A Szent Johanna Gimi- Az én történetem

Szeptember 3., szerda

Bár még csak az iskola harmadik napja van, a felkelés már egyre könnyebben megy. A reggeli feladatok elvégzése után felvettem a táskámat és elindultam kifelé, ahol Virág és Reni már vártak. Tegnap egészen estig beszélgettem velük egy közös Messenger csoportban és megbeszéltük, hogy ma együtt megyünk. Az út nagyon hamar eltelt és mire észbe kaptam már a portás bácsinak mutattuk fel a kártyánkat.

A teremben még váltottunk pár szót és kezdődhetett is a nap. A szerda egyet jelent a dupla matekkal. Sokakkal ellentetben nekem nincs bajom ezzel a tárggyal, sőt kifejezetten szeretem is. A halmazok nem jelentenek problémát, az egyenleteket egyszerűnek találom, ráadásul a különböző számolásokat fejben is képes vagyok megoldani. Mint kiderült ezzel sajnos sokan nem így vannak. Khm Virág. 90 perc halál után a csengő olyan volt mint Jézus.

- Ez annyira naon nem ér - jött oda a padomhoz Virág - nem én tehetek róla, hogy a hülye számok nem képesek halmazokba állni egyedül.
- Na, ne aggódj, majd a doga előtt együtt átnézzük, rendben? - mosolytam rá bíztatóan.
- Uh, akkor leírhatom a mai órai anyagot? Miután felszólított és nem tudtam a választ, tökre elment a kedvem mindentől.
- Szívesen odaadnám, de nem jegyzeteltem - mutattam fel az üres füzetemet.
- Nem baj, majd akkor elkérem Renitől - vont vállát és odasietett az említett személyhez.
- Hogy gondolod, hogy segítesz neki, ha nem jegyzetelsz, ráadásul ahogy érzékeltem a tollad idegesítő kattogásából, valószínűleg figyelni sem figyeltél, ami mint te is tudod elkerülhetetlen ahhoz, hogy megértsd az adott tananyagot, kivéve persze, ha okos vagy, ami - nézett végig rajtam- kinézetre nem mondható el rólad.
- Kedves Arnold - kezdtem bele aranyosan - reméltem, hogy intelligensebb vagy annál, minthogy a kinézetem alapján ítélj meg, ráadásul ha nem tudnád nem a kiskosztüm tesz okossá.
Még mondott volna valamit, de a csengő és az ajtón belépő Barka megakadályozta ebben. Mikor körbenéztem megint összeakadt a szemem egy barna szempárral. "Szép volt!" olvastam le a szájáról. "Köszönöm" mosolyogtam rá.

Az órák után Renivel és Virággal indultam hazafelé.
-Mit gondoltok az osztályról? - mosolygott ránk Reni
- Sokkal jobb, mint az előző osztályom, itt senki nem bánt Kingán kívül - kezdte Virág - És barátaim is vannak már. Mi barátok vagyunk, ugyi? - nézett ránk felváltva
- Persze Virág, azok vagyunk - nevettem fel. - Szerintem is jó osztály, a 4 év alatt biztos az osztályközösség is kialakul majd.
- Remélem - sóhajtott Reni
- Hé, van kedvetek átjönni? - vetettem fel az ötletet - Négyig biztosan egyedül leszek.
- Nekem okés csak szólok anyanak - vette elő a telefonját Virág
- Én is felhívom anyát előbb.

Miután mindkét lány anyukája beleegyezett a mi házunk felé vettük az irányt. Üdítővel és nasival a kezünkben mentünk fel a szobámba.