A Szent Johanna Gimi- Az én történetem

Szeptember 12., péntek

* Virág szemszöge

Francia kultúra, irodalom, föci, ofő, infó

- Nem hiszem el, hogy Cortez most az hiszi, hogy Reni tetszik neked! - csaptam a homlokomra, amit egyből meg is bántam, mert az ütés helye elkezdett fájni.
- Hát én se - sóhajtott mellettem Dave. Francia kultúra előtt voltunk, mindketten hamarabb bejöttünk, hogy meg tudjuk beszélni a tegnapi nap eseményeit.
- De miért nem mondtad neki? Biztos megértette volna, ha azt mondod, hogy neked is tetszik Zoé.
- Megértette volna, de nem hiszem, hogy érdekelné. Csak még nagyobb győzelem lett volna számára, ha végül ők jönnek össze.

Egész nap ezeken a mondatokon gondolkoztam. Vajon Zoé ebből észrevesz bármit is? Talán az lenne a legjobb, ha ő csak barátként tekintene mindkét fiúra.

- Jössz? - állt meg Reni a padomnál - ez volt az utolsó óra és már vagy 5 perce kicsengettek.
- Ja igen persze - örültem, hogy Arnold nem volt mellette, biztos valami világmegváltó dolgon kell dolgoznia.
- Figyi - nem nézett rám, csak a padlót figyelte - sajnálom, hogy mostanában nem igazán foglalkoztam veled, de olyan jó érzés volt, hogy végre tudok valakivel a könyvekről beszélni. Ráadásul sosem voltak még barataom, ezért még nem jöttem bele abba, hogy mindenkivel szemben ugyanúgy viselkedjek.
- Semmi baj Reni - mosolyogtam rá -, örülök, hogy jól érzed magad az osztályban.
- Akkor lenne kedved átjönni? Zoét is felhívhatnánk, biztos örülne neki.
- Megkérdezem anyát - vettem elő a telefonomat. Anya szinte egyből belement, csak annyit kért, hogy ne későn érjek haza. A hegyen felfelé rengeteget beszéltünk, annyira örültem neki, hogy megint jóban vagyunk, igaz nem vesztünk össze, de most mégis olyan, mintha kibékültünk volna. Csak Reni anyukája volt otthon, de nagyon örült nekem. Úgy tűnik Reninek tényleg nem voltak még rendes barátai.

Nagyon jól éreztem magam. Zoét is felhívtuk, aki vasárnap végre hazajööön. Már kiolvastuk az összes magazint, amit Reni anyukája hozott nekünk, mikor eszembe jutott valami. Mi lenne, ha Reninek is elmondanám, hogy mi a helyzet Dave-vel? Vagy nem kéne? De hátha tudna segíteni nekünk. Előtte inkább megkérdezem Dave-t. Igen, az lesz a legjobb. 6 körül indultam el hazafelé, Reni apukája kedvesen felajánlotta, hogy haza visz, de jó érzés volt egy kicsit sétálni. Úgy érzem túlságosan belefolytam a dolgokba. Mikor hazaértem szinte egyből írtam Dave-nek.

Én: Sziaa☺️
Dave: Szia🙄
Én: Most mi lesz? Elmondod Corteznek? Vagy Zoénak?
Dave: Egyik sem
Én: ?
Dave: Nem fogok versenyezni, ha észrevesz észrevesz, hanem akkor meg nem
Én: Ilyen hamar feladod?! Még el se kezdődött az év, alig találkoztál vele egy hetet
Dave: Igen Virág feladom. Ismétlem, nem fogok Cortez ellen versenyezni, semmi esélyem nincs ellene, ráadásul a srácokat is hanyagolom Zoé miatt.
Én: De hát Zoé ezt nem is tudja!
Dave: És nem is fogja megtudni.

Nagyon mérges lettem. De talán jobb is így. Nem is töri magát az első akadálynál feladta. Cortez jobban megérdemli a lányt, ő legalább küzd érte. De mi lesz Renivel?

*-*-*-*-*-*-*

Szerintetek Dave meggondolja magát, vagy ilyen hamar lemond lányról? Kinek a szemszögét szeretitek a legjobban?