A Szent Johanna Gimi- Az én történetem

Szeptember 20., szombat

* Dave szemszöge

A csütörtöki "kimaradásom" természetesen nem maradt észrevétlenül, és büntetlenül sem. Anya nem kicsit akadt ki, mikor péntek reggel csak az üres ágyamat találta a szobámban, de apától is kaptam egy jó nagy adag fejmosást. Persze érthető volt, valószínűleg én is így reagáltam volna, ha a 14 éves gyerekem szó nélkül ment el volna otthonról. De nem bánom, megérte. Nem is kicsit. Ha ezen múlik az, hogy közelebb kerüljek Zoéhoz máskor is bevállalom a veszekedést.

" - Ezt mégis hogy gondoltad?! Írtunk neked, hívtunk téged, sőt még az iskolát is, ahol nem értették, hogy mégis miért vagyunk ilyen idegesek, miközben Te sértetlenül, időben megérkeztél az iskolába! Gondolkozták Te egyáltalán?! Mi van veled édes fiam?! - alig értem be az ajtón, mikor apa belekezdett a beszédbe. Időm sem volt reagálni, mikor megéreztem anya karjait körülöttem, és meghallottam a szipogását. Ez volt az a pillanat, amikor teljesen elöntött a bűntudat. Írnom kellett volna nekik. Nem gondoltam bele az ő helyzetükbe, és meggondolatlanul döntöttem.
- Én.. - kezdtem volna bele a védőbeszédembe, de apa közbeszólt.
- Te most hatalmas bajban vagy! - sok hülyeséget csináltam már, általánosban is sokszor kerültem bajba, de még sosem láttam őt ilyen mérgesnek.
- Tudom, hogy hülye voltam - sóhajtottam -, de szeretném ha tudnatok, hogy szerintem még sosem voltam ilyen boldog.
- Nála voltál, ugye? - mosolygott rám anya.
- Igen, de nem történt semmi! - kicsit kellemetlen volt a helyzet - Csak beszélgettünk, aztán elég késő lett, és nem akarta, hogy egyedül induljak haza a sötétben.
- Legalább neki volt egy kis esze - apa csak motyogott, de így is értettem mit mond.
- Apád csak azt akarja mondani, hogy bár mindketten örülünk neki, hogy boldog vagy, a cselekedeteidnek megvannak a következményei.
- Tudom anya - tudtam, hogy most egy ideig búcsút mondhatok a kütyüknek és a programoknak, de mégis boldog voltam. Zoé szabad volt, Cortez tudja, hogy személyemben már van egy vetélytársa, ráadásul Virág és reményeim szerint Zsolti személyében szövetségeiseim is vannak -, lehozom a gépem és á többi cuccot is. Elindultam a szobám felé, de fél füllel még hallottam apa mondatát.
- Szívem, azt hiszem a fiunk tényleg szerelmes."

Végül a telefonomat megtarthattam, ezért egyből visszaírtam Zsoltinak.

Zsolti: Dave, mi volt ez a mai? Miért nem mondtad, hogy bejön Zoé? Ha tudtam volna, akkor nem meséltem volna olyan jókat róla Corteznek és valószínűleg Ricsi sem.
Én: Én.. Nem tudom, azt hittem, hogy ki fogsz röhögni, hiszen alig ismerem még...
Zsolti: Igaz, valószínűleg kiröhögtelek volna, de utána segítettem volna te hülye..
Én: Sajnálom.. De mostmár úgyis mindegy, Cortez ellen esélyem sincs..
Zsolti: Alapesetben lehet, hogy nem lenne, de elfelejtesz egy dolgot. Te már aludtál Zoénál, ő viszont nem.
Én: Nála aludtam, de nem történt semmi. Ráadásul ezt nem akarom kihasználni. Zoé csak kedves akart lenni, szerintem még Neményit sem küldte volna haza hajnali egykor.
Zsolti: Jó jó persze, ez igaz.. De ne aggódj majd én segítek a szerelem doki Dr. Nagy rendel.
Én: Szerelem doki? 😂
Zsolti: Jólvan úgy látom nem kell a segítségem.🤔
Én: Nem ezt mondtam.. De nem szeretném, ha miattam összevesznél Cortezzel és Ricsivel. Virág már úgyis nagy segítség.
Zsolti: Dave,  imádlak meg minden, de néha úgy tarkón tudnálak vágni. Igen, Cortez és Ricsi is a haverjaim, de a legjobb barátom te vagy. Nyilván neked fogok segíteni, ahogy Ricsi is Corteznek. Várj, Virág?
Én: Köszönöm🥰 Amit most elmondok ígérd meg, hogy nem adod tovább senkinek.
Zsolti: Ígérem✋
Én: Virágnak meséltem el először, hogy tetszik Zoé, és azóta ő segít nekem. Megtudta, hogy Reninek tetszik Cortez, ezért most azon dolgozunk, hogy összehozzuk öket, ami nem megy túl jól.. Az elején azt hitte Cortez, hogy nekem tetszik Reni.. De ugye ezt már tisztáztuk..
Zsolti: Wow, ez azért durva. Nem hittem volna, hogy Virág ilyen segítőkész. Mármint kedves lány, de kicsit butuska. Viszont most gondolkoznom kell, hogy hogyan segíthetnék. Majd írok!
Én: Nem tudom elégszer megköszönni🙄

A szombaton elég gyorsan elment, mivel sehova nem mehettem el, ezért a szobámban töltöttem a nap nagy részét. Még csak 7 óra volt, mikor már azon gondolkoztam, hogy inkább alszok egyet, mikor jelzett a telefonom. zoe.herczeg élő adásban van. Szinte egyből, gondolkozás nélkül megnyitottam az alkalmazást, ahol egyelőre még semmi nem látszott, de pár másodperc múlva egy húszas évei végén járó férfi jelent meg a képernyőmön. Péter! Bár csak akkor láttam őt, és akkor is távolról, mikor az első héten elvitték Zoét Hollandiába, egyből felismertem.

- Sziasztok - intett a kamrába - tudom ez Zoé telefonja, de lent hagyta a nappaliban, és elment gyakorolni, ezért arra gondoltam, hogy megmutatnám nektek milyen, mikor mások nem látják. Akik ismerik biztos tudják, hogy néha milyen zárkózott szokott lenni, és milyen mikor úgy viselkedik, mintha semmi nem érdekelné. De az nem az igazi Zoé.

Ezután megfordította a kamerát, és elindult, feltehetően Zoéhoz. Kb 2 perc telt el, mikor megállt egy ajtó előtt, ahonnan a zongora hangja hallatszódott ki. Nem is tudtam, hogy tud zongorázni. Annyi mindent nem tudok még róla. Mikor kinyitotta az ajtót, egyből Zoé tűnt fel, aki nekünk oldalt ült és zongorázott. Az ajtó nyitódására odakapta a fejét, de a játékát nem hagyta abba.

- Mit csinálsz? - fordult Peti felé - Az az én telefonom?
- Aha, a tiéd, gondoltam jó lesz majd visszanézni később, hogy hogyan játszottál szeptemberben. Biztos jó összehasonlítás lesz.
- Oh, oké - vont vállat - Bejössz, vagy az ajtóban fogsz állni? - olyan aranyosan nevet.

Peti bement és a zongora túloldalára rakta a székét. Nagyjából egy órás volt a közvetítés, aminek minden egyes percét élveztem. Peti rengeteg kérdést tett fel a lánynak, de közösen is zongoráztak. Jó volt látni, hogy ennyire felszabadult tud lenni, ha kényelmesen érzi magát egy társaságban. Kíváncsi vagyok, hogy miután vége lett elmondta-e Zoénak, hogy ezt több száz ember látta. Ha igen, remélem nem haragudott meg Péterre, a legjobb az lenne, ha rendszeressé válna ez a dolog. Akkor minden hétvégén láthatnám, még akkor is, ha nem tudnék beszélni vele. Már a látványa is olyan érzéseket éleszt fel bennem, amiket eddig még sosem élveztem, és ettől úgy érzem magam, mint egy megszállott. Talán igaz is. Herczeg Zoé megszállottja vagyok. Basszus ez már beteges. Mi a baj velem?!