A Szent Johanna Gimi- Az én történetem

Szeptember 16., kedd

* Zoé szemszöge
Angol, angol, kémia, francia, töri, matek

Jó volt végre itt lenni. Hiányoztak a többiek, főleg Virág és Reni.
- Tényleg - néztem rájuk - ti milyen szakkörre mentetek?
- Én rajzra - mosolygott rám Virág.
- Igen azt valahogy sejtettem, szerintem nagyon jól tetted biztos vagyok benne, hogy rengeteg rajzodat ki fogják majd állítani.
- Én olvasókörre mentem, és a suliújságba is bekerültem.
- Wow tényleg? Ez nagyszerű, gratulálok - öleltem magamhoz Renit.
- Köszi - ölelt vissza.
- És Kinga miért akarja ennyire, hogy te a kórusba menj? - nézett rám Virág, miközben a füzeteit és könyveit próbálta betuszkolni a szekrénybe.
- Mikor szülői volt, ő is itt volt az anyukájával, és Eszter akkor mondta, hogy szeretek énekelni - forgattam meg ismét a szemem. Hm lehet le kéne róla szoknom.
- Felkészültél a kémiára? - na igen a kémia. Nem igazán volt időm tanulni, pedig Virágon és Renin kívül még Kinga is emlékeztetett rá. Minden egyes nap. Többször is.
- Mondjuk - vontam vállat -, viszont valaki oda tudná adni a vázlatát, hogy át tudjam nézni még előtte?
- Persze - kutatta elő Reni.
A szünet további részét a padomban töltöttem, és tanultam. Vagy valami hasonló. Még szerencse, hogy nagyon könnyen megjegyzem a dolgokat,ráadásul ez a rész egyáltalán nem nehéz. A csengő előtt Zsolti is csatlakozott hozzám, amit nem teljesen értettem, hiszen a többi órán általában megvárja, hogy bejöjjön a tanár és csak utána ül le, vagy még utána se. Viszont a tanárnő szinte egy másodperccel a csengőt követően már az asztal mellett állt és az osztályt szemlélte.
- Herczeg Zoé? Itt van? - Jézus, ha ilyen ütemben forgatja a fejét előbb utóbb leesik. 
- Itt vagyok Tanárnő - lengettem a kezemet.
- Helyes, táblához! - okéé.
A felelésem gyors volt és sikeres. Kevesebb mint 10 percet álltam a táblánál és egy ötössel jöttem el onnan.
- Remélem csak ehhez hasonló feleleteket fogok hallani ebben az évben!
Nos mi is reméljük, csak tudjuk, hogy ez nem így lesz. Ezután már csak egy francia, töri és matek volt hátra, utóbbi előtt Peti bejött a terembe és szólt, hogy ők mennek már. Nagyszerű, akkor sétálhatok. Ádámmal. Ne. Kedvelem őt, de nem szeretném, ha ő többet képzelne ezekbe a dolgokba, pedig valószínű, hogy ez így van. Még csak most kezdődött az év, nem hiányzik még egy kapcsolat. Matek után próbáltam gyorsan összepakolni és elköszönni a lányoktól, de nem voltam elég gyors.
- Előlem nem tudsz meglépni - ért utol   az iskola előtt.
- Azt látom - nevettem rá -, na akkor indulhatunk?
- Aha, merre? - erre nem válaszoltam csak elindultam a domb felé. Nem tagadom, nagyon jó hangulatban telt az út, és hát nem akartam, hogy még vége legyen.
- Bejössz? - fordultam vissza a kapuból.
- De be ám - indult meg utánam. Az előszobában levette a cipőjét és a táskáját.
- Igazán otthonos - fordult körben a nappaliban.
- Köszi - mosolyogtam rá - Eszter nagyon sok időt töltött azzal, hogy berendezze.
- Eszter? - na most mi legyen? Hollandiában eldöntöttem, hogy tiszta vizet öntök a pohárba, és elmondom, hogy nevelőszüleim vannak. De hamarabb mondjam el Ádámnak, mint a lányoknak? Hát, valahol el kell kezdeni.
- Igen, öhm amit most mondok azt ne mondd el senkinek, jó? Majd én akarom.
- Szavamat adom!
- Eszter nem a bátyám barátnője és Péter nem a bátyám. Ők a nevelőszüleim - sóhajtottam.
- Ó - meglepődött ez tisztán látszott.
- Ó?
- Hát nem erre számítottam ez tény, de nem változtat semmin - mosolygott rám, miközben közelebb lépett és megölelt. Kellemes volt az ölelése.
- Megnézed a szobám?
- Na de Zoé - húzogatta a szemöldökét -, ilyen hamar szobára viszel?
- Hülye - nevettem fel - felőlem itt is maradhatunk a nappaliban - nyújtottam rá a nyelvem.
- Leharapom - jött közelebb.
- Ahhoz el kell kapnooood - futottam a lépcső felé.