? - lepődött meg Peti.
- Igen, ő nem akart jönni, mert azt mondta, hogy látja, hogy jó kezekben vagyok és vigyáztok rám, de én szerettem volna, ha velünk jön.
- De ezt nekünk miért nem mondtad? Tudod te, hogy Eszter mennyire kiakadt?!
- Mert a nagyi azt mondta, hogy ő akarja veletek megbeszélni.
- Mióta vagytok ti ilyen jóban?
- Sosem voltunk rosszban, csak ritkán találkoztunk. De Peti, nektek is be kell látnotok, hogy ő a nagymamám. Szeretlek titeket is, de őt is megkedveltem ezalatt a pár nap alatt.
- Tudom - sóhajtott -, csak attól félünk, hogy majd el akar tőlünk venni és te maradni akarsz.
- Ilyen sosem lesz - álltam fel - nekem ti is a családot jelentitek. Mellé sétáltam és szorosan megöleltem.
- Megyek beszélek Eszterrel is - indultam ki az ajtón - Addig levinnéd a bőröndömet a kocsiba?
- Persze.

Miközben Eszterék szobája felé igyekeztem, azon gondolkoztam, hogy mit is mondjak neki.

- Bejöhetek? - dőltem neki a keretnek.
- Gyere csak - megtörtnek tűnt.
- Mi a baj? - tényleg nem teljesen értettem a problémáját. Most az fáj neki, hogy megkedveltem a saját nagyanyámat?
- Semmi, összepakoltál már? - szép terelés, de nem jött össze.
- Igen, Peti már le is vitte a bőröndömet.
- Oh hát mégis jössz velünk te is nemcsak a nagyanyád? - oké ez elég gúnyos volt.
- Most komolyan mi bajod?
- Semmi.
- Jó akkor sértődj meg.
Nehogy már neki álljon feljebb. Ő haragszik rám ok nélkül, és még így is én vagyok a rossz?
-  Zoé várj! - szólt utánam, de már késő volt.
- Nem érdekel!

Inkább írok Ádámnak, ő talán kíváncsi rám.

Én: Ádááááám🙄
Ádám: Zoééééé😏
Én: Unatkozom 🥺
Ádám: Elindultál már haza? 😛
Én: Nope, még duzzog a család. Lehet inkább itt maradok és haza sem megyek🤔
Ádám: Olyat nem csinálhat a kisasszony😌
Én: Miért nem? 🤔
Ádám: Mert tartozik nekem egy mozizással😏 meg mondjuk utána egy sétával.
Én: Hát itt is van mozi 😌 Én itt nézem, te ott és majd utána megbeszéljük, hogy kinek hogy tetszett 🥰
Ádám: Nem nem, ezt felejtsd el, pakolj csak össze és gyere szépen haza. Még meg sem ismerkedtünk szemelyesen😏
Én: Ez tény 🤔 De mi van, ha nem is akarlak megismerni? 😌
Ádám: Olyan nincs 😏
Én: Miket nem mondasz 🤭
Ádám: Akkor benne vagy? 😇
Én: Ketten mennénk vagy többen? 🤔
Ádám: Melyikre mondasz igent? 😋
Zoé: Menjünk akkor többen 😛 Így esélyed sem lesz elrabolni a vesémet😌
Ádám: Bolond lány 😂💙

Kedvelem Ádámot, de mint mondtam nem szeretnék egyelőre semmilyen kapcsolatba belekeveredni, ezért is félek attól, hogy ha csak ketten mennénk akkor randinak tűnne. Mondjuk, ha csak ketten mennénk, akkor az is lenne, nem csak annak tűnne.

Mivel Eszter duzzogott és próbálta lebeszélni a nagyit arról, hogy velünk jöjjön, csak 6 körül indultunk vissza Magyarországra, ezért várhatóan csak a kocsiban fogok tudni aludni suli előtt. Csodás. És ha ez nem lenne elég olyan csodálatos hangulat uralkodott a kocsiban, mintha minimum a kivégzésemre indulnék. Egyedül Peti próbálta oldani a hangulatot, de én sikerült, ezért a német határ környékén ő is feladta inkább és csendben utaztunk tovább. Már akkor elővettem a naplómat, mikor beültem a kocsiba. Legalább ezzel is lekötöm magam. Csodás lesz majdnem 14 órát így végigutazni. De jobban járok, ha inkább megpróbálok aludni. Hosszú az út és valószínűleg úgysem lesz időm reggel hazamenni, egyből mehetek a suliba. Kár, hogy nincsenek nálam a könyveim és füzeteim, amik hétfőre kellenek.