A Szent Johanna Gimi- Az én történetem

Szeptember 15., hétfő

* Zoé szemszöge
Angol, angol, kémia, francia, töri, matek

- Zoé!
- Zoé!

Mi történt? Arra keltem, hogy a nagyi mellettem próbál felébreszteni. Ahj pedig már majdnem leggyőztem Voldemort-ot. Nem baj Voldi találkozunk mi még.
- Oké ébren vagyok! - ültem fel a szememet dörzsölve.
- Kb 20 perc és ott vagyunk a giminél - nézett hátra Peti - Addig legalább a pólódat vedd át, mert ahogy látom eléggé gyűrött. Hát igen, ebben aludtam legalább 8 órát, mert a teljes utat sajnos nem tudtam átaludni. Mikor megálltunk pihenni vagy pisilni, akkor mindig feleltem. A táskámat áttúrva találtam egy pólót, ami annyira nem tűnt gyűröttnek. Gyorsan átvettem és az ablaknak dőlve gondolkoztam. Kicsit félek. Hogy kitől vagy mitől azt nem tudom, hiszen találkoztam már az osztályommal, sőt egész jóban is vagyunk. De mégis. Ez az egy hét kihagyás nem olyan volt, mintha mondjuk novemberben hiányzoztam volna egy hetet betegség miatt. Akkor már valamennyire összeszokott lenne az osztály. De most? Nem az. Biztos rengeteg minden történt, amiből én kimaradtam. Virág és Reni sokat meséltek az tény, ráadásul az egyik infó órára is sikerült becsatlakoznom Andris és Robi segítségével, de az is olyan volt, mintha csak külső szemlélő lennék. Túl gondolom? Túl hát. De ez vagyok én.
- 5 perc és ott vagyunk - nézett velem farkasszemet a visszapillantóban Peti.
- Nem tudsz elbizonytalanítani - nyújtottam rá a nyelvem - ismerem már őket.

Nagyon hamar eltelt az 5 perc, ahogy láttam a lépcső előtt már ott állt Virág, Reni, Dávid, Zsolti, Ricsi és igen, Ádám is. Annyira elbambultam miközben nekidőltem az ajtónak, hogy mikor Peti kedvesen kinyitotta nekem szó szerint kiestem rajta. Szép volt Zoé.

* Cortez szemszöge
Az idő 7:35 körül járt, mikor egy fekete Audi állt be az iskola parkolójába.

- Vííí itt van Zoé - kezdett el Virág sikongatni és ugrálni. Nem értem én ezt a lányt. Emós vagy mi a fene és mégis ilyen. Az emósok nem a világfájdalmukról híresek? Mindegy. Már nagyon vártam, hogy kiszálljon végre a kocsiból, de ez 3 perc után sem történt meg, mikor a vezetőülésről kiszállt egy srác. Nem mondanám, hogy öreg volt, max 30-nak tippelném, de talán még annyi se volt. A hátsó ajtóhoz lépett és mikor kinyitotta egy barna hajú lány, azzal a lendülettel ki is esett rajta. Lol. Csakis ő lehet Zoé. Nevetve felállt és leporolta magát. A másik oldalról egy idősebb hölgy szállt ki, gondolom ő volt a nagyi. A lépcsőhöz jövet beszélt még pár szót a családjával, ők köszöntek nekünk és bementek az épületbe, Zoé pedig egy nagy mosollyal érkezett meg elénk.

- Sziasztok - nevetett fel, mikor Virág és Reni majdnem felborították az ölelésükkel - jól van na, ti is hiányzoztatok! Az a nevetés. Csak úgy csilingel. A srácokat is végigölelgette, már csak én maradtam hátra. Megállt előttem én pedig széttártam a két karomat jelezve, hogy én is igényt tartok az ölelésére.
- Szia - suttogta a mellkasomba - Zoé vagyok - nézett fel rám. Nem mondanám, hogy magas lány volt, sőt a vállamig ért csak, de eszméletlen aranyos volt, ahogy a nagy szemeivel felnézett. Cortez olyan vagy, mint egy lány.
- Szia - vigyorogtam, mint egy idióta - Ádám, de mindenki Corteznek hív. Már elég régóta öleltem, mikor Virág szinte kirántotta a karjaim közül és behúzta maga után a suliba. Oké ennek mi baja?
- Öhm ez mi volt? - néztem felváltva a fiúkra, mivel Renit is vitte magával.
- Passz - vont vállat Ricsi
- Biztos megint pisilnie kell - röhögött fel Zsolti. 50 körül aztán mi is bementünk a terembe, de előtte természetesen Mádayt meg kellett nyugtatnunk, hogy a deszkákat nem használjuk a folyosón. Oh dehogynem használjuk. A lányok, Kingával kiegészülve a suliboxok előtt álltak és, ahogy láttam a lovas lány valamit nagyon magyaráz leginkább Zoénak. Ahogy közelebb értünk meg is tudtuk, hogy mi az.

- Kinga - tette a két kezét a lány vállára - én nem fogok sem énekelni, sem táncolni, sem mást.
- Zoé te ezt nem érted! Itt a becsületünket kell megvédenünk!
- Az én becsületem jól van, nem bántotta senki.
- De az enyém darabokban van! Mégis hogy képzelhetik az a-sok, hogy jobbak nálunk bármiben is?! Nálam senki nem lehet jobb semmiben! - eléggé dühöngött, de ahogy láttam Zoét nem igazán zavarja.
- Akkor állj ki ellenük te - vont vállat.
- Nem! Természetesen egyedül is képes lennék legyőzni őket, de az csak azt mutatná, hogy én jobb vagyok. Itt most azt kell megmutatni, hogy a b-s lányok sokkal jobbak, mint ők! Szebbek! Okosabbak! Tehetségesebbek!
- Jó - sóhajtott a kékszemű szépség -, hogy akarod bebizonyítani nekik?
- Az első kettőt egyszerű - lelkesült fel Kinga - a szépség külső szemmel látszik, igaz Virágnak és Renátának nem ártana pár kevésbé ciki ruha, de ezt majd orvosoljuk.
- Hé - háborodott fel a két lány.
- Feleslegesen ellenkeznétek - egy legyintéssel elintézte őket. Oké Kinga durván nyomja.
- Oké ez az első volt - nézett rá várakozóan Zoé.
- A másodikat is könnyű lesz megmutatni. Félévkor és évvégén jobb átlagot kell felmutatnunk, mint nekik. Ez már most pipa. Edina buta, mint a föld, egyedül talán csak Tami fejébe szorult egy kis ész, de mivel Edina nem engedi nekik, hogy jobbak legyenek nála bármiben is, ezért ő sem ellenfél. Az utolsó lesz a nehezebb. De arra is van ötletem.
- Én színjátszó körre járok, profi szinten sportolok, ráadásul másban is van tehetségem. Virág nagyon ügyesen rajzol, úgyhogy neki is van tehetsége. Renáta pedig ügyesen fotózik, ami szintén elmegy tehetsegnek. Már csak neked kell találni valamit.
- Rendben Kinga - sóhajtott ismét - Én miben lehetek jó?
- Sportos vagy, ami jó, a diák olimpián majd megmutatod nekik, mikor te hozod el a legtöbb aranyat. De addig is kell valami. Úgysem jelentkeztél még semmilyen szakkörbe, úgy tudom, már elég kevés helyen van hely, de például az énekkaron van. Oda mehetsz!
- Kinga, mondtam már. Nem fogok énekelni.
- De fogsz! Vita lezárva. - és ezzel el is vonult. Zoé elég hitetlenül nézett utána.
- Ugye ezt nem gondolta komolyan? - nézett felváltva a két lányra.
- Sajnos de - mosolygott rá részvéttel Reni.
- Na mi az dalospacsirta leszel? - támaszkodtam meg a feje mellett és úgy néztem le rá.
- Nagyon úgy tűnik - forgatta meg a szemeit.
- Ne forgasd, mert úgy marad - tűrtem el egy tincset a szeméből - és kár lenne értük - hajoltam közel a füléhez. Egy kis pirulást minimum elvártam volna, de csak nevetve átbújt a kezem alatt és bement az angol terembe.
- Ejha C, ez a lány még nem hever a lábaid előtt - lökött meg Ricsi nevetve.
- Csak idő kérdése kedves Richárd, idő kérdése.
- De ugye nem csak szivatod? - nézett rám komolyan.
- Nem - néztem rá én is -, undorító dolog lenne játszani vele.
- Helyes, veregette meg a vállamat és ő is bement a terembe. Csak a fejemet rázva követtem őket én is. Mielőtt leültem volna a helyemre még rákacsintottam Zoéra, de ő megint csak a szemét forgatta.

Én: Mit is mondtam a szemforgatásról? 😏
Zoé: Hogy jól áll? 🤔
Én: Tény, de tényleg kár lenne értük😌
Zoé: Igaz, még a végén nem tudnál mikben elveszni😏
Én: Azt pedig nem hagyhatod😌 Hogy mész ma haza?
Zoé: Attól függ, hogy Petiék mikor mennek haza, de szerintem gyalog😋
Én: Akkor mehetnénk együtt 😉
Zoé: Lehet róla szó 🤭De akkor sietned kell, nem várok senkire😌
Én: Megbeszéltük😏

Már tartotta az óra vagy 10 perce, de mivel a tanár is tudja, hogy Amerikából jöttem, ezért nem zavarja, hogy nem igazán figyelek.

Én: Nem kéne figyelned? 😏
Zoé: Ezt én is kérdezhetném🤔
Én: Szóval te nem hallottál még róla? 🤨
Zoé: Miről is? 😛
Én: Amerikában éltem eddig, csak most suli előtt költöztem haza😇
Zoé: Az menő🤔 Akkor te ilyen perfekt vagy meg minden?
Én: Hát igen jól nézek ki, okos vagyok meg minden😇😏
Zoé: Mármint angolból😂😂
Én: És még angolul is beszélek, igazi főnyeremény vagyok 😉
Zoé: Csak meg kéne ütni 😂
Én: Naaaa😂